Samovino

Szerbia, az ismeretlen ismerős

2015. június 23. 15:27
Három útja van annak, hogy csődbe menj. Van a gyors út: a kaszinó. Van a szép út: a nők. És van a biztos: a borászkodás – állítólag ez egy gyakori mondás a szerb borászok körében. A szerb borokkal foglalkozó berlini Samovino borkereskedés geisenheimi kóstolóján jártunk, kaptunk hat prokupacot és rengeteg sztorit a szerb borvilágról.

Ha Szerbia, akkor Vajdaság, ha Vajdaság, akkor Maurer Oszkár – már az is valami, ha egy magyar borfogyasztó ennyit tud a szerb borokról. Egy német borfogyasztóhoz képest ez is rengeteg. De miért is tudna bárki többet? Hiszen alig kapni szerb borokat! Ez nem véletlen: a szerbiai borászat a rendszerváltást követően teljesen összeomlott, és csak szűk tíz éve kezdte el magát összekapni, hogy a Tito-éra tömegtermeléséről átálljon a minőségibb borok irányába. Ma a borok körülbelül fele a minőségi szegmensben található, a cél leginkább a felső-középkategóriás borok készítése, ritkák az igazi csúcsborok. A borászatok többsége ráadásul nem is bejegyzett vállalkozás, csak egyszerű háztáji birtok, többnyire korrekt és iható borokkal.

Piacvezetők egy nemlétező piacon

Szerbiában a teljes borkészlet 90 százalékát belföldön isszák meg. Export tíz százalék, főleg az alsó árszegmens. A jobb borászatok ezért igencsak hálásak, ha valaki a nem túl barátságos szerb vámszabályozás ellenére is kiviszi az országból a borukat.

Ezt a rést és piaci lehetőséget fedezte fel az osztrák, pontosabban vorarlbergi származású Lukas Ertl, aki egy szerb ismerősével közösen viszi a berlini Samovino borkereskedést, lassan két éve. Mint mondja: „Piacvezetők vagyunk. Mondjuk ez nem nehéz, mert rajtunk kívül senki sem foglalkozik Németországban szerbiai borokkal.” Tizenkét szerbiai borászat közel harminc borát tartja, mellette sör és sligovica is van a szortimentben. A borászok a legkülönbözőbb szerbiai borvidékekről jönnek – nemrég Maurer Oszkártól is bekerült egy kadarka, egy bakator és egy házasítás a választékba.

A kérdésre, hogy miért pont szerb borokkal foglalkozik, Lukas Ertl egy új bisztrót nyitó berlini sommelier-ismerősének mottójával válaszolt: „Amikor új éttermet nyitok, azt azért teszem, mert a többiekhez képest újat és mást akarok. Vagyis nem akarok minden este ugyanazzal a nővel ágyba bújni” – és a szerb borok pontosan ezt az élményt nyújtják. Eleve különböznek a német szupermarketek vagy borboltok megszokott spanyol, francia, olasz, német alapválasztékától, és izgalmas, hovatovább trendi újdonságként prezentálnak egy kétezer éves borkultúrával rendelkező európai országot.

Ez így első hangzásra bár szép, picit azért megnehezíti az eladást, és nem csak a cirillbetűs címkék miatt: „Ha van a polcon egy 10 eurós burgundi vörös és egy szerb bor, hát nem a szerbet fogják venni.” Az egyébként politológus diplomával rendelkező kereskedő megélni még nem tud a vállalkozásból: eddig 10 ezer palackot adott el, felét – bővülő ütemben – a gasztronómia viszi, felét privát ügyfelek.

Egy karton az ellenőr úrnak

Szerbia tehát ismeretlen ismerős: északi borvidékei Bordeaux szélességi fokán, déli borvidékei Toszkána szélességi fokán találhatóak, abszolút hasonló fekvésű dűlőkkel és helyenként fajtaválasztékkal is. Lukas Ertl nem bordói blendeket vagy szupertoszkánok ihlette borokat, hanem egy őshonos szőlőfajta különféle árnyalatait mutatta meg Župa vagy Nyugat-Morava borvidék prokupacaival. A fajta a syrah rokona: közepesen nagyok a bogyói, vastag sötétkék a héja. Lukas Ertl szerint vakkóstolók észak-rhone-i sorai közt nagy meglepetést tud okozni egy prokupacból készült bor. Župa borvidékről annyit érdemes tudni dióhéjban, hogy Toszkána szélességi fokán van, kontinentális klímával rendelkezik, nagy a hőmérsékletváltozás az éjszaka és nappal, valamint a nyár és tél között. A talaj agyagos-meszes, a borászatok feltörekvők, a borok egyre jobbak.

A toszkán példa az eredetvédelmi kategóriák esetében is megáll, mert bár a szerb bortörvényt már harmonizálták az EU-ssal, az ellenőrzés még nem az uniós színvonalon működik: így az a borász, aki nem akarja három-négy karton borral hazaküldeni az ellenőrt, inkább a legalsó minőségi-területi kategóriába sorolja be borát, hogy elkerülje az ellenőrzésekkel szükségszerűen együttjáró korrupciót.

Még mielőtt azonban belekezdtünk volna a kóstolóba, megtudtunk pár érdekes tényt az ország bortörténelméről, egy a Samovino által készített gyorstalpalóval, videóként. „A törökök bár betiltották a szőlőt, behozták a szilvát, amiből a szerbek rögtön pálinkát készítettek” – hangzik el benne a szerb mentalitás illusztrálásaként, nagy tetszést kiváltva a geisenheimi közönségből. Itt van a videó, nézzék:

Cokot Prokupac Experiment 2013

Elsőként egy két hektáron gazdálkodó kis családi garázsborászat tételét kapjuk a pohárba. A borászat neve, a Cokot szőlőtőkét jelent szerbül. Lilás, sötétlilás színű a bor, már az illatából következtetni lehet az alkohol nagyfokú jelenlétére. Ízben fahéj, karácsonyi sütemények, marcipán, kevés maradékcukor, érezhető tannin és fűtő alkohol. Hordót is érezni, egészen kevés dohossággal: a bor 12 hónapon keresztül érlelődött szerb tölgyfahordókban. Mint megtudtuk, több borászat magyar és francia hordókat is használ már a hazaiak mellett. A geisenheimi közönség a bor meleg aromatikáját emeli ki, és tényleg akadt olyan, aki simán betippelné rhone-völgyi syrahnak. 13,90 euró.

Temet Tri Morave 2013

Szerbia talán legmodernebb borászata a Temet: 2005-ben telepítették ültetvényeiket, 2008-ban volt az első szüret. Tipikus szereplője a szerbiai boréletnek, hiszen számos hozzájuk hasonló, a borászkodásba modern technológiával és átlagosan 10-15 hektáros birtokmérettel belevágó pincészet indult az elmúlt években. Mint megtudtuk, nyugati viszonylatban is jó pénzt lehet most keresni Szerbiában és a balkáni országokban borászati tanácsadóként, hiszen a régióban értelmezhető borászati képzés gyakorlatilag nincs. Vissza a borra: 85 százalékban prokupac, 15 százalékban merlot, acéltartályban erjesztve, majd barrique-ban érlelve egy éven keresztül. Élénk bordó szín. Ha az előző bor alkoholjára azt írtam, hogy fűt, akkor a Temet-bor egy kályha. Egyszerre alkoholédes és maradékcukros, ennek ellenére kifejezetten jó inni – mondhatni, egyéniség. A közönség szerint tanninjai éretlenek, és a harmóniával se stimmel minden. 18,50 euró.

Ivanovic Prokupac 2012

Full bio, családi tulajdonban lévő tízhektáros gazdaság. A biót annyira komolyan veszik, hogy 2014-ben a rengeteg esőzés miatt az összes szőlő lerohadt, így inkább nem is szüreteltek semmit. A 2012-es extrém meleg évjárat volt, és ez a bor többször is kapott már olyan kritikát, hogy kicsit elkapta a hordó, harangozta be a bort kereskedője sokat ígérően. Sötétbordó szín, illatból mazsolára és túlérett alapanyagra lehet következtetni. Az alkoholt itt is érezni, bár kevésbé, mint az előzőeknél: talán a kora és a benne lévő 2,5 grammnyi maradékcukor tette meg hatását. Csokoládé, vanília az ízben, picike illó is van benne – nekem (és állítólag a természetes borokat népszerűsítő borbloggernek, Jamie Goode-nak is) tetszett, a közönségnek nem annyira. Van ez így. 13,50 euró.

Rajkovic Prince 2011

Túl sok fa, szájösszerántó éretlen tannin, kevés gyümölcs. Lapos, füstös bor, kávét, pici mentát és gyógynövényt fel tud mutatni, de érezhetően pályája végén van már. Fénykorában erdei gyümölcsöket és feketeribizlit, valamint komplex tanninokat tudott. Ennek vége. 13,50 euró.

Budimir Boja Lila 2009

Az egyik legrégebbi – összesen 11 hektárt megművelő – borászat országban, még a kartonjaikon is az 1887-es alapítási évvel játszanak. A Boja Lila alapanyaga a 600-700 méter tengerszint feletti magasságon található Gubovac-dűlő 1910-ben telepített gyalogtőkés művelésű prokupac-ültetvényéről származik, ahol tőkénként 30 deka és 1 kilogramm közötti a terhelés. A bort három éven keresztül új és használt, francia és szerb tölgyfából készült 225, illetve 3000 literes hordókban érlelik. Sötétbordó szín, újvilági cabernet-kre jellemző paprikásság, érett tanninok, moderált alkohol: jól elkészített, nemzetközi trendeknek megfelelő bor. 28,90 euró.

Budimir Svb Rosa 2007

A Budimir-pince legendás csúcsbora, egyben újkori szerb bortörténelem: ezt a bort pontozta először Robert Parker bormagazinja, a Wine Advocate, ráadásul az izgalmasabb boroknak kijáró 91 ponttal. A borászat meg is dolgozott a pontszámért: a 60 százaléknyi prokupacot 40 százalék cabernet sauvignon egészíti ki. Az alapanyag az előzőhöz hasonlóan itt is százéves ültetvényről származik, és hordó terén sem történt változás a borkészítésben. „Mintha egy tejcsokis Milkába harapnék” – kommentálja valaki, és tényleg. Mellette kifejezetten elegáns, kora ellenére abszolút frissnek hat. Jól integrált alkohol és hordó – a szerb vörösboroknak eszerint csak idő kell, hogy a tettenérhető, átlagosan 2-4 gramm közötti maradékcukrot, a fűtő alkoholt és a hordót bedolgozzák. 34,50 euró. 

Árak tekintetében a pinceár jellemzően az itt közöltek körülbelül kétharmada.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

te normális vagy?

ettál már szlovák, szerb esetleg román kenyeret????

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés