2016? Hajrá, visegrádiak!

2016. január 4. 11:25

Rajcsányi Gellért
Mandiner
A rendszerváltások után újra elnyert szabadságot e négy ország nem használta fel arra, hogy összefogjanak saját, sok tekintetben azonos érdekeik képviseletére, mind Kelet (az orosz szféra), mind Nyugat felé. Most, 2015-2016 fordulóján fordulhat a kocka?

visegrad.jpg

Katt a képre a nagyobb felbontásért!

Sokat, nagyon sokat beszéltek már a visegrádi országok (V4: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) együttműködéséről, annak szükségességéről, lehetőségeiről − és eddigi kihasználatlanságáról. A rendszerváltások után újra elnyert szabadságot e négy ország a papíron a kezdetektől meglévő együttműködés ellenére nem használta fel arra, hogy valóban erősen és tartósan összefogjanak saját, sok tekintetben azonos érdekeik képviseletére, mind Kelet (az orosz szféra), mind Nyugat felé.

Most, 2015-2016 fordulóján fordulhat a kocka?

Talán Magyarország, különösen a magyar jobboldali kormányok részéről volt mindvégig a legerősebb késztetés arra, hogy az együttműködést szorgalmazzák északi sorstársainkkal. De a magát a nyugat-európai nagyhatalmakhoz mérő Lengyelországgal, a Németország ölében lévő, Magyarországgal és a magyar érdekekkel nem különösebben foglalkozó Csehországgal, valamint a velünk ugyebár tartósan, sok ügyben fasírtban lévő Szlovákiával nem sikerült tartalommal és valódi erővel feltölteni a visegrádi együttműködést.

Ez változott meg 2015-ben a migrációs hullámmal: egy éles, fontos, sőt, történelmi léptékű ügyben a visegrádiak közös nevezőre jutottak és a sarkukra álltak, s azóta is próbálják nagyjából egységesen képviselni a saját érdekeiket, nézeteiket − úgy, hogy egyébként két országban jobboldali, a másik kettőben pedig baloldal kormányzat működik.

A visegrádiak eddigi együttműködéséről és lehetőségeiről könyvtárnyi irodalom és több folyóméternyi publicisztika áll rendelkezésre. Van is miről beszélni a téma kapcsán. De most így, évindítónak csak leközöljük a landofmaps térképét néhány alapvető adattal, amelyekben összevethetjük a visegrádi négyek nagyságát és erejét Európa vezető országaival. És aztán elmélkedhetünk, vitatkozhatunk a kommentekben a témáról. 

Ahogy látható: 533 ezer négyzetkilométeres területtel Franciaország mögött a második; 64 milliós összlakossággal a negyedik; 1760 milliárd dolláros GDP-jével Spanyolországot megelőzve (és ami még érdekesebb, Oroszországhoz közelítő nagyságrenddel!) az ötödik legnagyobb gazdasági erejű entitást teszik ki a visegrádiak az EU-ban.

Önök hogy látják: van már esély a V4-csoport valódi összefogására és együttműködésére? Szerintem igen. 2016 legyen a visegrádiak éve!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 79 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az EU-t Oroszország (gazdasági) gyengesége tartja fenn. Ha megerősödik, sok minden történhet, pl. szabadkereskedelmi övezet alakulása az Atlanti-óceántól Kínáig.

Nem lenne rossz, de én már annak is örülök (örülnék) ha itthon, legalább néhány fontos kérdésben össze tudnánk fogni.
Nagyjából mindannyian, a NER jegyében.
Van erre esély?

Te ma mindent félreértesz.

Nagyon bízom a V4-ben:-))))

Hát igen, egy kívülállónak nyilván kézenfekvő a V4-ek érdekszövetségen alapuló összefogása, de nekünk itt van a nyakunkban a múlt.
Négy ország, négy nép, amelyből nekünk magyaroknak kettővel egyáltalán nincs se jó tapasztalatunk, se jó viszonyunk; a csehekre és a szlovákokra gondolok.
A lengyeleket pedig nem kellene az európai nagyhatalmakhoz mérni az ő 38 milliójukkal. Ez a felértékelés volt eddig is a gátja egy már korábbi együttműködés kialakulásának.
A lengyelek döntsék el, hogy közénk akarnak-e tartozni, vagy a nagyfiúskodást erőltetnék inkább.
Ez utóbbira szinte semmi esélyük, ezért is szelídültek vissza.

A csehek évszázadokon át, ha módjuk volt rá, acsarkodtak és tévedhetetlenül ellenünk léptek minden szituációban. Mindig!
Persze csak úgy, mint az egér, amelyik beszólt: "...és ha van macskája az is".
A Monarchiában pedig sértődötten, a kilógó ellendrukkert játszották.
Szerintem kis híja, hogy még önállóan léteznek, hiszen a habsburgok is - akik Prágába helyezték egy időben a székhelyüket (most persze ennek az időnek a rekvizitumaival tetszelegnek), meg a németek is - bekebelezték az országot.

A szlovákok, új országként, most teljes erővel az évszázadok történelmének átírásán izmoznak, közben halomra sértik meg magyar önbecsülésünket és történelmünket.

Igen, egy ilyen múlttal, szinte csoda lesz, ha sikerül tartós együttműködést létrehozni, és akkor még a magyarságban lappangó trianoni traumáról nem is esett szó.
Viszont túl ezen, nekem az a véleményem, hogy a Nyugatnak nem is okozna nagy nehézséget adott esetben - ha mondjuk veszélyt látnának a V4-es összefogásban - hogy viszályt szítsanak közöttünk.
A történelmi kibékülésnek ugyanis nincsenek meg a feltételei, ahhoz még jelentős változások kellenek.
Nézzük csak például az oroszokhoz való viszonyt. Mi sokkal hamarabb tudnánk egy érdekszövetséget kialakítani velük, a lengyelek pedig, talán soha.
És akkor ott van Erdély kérdése, ez a magyarság számára központi probléma, amit a többi három megért ugyan, de a cseh-román érdekazonosság eleve gát ennek a dilemmának a feloldásában.

Sorolható még az a számtalan tüske, amit az évszázadok, valamint a közelmúlt során összegyűjtöttünk és ami vagy megoldásra vár, vagy reménytelenül megoldhatatlan.
Szép ez az együttműködés és amit ki lehet hozni belőle azt hozzuk is ki, de a mai viszonyok között hosszú egyetértésre nem számítok.

"A rendszerváltások után újra elnyert szabadságot..."
Eddig olvastam!

Legyen, én támogatnám.

De (mindig van de) ahhoz előbb rendezni kellene közös dolgainkat. Nagy, látványos gesztusokkal és gyakorlati intézkedésekkel minden fél részéről.

Máskülönben ez egy kényszerszövetség lesz, ami mindig akkor erősödik meg, amikor felüti a fejét valami nagy, közös veszély, ami ideiglenesen feledteti, háttérbe szorítja az egymás közötti konfliktusokat. De amint a veszély enyhül, ezek a konfliktusok előjönnek ismét.

Olyan együttműködésre van szükség, amit nem a veszély vagy a kényszer szül, hanem ami "békeidőben" is olajozottan működik, amiben nem az egymással kibaszás a fő cél.

itt azzal van a baj, hogy ha bármelyik ország kormánya olyan kérdésekben tesz engedményeket, ami a másikat sérti, azzal saját belpolitikai pozícióját gyengíti.

"mégis olyan hidegnek tűnnek"

én a szlovénekkel vagyok így. Én még egy jó humorú szlovénnel sem találkoztam, pedig szinte minden nyáron megfordulok ott, mert az ország csodálatosan szép.
Nem rosszindulatúak, csak nem szimpatikusak.

"Szegény sógorék kimaradtak a kisnémet egységből is, most meg a Kaczynski (vagy nemtán Orbán?) vezetésével megvalósuló Közép-Európából is. :)"

azért szerintem ez utóbbi miatt nem fogják felvagdosni az ereiket :)

"másrészről azért láthatóan magasabb életszínvonalról beszélünk ezekben az országokban, mint nálunk, se a szlovákoknál, se a cseheknél, nincs probléma a szaporulattal (a lengyeleknél -0,11, nálunk -0,21)."

Ezt a hülyeséget honnan vetted?
A szlovákoknál és a lengyeleknél alacsonyabb a szaporulat, a cseheknél pedig csak elhanyagolható mértékben nagyobb.

Válaszok:
lavor | 2016. január 4. 17:29
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés