Itt az újságírás vége?

2013. január 14. 15:16

Michnai Attila
Heti Válasz
Ha a többi újság is követi a Magyar Narancs legutóbbi vezércikkírójának alkotói metódusát, akkor a válasz egyértelmű igen!

„»A jó kurva anyját, kúrogatni, szopásnak, balfasznak, lószart, hazavágta«. Ha a többi újság is követi a Magyar Narancs legutóbbi vezércikkírójának alkotói metódusát, amelynek végtermékéből a fenti mocsoksort válogattuk, akkor a válasz egyértelmű igen! (...)

Ha valaki képes hozni egy az átlag fölé emelkedő színvonalat, netán a köznapinál emelkedettebb stílust, akkor annak munkajogi státusától függetlenül van, kell, hogy legyen helye a nagy nyilvánosság előtt. Hogy írásával - egyebek mellett - formálja a közgondolkodást, példájával segítsen közelíteni egymáshoz az emelkedettebb, ezért értékesebb irodalmi-, és a köznapi stílust. Utóbbit pedig - az újságíró szakma nevében is, ha kérhetnénk - ne az idézett Magyar Narancs, és más, hozzá hasonlóan igénytelen online (HVG-T.W.A.), avagy nyomtatott lapok mintájára úgy, hogy céljaik érdekében a maguk stílusát süllyesztik az útszéli kocsmák súlyos önkifejezési nehézségekkel megvert népének színvonalára!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 86 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egyszerű szabályt kellene betartani: csak arra használjuk a szavakat, amit jelentenek.

Válaszok:
packó | 2013. január 14. 20:37

Névadója is ilyen választékosan szövegelt?

Erős felindulásban mondhatunk egy-két erős kifejezést, meg pofán is vághatunk valakit. De naponta?

Mondhatjuk úgy is, hogy az (ultra)liberálisoknál a szavak már semmit sem jelentenek, mert amit mondanak, annak tartalma sincs. Ehhez nem kell hozzászokni.

ez egy ilyen szubkultúra. Lsd. még helyenként Tilos Rádió

Mindenesetre nehéz kenyér a nyomtatott sajtó külső rásegítés nélkül.

A különböző szakmák - pl. újságírók, színészek, - miért nem tömörülnek szakmai kamarákba, nem tudom megérteni.
Egyszerű rövidítéssel jelölhetnék nevük mellett kamarai tagságukat.
Amely névaláírás ezt nem tartalmazná, az olvasó ezzel már egy tájékoztatást kapna a cikk írójának komolyanvehetősége felől.

Rendben, de a kamarai tagsággal bizonyos erkölcsi minimum társulna. Tudhatnád: X. Y. - írjon bármelyik oldalon - igyekszik tények alapján, érv-ellenérv rendszerben gondolkodva megszólalni.
Ahol hiányozna a kamarai tagság, ott vélhetőleg ezek is hiányoznának. Ezek a fogyasztó olvasó segítését szolgálnák. Nem utolsósorban: a sajtótisztességet - is - segítené.

Nem a költészet vége, hanem a tehetetlen düh megnyilatkozása. Próbáljuk elkerülni a tehetetlen bénaságot.

Így gondolom:
X. Y. sajtókamara tagja
X. Y. s.t.
A kamarai tagság feltétele, hogy a tag betartja a kamara szabályait. (Sajtóetika.)
Ha nem, megvonják a tagságát, s cikkei végén nem lehet ott az s. t.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés