IVT Krakkó

A fogyasztói társadalmat ostorozta a pápa

2016. július 31. 10:17
A „kanapéboldogság” és a virtuális valóság ellen beszélt Ferenc pápa a krakkói Ifjúsági Világtalálkozón. Arra figyelmeztetett, hogy Jézus nem a kényelem ura és a keresztényeknek követniük kell Istenük „őrültségét”, oda kell fordulniuk a szenvedők felé és Jézust kell látniuk például az éhezőkben, a szenvedőkben és a menekültekben is.

Az Ifjúsági Világtalálkozó résztvevői a világ különféle részeiből származnak – mutatott rá Ferenc pápa szombat este, a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó (IVT) imavirrasztásán –, van aki konfliktusok, sőt háború sújtotta országból érkezett, mások számára „a világban zajló sok fájdalmas dolog” csak a sajtóhírek töredékét jelenti. A krakkói találkozás révén viszont a sokak által megélt szenvedés többé nem valami névtelen jelenség, nem csupán egy sajtóhír, hanem „konkrét neve, arca, története” van – szögezte le.

Kifejtette: a szenvedés, az ettől való félelem zárkózottságot válthat ki, megbéníthatja az embert, megfoszthatja életörömétől. Figyelmeztette a fiatalokat a kényelem és a virtuális valóság okozta megbénulás veszélyére is, melyet „kanapéboldogságnak” nevezett.

„A kényelmet választva, a boldogságot és a fogyasztást összetévesztve igenis magas árat fizetünk: elveszítjük szabadságunkat” – intette a fiatalokat a pápa, hozzátéve: "sokak számára biztosan könnyebb és előnyösebb lenne, ha a fiatalok megbutulnának, elkábulnának." „A történelem ma megköveteli, hogy megvédjük méltóságunkat, és ne engedjük, hogy a jövőnkről mások döntsenek” – hangsúlyozta.

Jézust kell keresni a menekültben is

Mint mondta, Jézus nem a kényelem Ura, hanem „azé a kockázaté, mely az önmagából való kilépéssel jár” – mondta a pápa, majd arra hívta fel a fiatalokat, hogy kövessék „Istenünk »őrültségét«”, és keressék Jézust „az éhezőkben, a szomjazókban, a ruhátlanokban, a betegekben, a lesüllyedő testvérükben, a fogolyban, a menekültben, a magányos felebarátban.”

„Nekünk, felnőtteknek, ma arra van szükségünk, hogy tanítsatok bennünket együtt élni a különbözőségben, a párbeszédben, a multikulturalitás olyan megélésében, mely nem fenyegetést, hanem esélyt jelent” – mondta az egyházfő, arra kérve a fiatalokat, hogy „legyen bátorságuk arra tanítani bennünket, hogy a hídépítés könnyebb a falak emelésénél.”


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 82 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hogy az említett multikulturalitás pontosan minek teremti meg az esélyeit, arról már nem szólt a fáma. Esély van. Ennyit kapsz.

Atyám, a legtöbb betolakodó épp a kanapéboldogság ígérete miatt jön a nyakunkra.

'emlékeztet, hogy sziria lakosságának egy része keresztény és menekült'

Mégsem vitt magával a Vatikánba egyetlen keresztényt sem Leszbosz szigetéről, mind a tizenkettő szíriai muszlim volt.

Válaszok:
ottapont | 2016. július 31. 15:45

majd arra hívta fel a fiatalokat, hogy kövessék „Istenünk »őrültségét«

A keresztények Istene nem őrült, amikor kellett korbácsot ragadott...

Minusz helyett érveket várok arra, miért nem választott legalább egyetlen szíriai keresztény menekültet? Mert ennek a gesztusnak üzenet értéke volt!

Csak bízni tudok abban, hogy a pápa elesése, botlása nem a ker4eszténységet jelképezi.

'Elvileg a pápának is van gyóntatója'

Igen van. Egy amerikai pap mondott el ezzel kapcsolatban egy történetet. II János Pál pápához tarott, hogy sok más zarándokkal együtt pápai áldást kapjon. Előtte még betért imádkozni egy templomba. A templom lépcsőjén, a kéregető koldusok között felismerte egykori kispap társát, akit felszentelt papként látott utoljára. Nem akart hinni a szemének, ezért odament és megkérdezte, hogy véletlenül nem ő xy atya. A koldus felismerte és nagy zavarban volt, szinte szóba sem akart vele állni.
A papot felzaklatta a dolog, és amikor rá került a sor az áldásosztásnál megkérte a pápát, hogy imádkozzon ezért a paptesvérért, akit ilyen és ilyen állapotban látott.
Mielőtt távozott odament hozzá a pápai titkár és közölte, hogy a pápa meghívta őt és a barátját estére vacsorára. Izgatottan rohant vissza ahhoz a bizonyos templomhoz és örömmel látta, hogy az illető még ott van. Elmondta neki a nagy hírt, de a pap tiltakozott, hogy erről szó sem lehet, ő ilyen állapotban nem megy sehova,. De a közbenjáró nem hagyta magát lerázni, elvonszolta a szállodába ahol megszállt, hogy hozza rendbe magát, ruhát vett neki és este együtt mentek a pápához.
A vacsora végeztével a pápa megkérte, hogy legyen szíves hagyja magára a koldus pappal. Így is történt.
Amikor véget ért kettejük négyszemközti beszélgetése és a koldus pap ragyogó arccal kijött, megkérdezte tőle mi történt odabbent.
Az emberünk elmesélte, hogy a pápa megkérdezte tőle hajlandó volna-e őt meggyóntatni. Mire tiltakozni kezdett, mondván, hogy ő már nem pap, hanem csak egy koldus. Erre II János Pál pápa azt válaszolta, hogy akit egyszer pappá szenteltek az mindig pap marad, 'azonkívül én is csak egy koldus vagyok'.
Ilyen módon állította vissza ennek a lecsúszott, megtört embernek az önbecsülését, majd megkérdezte, hogy hajlandó volna-e visszatérni ahhoz a templomhoz ahol koldult, jelentkezni a plébánosnál, papként szolgálni és foglalkozni azokkal a koldusokkal akik a városnak azon részén élnek. A pap igent mondott a felkérésre.
Ezt a pápát valóban a Szentlélek vezette, attól függetlenül, hogy ez a történés, sok másikkal együtt, nem vált felkapott médiahírré.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés