Elízium és gettó

2013. november 18. 13:57

Sárosi Péter
A TASZ jelenti
A közbiztonságra és a köztisztaságra való hivatkozás valójában ugyanazt a hátsó szándékot leplezi Amerikában, mint Magyarországon. Az utca emberének viszolygó önigazolása ez.

Denverben is voltak persze olyanok, akik felléptek az embertelen hajléktalan-rendelet ellen. A budapestiekhez hasonlóan denveri aktivisták is megzavarták a város törvényhozásának ülését. Magyarországi testvérszervezetéhez hasonlóan az amerikai TASZ, az ACLU is rámutatott, hogy a szabályozás akkor is a hajléktalanság kriminalizálásának és így alkotmányellenesnek minősül, ha nem egy állapotot, hanem egy viselkedést büntet. Sérti a hajléktalanok alkotmányos jogát a megalázó, embertelen bánásmódtól való mentességhez és a szabad helyváltoztatáshoz – sérti emberi méltóságukat. Bár az állam nem tud emberhez méltó lakhatási körülményeket biztosítani, hiszen a 11 ezer denveri hajléktalan számára még a szállókon sem áll rendelkezésre elég hely, mégis bünteti azokat, akik az utcára kerültek. És ők sajnos egyre többen vannak. (...)

A hajléktalan-ellenes rendeletek diszkrét báját az adja, hogy a végrehajtásuk nem kis pénzébe kerül az adófizetőknek. Los Angelesben például egy vizsgálat szerint az utcán élést tiltó rendelet végrehajtásának céljából a város 50 extra rendőrt alkalmazott, ez évente 6 millió dollárjába került. A rendelet megszegése miatt 11 hónap alatt 22 embert 201 alkalommal állítottak elő, ez körülbelül 3,6 millió dollárjába került az államnak – ebből az összegből 225 embert lehetett volna otthonhoz juttatni!

Bár a magyar kormány EU- és Nyugat-ellenes retorikája más benyomást kelthet, valójában nagyon sok szociál- és büntetőpolitikai elképzelést a Nyugattól, különösen Amerikától vett át. A margóra szorult társadalmi csoportok elleni fegyelmező-kirekesztő intézkedések nem magyar sajátosságok, hiba lenne tehát mindent a magyar társadalom vagy a jelenlegi politikai elit elmaradottságára és butaságára visszavezetni. Jelenleg globális szinten folyik a küzdelem a társadalmi igazságosság és az emberi jogok védelmében. Bár sokak számára úgy tűnhet, hogy ez a küzdelem csupán elnyomott, deviáns kisebbségekről szól, valójában mindannyiunk jövőjéről. Ha a társadalom lemond a szolidaritás, az emberi méltóság eszméjéről, akkor egy sci-fi filmekből ismert disztópiás jövő vár ránk, ahol a kiválasztott kevesek elíziumi elszigeteltségét a többség brutális elnyomása és jogfosztása biztosítja. Rajtunk áll, hogy ezt a jövőt választjuk-e, vagy egy másikat, amelyben megállítjuk a társadalom szétszakadását.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A köztisztaság nem csak hivatkozás, hanem kultúrember reális igénye.

Úgy is mondhatjuk, hogy a 'helyzet fokozódik'. A modern ipari társadalom megkövetelte növekvő képzettségi igényeknek egyre többen képtelenek eleget tenni.

A nagy TASZ elgondolkodhatna azon, hogy a normális embereknek is vannak jogai és a hajléktalanoknak is be kellene tartani a normális emberi együttélés alapvető szabályait.

A hajléktalanok jelentős része tudatformáló szerek rabja.

Ezek antiszociális, garázda, erőszakoskodó alakok, akik nem képesek betartani a normális emberi együttélés alapvető szabályait sem ezért választják inkább rendkívül lepusztult területeken, elképesztően rossz higiéniás viszonyok és életkörülmények közötti vegetálást.

Az USA képes volt már több, mint 40 éve űrhajósokat juttatni a Holdra,

de még ott sem sikerült megoldani tökéletesen a hajléktalanok problémáját.

A hatvanas évekig voltak az USA-ban „státuszvétségeknek” nevezett bűncselekmények, amik önmagában tiltották a hajléktalanságot vagy például a részegséget – anélkül, hogy a megbüntetett személy bárkinek is ártott volna.

Ezeket a szabályokat a bíróságok alkotmányellenesnek minősítették, ezután a városok a „járdán ülést” vagy a „földön fekvést” kezdték büntetni, tipikusan olyan dolgokat, amiket a hajléktalanok „követnek el”.

Bécsben csak az számít lakástalannak, akinek már volt Bécsben lakhelye” – mondja Iriades Franz, a bécsi Fond Soziales munkatársa.

Pozsonyban senki sem lakik főtereken
A szlovák fővárosban nem lehet aluljárókban vagy fontos tereken lakó embereket látni, mert ezt tiltják a szabályok, ám ez már nagyon régóta így van, mindenki tudja, így nem okoz konfliktusokat.

Prágában nem utazhatnak a tömegközlekedési járműveken a hajléktalanok.
Prága főpolgármestere nemrég vitte keresztül azt a tervét, ami szerint a hajléktalanokat kitiltják a tömegközlekedésből.


A nagy TASZ próbáljon arra gondolni, hogy az említett városok

civilizált államokban találhatóak,

felelősen gondolkodó emberek irányítják ezeket a városokat,

nem hülyék, nem a Sirály romkocsmából szalajtott felelőtlen, garázda Ha-hások jutnak ott vezető szerephez.

Nem ertem. Azert mert nehany embernek szar az elete, miert kell masoket is azzatenni?

Kulturember nem szarik az aluljaroba, a tobbinek meg tilos. Ennyi.

Viktoré se érdekelte anno :D

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés