Ni, maga cigány?

„Egy kezemen meg tudom számolni, hány ember dolgozik a magyar médiában cigányként”

2015. február 6. 9:15
Papp Róberttel, az Életkerék magazin műsor riporterével beszélgettünk. Szerinte romaként nehéz a média világában, de tudni kell kezelni a helyzetet. Kérdeztük a magyar média világáról, a romák hazai médiában való megjelenéséről, illetve arról, hogy miért lenne szüksége a magyar médiának több roma származású munkatársra. Interjúnk.

Papp Róbert Dél-Pesten nőtt fel, hétgyermekes családban. Családjában mindenki továbbtanult, vagy szakmát szerzett. Szobafestő szakmájának megszerzése után úgy érezte, többre hivatott, ezért végezte el a kommunikáció és média szakot a Kodolányi János Főiskolán. Gyakornok volt a Duna Tv-nél, majd az MTVA-hoz került. Második diplomáját a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen közigazgatási szakon végezte, kormányablak ügyintézőnek tanult.

Miért a média világát választotta?

Engem mindig a filmezés érdekelt, úgy érzem, ez az a terület, amiben ki tudok teljesedni. Érdekelnek a különböző emberi sorsok, amelyekkel azonosulni tudok, és végső soron szeretném ezeket megmutatni másoknak is. Egyébként a Daróczi János-féle roma média gyakornoki programon keresztül kerültem a média világához közel. Nagyon sokat köszönhetek ennek a lehetőségnek, és még Seres Tamás rendezőnek, aki mellett rengeteget tanulhattam. 

Ön az Életkerék televíziós magazin egyik riportere. Pontosan mivel foglalkozik ez a műsor?

Az Életkerék egy úgynevezett roma kulturális magazin, amely mindenkinek és mindenkihez szól. Elsősorban azért jött létre, hogy bemutassa az embereknek – romáknak nem romáknak egyaránt –, hogy valójában milyen értékeket képviselünk mi, romák. A műsor fő célja, hogy megmutassa, mennyire nincs létjogosultsága a bőrszínnek, a megkülönböztetéseknek és a rossz beidegződéseknek.

Hogyan került a műsorhoz?

Amikor 2013-ban lejárt a szerződésem az MTVA-nál, az egyik tanárom, Vizy Mária rendező ajánlott be ide, aki jól ismerte eddigi munkáimat. A magazinhoz egyébként pont egy roma származású riportert kerestek.

Milyen más jellegű műsorokból tájékozódhatnak még romák és nem romák a cigányok kultúrájáról?

Ha azt nézzük, hogy Magyarországon hányan élnek, hány fő az, aki cigány…

Ezt tudjuk?

Erre nincsenek pontos adatok, de nagyjából be lehet határolni. Sokkal több roma ember él Magyarországon, mint amennyiről tudunk. És ha ennek az arányát nézzük, akkor sokkal kevesebb olyan műsor van, mint amennyinek lennie kellene ebben témában. Az a meggyőződésem, hogy ezeknek a műsoroknak pozitív kicsengésűeknek kell lenniük, hiszen sokan összekeverik a roma kultúrát a szegénységgel. A szegénységet a cigánysággal azonosítják, miközben ez a kultúra egy kulturális gazdagságot jelent Magyarország számára.

Mennyiben ad hiteles képet a közmédia a magyarországi cigányságról? Miért csak a „pozitívumot” kell megmutatni? Azt miért nem mutatják be, hogy például van egy szegény roma család és nincs villany, fűtés a lakásban?

A mi műsorunk elsősorban a kultúrával foglalkozik, és nem szociográfiai helyzeteket vizsgál. A kultúra viszont egy sokkal szélesebb fogalom, mint ahogy azt a nézők gondolnák. Egy szegény ember is képviselheti ugyanúgy a kultúrát. Például, ha elmegyünk egy festőművészhez, nem azért forgatunk nála, mert jómódú, hanem azokért az értékekért, amiket képvisel. De ezzel párhuzamosan egy szegény ember is ugyanúgy lehet a kultúra része, ha megfelelő értékekkel, és tehetséggel rendelkezik. Ennek szerintem nincs jelentősége.

Ön szerint hogy segítenek ezek a műsorok a többségi társadalomnak a roma, illetve a romák kultúrájának megismerésében?

Egy olyan világban élünk, amely tele van ítéletekkel. Ha egy ember bekapcsolja a televíziót, belenéz egy műsorba, és meglát egy cigány embert, nem nézi végig, mert egyből a sztereotip gondolkodás alapján, csak a negatívum jut eszébe. Viszont ha végignéz egy olyan műsort – akár a miénket –, akkor el tud rajta gondolkodni, hogy az a sztereotípia, ami eddig benne élt, az lehet, hogy nem is úgy van. Az én meglátásom szerint, egyfajta elgondolkodtató hatása lehet ennek az egésznek, amit csinálunk.

Ön szerint végig is nézi az átlagember ezeket a műsorokat?

Igen, van az az ember, aki végignézi.

Felmérik-e azt, hogy inkább romák vagy nem romák nézik a műsort? Vagy kapnak-e visszajelzéseket a műsorral kapcsolatban?

Erre igazából nincs eszköz, vagy felmérés, hogy csak romák és nem romák nézik-e a műsorunkat. Viszont az MTVA-ban van olyan adat, ami a nézettség mérésére szolgál. Azt most pontosan nem tudom Önnek felidézni, hogy mi ez a szám, viszont pozitív visszajelzésekből egyre több érkezik hozzánk.

Mik ezek a visszajelzések?

Igazából a műsorban szereplőkkel kapcsolatosan kapunk visszajelzéseket, például mennyire színes egyéniség volt az, akit bemutattunk, és ez mennyire nyerte el a néző szimpátiáját.

A magazinműsorokon kívül milyen más forrásokból lehet tájékozódni roma témában?

Mint említettem, nagyon kevés ennek a lehetősége. Ahhoz képest ahányan vagyunk cigányok, nagyon kevés a rendelkezésünkre álló felület. Régen volt a Rádió C, ami nagyon sok embert érintett és nagyon jó információforrásként működött, de valami miatt sajnos megszűnt. 

Tudja, hogy miért szűnt meg?

Nem igazán tudom, viszont szükség lenne rá. Internetes felületekből is nagyon kevés van. Olyan oldalt, ami a cigányság kultúrájával foglalkozik... én nagyon nem is tudok. Talán a Sosinet, de szerintem az sem működik kellőképpen. A legjobb az lenne, ha a televízióban több ilyen műsort sugároznának, akár főműsoridőben is. Egyébként én azt gondolom, nem ez lenne a legfontosabb, hanem az, hogy minél több cigány ember dolgozzon nem roma műsorokban, akár híradóban. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ember dolgozik a magyar médiában cigányként. 

Miért van szüksége a magyar médiának roma munkatársakra?

Kétoldalú a dolog. Az emberek, ha látnak a képernyőn egy romát nem roma műsorban, akkor elgondolkodtatja őket a dolog, egyik részről. A másik részről, ha olyan témában kell dolgozni, amely egy cigány ember számára nem okoz nehézséget, akár egy cigánytelepre kimenni, akkor egy cigány tanáccsal tud szolgálni a kollégainak, esetleg más aspektusból is meg tudja közelíteni a kérdést, mint ami eddig a megszokott volt.

Ön is roma származású. Érte már emiatt hátrány a munkája során?

Erről nem mindig beszél szívesen az ember, de természetesen igen, engem is értek/érnek negatív impulzusok a munkám során. Ezeket tudni kell kezelni. Elmondok egy példát: amíg rendezőasszisztensként dolgoztam, és az egyik műsor felvételén, kimentem az egyik vendégért a taxihoz, kiszállt, majd bemutatkoztam és nem azt mondta nekem, hogy „jó napot kívánok”, hanem „ni, maga cigány?”. Ezt az olvasókra bízom, döntsék el, hogy melyik a rosszabb.

Szokták mondani ezekre a műsorokra, hogy szegregálnak. Mit gondol erről: tényleg így van, vagy csak úgy tűnik?

Ez téves gondolat, hogy szegregálnának. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a saját kultúráját bemutassa.

Hitelesebb, ha egy roma riporter, illetve szerkesztő mutatja be a roma kultúrát, aki ismeri valamennyire a helyzetet, vagy jobb, ha egy nem roma dolgozik a témán, aki elfogulatlanabb, így más nézőpontból tudja megmutatni?

Nehéz erre választ adni, ugyanis az emberek többsége azt hiszi, hogy nekem cigányként sokkal könnyebb érvényesülni romák között terepen. Viszont az Életkerék másik riportere nem roma, és neki is ugyanúgy megnyílnak az emberek.

Az Ön példáját tekintve: romaként forgat romákkal, hogyan tudja különválasztani az empátiát a munkájától?

Nem is értem ezt a kérdést: ezt a szakmát nem lehet empátia nélkül csinálni.

Hogyan mutatja be a közmédia, és a kereskedelmi csatorna a romákat? Van a látásmódok között különbség?

A közmédia, mint ahogy az benne van a nevében is, a közérdeket szolgálja. Szerintem a közszolgálati csatornákon vannak olyan műsorok, amelyekben inkább tudják a romák magukat képviselni. A kereskedelmi csatornákat többen nézik, de nagyrészt negatív képet sugároznak a romákról.

Mik azok a negatív képek?

A kereskedelmi csatorna elsősorban a nézettségért versenyez. A reklámbevételekből él. Mivel versenyhelyzetben van, érdekesebb hírt kell feltárnia, vagy csinálnia, hogy nagyobb legyen a nézettsége. Az RTL Klubnak volt például a Mónika Show című műsora, ez többet ártott, mint használt, mert olyan képet mutatott be a hazai cigányságról, ami nem fedi a valóságot, hiszen előre megírt forgatókönyv alapján szerepeltek benne bizonyos emberek pénzért. Ha objektív és nem befolyásolt képet sugározna a kereskedelmi csatorna, akkor önmagában nem is lenne baj vele.

Milyen más lehetőségeket tudna mondani a romák valódi bemutatására? Mennyire skatulyázzák be a romákkal foglalkozó magazin műsorok a romákat? 

A többségi társadalmi műsorokban, ha meg tudnának úgy jelenni cigány művészek, szakértők, és nem skatulyáznák be őket, hanem lehetőséget kapnának arra, hogy megmutatkozzanak szekértőként, művészként. Mondok egy példát: ha egy Családbarát magazinba meghívnának egy roma cukrászt, de nem azért mert roma, hanem mert kiváló cukrász, akkor nagyobb esély jutna arra, hogy a valódi értékeket tudjuk bemutatni. Roma magazinműsorokra ugyanakkor szüksége van, hiszen a kultúrát képviselni kell, valahogyan be kell ezt mutatni. Ha ilyen műsorokon keresztül tudjuk ezt megtenni, nem gondolom, hogy bármifajta szegregáló, vagy beskatulyázó jelleggel bírnának.

*

Fotó: Fuchs Máté


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mivel vagy csak vagy tízszer szerepelt a riportban a költői kérdés- és úgy tűnik Papp Róbert tudja a választ- végül is hányan vannak a cigányok Magyarországon, 2015 február havában?

Összegezzük csak: megkapott egy riporteri pozíciót a származása miatt, ahol az a dolga, hogy a hasonló származásúaknak csak a pozitív oldalát mutassa be - a más származásúak miatti nehézségek ellenére.
Hát akárhogy is nézzük, ez bizony nettó rasszista dolog - persze tudom, a liberális rasszizmus az a jó rasszizmus, ezért támogatandó.
A nehézségekről: a feketék polgárjogi mozgalma arról (is) szólt, hogy a kőkemény apartheidrendszer és a szegénység ellenére a gyerekeik már jobban élhessenek, ezért összespórolták a tandíjat a gyerekeknek és kiharcolták, hogy feketék is járhassanak egyetemre - ma már számos fekete mérnök és orvos van.
És ez az, ahol a magyarországi történet gyökeresen különbözik az amerikaitól, hiába akarják bemutatni egy tőről fakadónak a kettőt.

Ilyenek ezek a cigány értelmiségiek, számolgatnak- kérdezgetnek. Például Mohácsi Erzsébet is azt kérdezte két éve a strasbourgi emberjogi bíróságon, TASZ súgógépet használva: Miért van annyi cigánygyerek a szellemileg fogyatékos kategóriában Magyarországon? Én még pár kérdést hozzátennék: Miért van annyi a börtönökben belőlük, vagy munkanélküli, vagy faszpénzen kitartva, iskolából kirúgva, utcasarkon stichelve, gyereklányként szülve, vérfertőző viszonyban, fertőző betegséget terjesztve, koldusként az utcán, kamatospénz biznisz mindkét oldalán, csicskáztatóként, vagy színesfémet lopva?

Aki tudja a választ a sokra, az Robinak súgja már a fülébe, mert az válasz lesz a kevésre is...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés