Mínusz tíz fokon

A komment olyan beszélgetés, ami megmarad – Konferencia a kommentelésről

2012. december 14. 16:12
Strasbourg vagy a kommentelés betiltása a két opció, ha nem tanulja meg a társadalom, hogy nem kell minden beszóláson megsértődni – mondta Nádori Péter a keddi, kommentekről szóló konferencián. Bodolai László, az Index ügyvédjének előadásából kiderült, hogy a bíróságok mindig a legkönnyebb utat választják, és bárki lehet felelős, akit beleírnak a keresetlevélbe. Koltay András előadásából kiderült: a médiatörvénynek nincs dolga a kommentekkel.

A magyar bíróságok számára egyáltalán nem evidens az, ami mindenki más számára magától értetődik: hogy a hozzászólásért a kommentelőnek kell viselnie a felelősséget – derült ki az Index ügyvédjének, Bodolai Lászlónak a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Mandiner által szervezett, kommentekről szóló konferencián tartott előadásából. (Tudósításunk első részét itt olvashatják). 

A bíróságok alapvetően szerkesztett tartalomnak tekintik a hozzászólásokat, amiket az első bírósági ügyekben még olvasói levélként próbáltak értelmezni, de ez a bírói próbálkozás elég gyorsan elvetélt. A jelenlegi jogszabályi környezet, az Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény (Ektv.), a polgári és a büntetőjog többféle értelmezési lehetőséget kínál, amiből a magyar bíróságok a szűkebb értelmezést tették magukévá.

A bíróságok azt sem veszik figyelembe, ha egy szerkesztőség kitesz egy közleményt, miszerint nem felelős a kommentekért. A technológiailag könnyebb utat választják a bírák (egy kommentelőnek utánamenni nehézkes), Bodolai szerint amúgy is jellemző egyfajta sajtóellenesség a bírói karra. A Facebook-profillal való kommentelés viszont nem tartozik a szerkesztőségi felelősség körébe (mivel külföldi szerverről érkezik, és nem tudja befolyásolni a szerkesztőség). Viszont ezt leszámítva már egy legfelsőbb bírósági ítélet is kimondta a kommentekért való szerkesztői felelősséget. Bodolai szerint így két párhuzamos világ létezik egymás mellett.

*

Nádori Péter, az Origo volt szerkesztője, az MTE elnöke a kommentekre vonatkozó polgári jogi gyakorlatról beszélt. Három bírói gyakorlatot vázolt fel: eszerint a kommentet vagy olvasói levélként, vagy felhasználói tartalomként (amely esetben az alperes közvetítő szolgáltatónak minősül) vagy híresztelésként értelmezik. Nádori szerint félreértés az, hogy a bíróságok az Ektv-t húzzák rá a kommentekre, és kérdéses a híresztelés jelentésének ilyen kiterjesztése, és a felelősség ráhúzása a fenntartóra – ez alapján ugyanis akár az internetszolgáltató vagy a net működéséhez áramot adó energiacég felelőssége is felvethető lenne.

Nádori hozzátette: a bíróságok gyakorlatilag felelősnek kiálthatnak ki az eddigi ítélkezési gyakorlat szerint bárkit, akit a felperes beleírt a keresetlevélbe. Nádori két példát is hozott jogsértőnek minősített kommentre: „két szemét ingatlanos oldal”; „XY-os, sunyi, lehúzó cég”. Ez alapján az előadó becslése szerint a magyar interneten naponta negyvenezer „jogsértő” komment jelenik meg. Azaz vagy szinte bárkit perbe lehet fogni, vagy megtanulja a társadalom, hogy nem kell minden beszóláson megsértődni – vagy, harmadik opcióként, megszűnik a kommentelési lehetőség – vázolta a lehetőségeket Nádori, aki szerint tudomásul kellene venni, hogy újfajta dologgal van dolgunk, és el kellene kezdeni a pozitív jogalkotást. Vagy irány Strasbourg.

*

Koltay András, az NMHH Médiatanácsának tagja, médiajogász a médiajog és a kommentek viszonyát vizsgálta, s gyakorlatilag arra a következtetésre jutott, hogy a kommentek nem a médiatörvény hatálya alá tartoznak – esetleg a gyűlöletbeszéd esete lehet olyan, amellyel a médiatörvénynek is dolga akadhat.

Ezzel együtt Koltay felvázolt pár analógia-próbálkozást is. Eszerint a kommentet hasonlíthatjuk a műsorba írt sms-hez, de ez azért sántít, mert ott a szerkesztő dönt arról, hogy kiteszi-e az üzenetet egy műsor sms-falára vagy sem. Hasonlíthatjuk a kommentet élő műsorba meghívott vendéghez is, de a szerkesztők ott is előzetesen döntenek, hogy kit hívnak meg, és ha jogsértő mondat hangzik el az illető szájából, ezt műsorvezetői megnyilatkozással tudják ellensúlyozni. Talán a leginkább a betelefonáló hasonlít a kommentre, de ott is van lehetőség műsorvezetői ellensúlyozásra, vagy a műsorból való kikapcsolásra.

*

Az UFi-Reakció-Mandiner történetét végigkísérik a kommentek, ezért a Mandiner stábja nagy híve a kommentelésnek, olyan is előfordult már, hogy kommentelőből szerző lett – kezdte trollszelidítési technikákról szóló előadását Balogh Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője. Mint mondta: amíg pár tízezres olvasottságú blog volt a Reakció, addig kulturált, értelmes vitákat folytattak le a törzskommentelők a blogon.

Már akkor is beütött azonban az „Indexcímlap-effektus”, amikor egy-egy bejegyzés kikerült az Index blogketrecébe, s rengeteg olvasó zúdult rá az oldalra. Ilyenkor igencsak csökkent a kommentelési színvonal, amire panaszkodtak is a törzskommentelők. Ebből is látszik, hogy a minőségi komment nem kis mértékben mennyiségi kérdés – vonta le a következtetést Balogh, hozzátéve: a tömegkomment színvonala vagy agresszivitása nem magyar sajátosság, elég csak megnézni a YouTube angolszász tartalmainak hozzászólásait.

Mivel a Mandineren napi több ezer hozzászólás születik, ezért a kommentenkénti moderáció nem reális megoldás. Balogh bevallása szerint a kérdésről a szerkesztőségen belül is előfordulnak viták, ő mindenesetre „szélsőliberális” álláspontot képvisel: mindenki a maga véleményéért felelős, azaz nem híve a moderációnak. Ennek kétségtelen hátránya, hogy a kommentfolyam könnyen eldurvulhat, így aztán a Mandiner is elgondolkodott azon, hogyan kezelje a hozzászólásokat.

A Facebook-profillal való kommentelés lehetőségét azért vetette el a Mandiner, mert ugyan van némi konszolidáló hatása, de az értékes hozzászólókat is távol tartja. Ugyancsak elvetették azt, hogy a felhasználókra bízzák, kiket tiltanak ki; ennek az eljárásnak ugyanis nem csak a durva hozzászólók eshetnek áldozatául, hanem azok is, akik a többségtől eltérő véleményt képviselnek. Ezért a Mandiner úgy döntött, hogy nem az egyes hozzászólásokra, hanem a hozzászólókra koncentrál. Így jelenleg a rendszeresen trágár, agresszív, romboló hozzászólásokat jegyző felhasználókat a szerkesztőség „egy kattintással távolabb” helyezi, azaz az ő hozzászólásaikat csak akkor látjuk, ha külön kattintunk értük. 

*

A konferenciát egy kerekaszal-beszélgetés zárta, amelyen Békés Márton (Jobbklikk), György Péter (ELTE) és Simon Éva (TASZ) beszélgetett. Első körben a moderátor az „én és kommentek” témáját dobta fel a résztvevőknek.

Simon Éva arról beszélt: a TASZ-on belül nagy tanakodás volt, hogy a honlapjukra és blogjukra érkező kommenteket miként kezeljék. Békés Márton leszögezte: „egyáltalán nem érdekelnek a kommentek”, de számára a konferencia előadásaiból az derült ki, hogy ez egy fontos dolog. Mint fogalmazott: libertárius álláspontot képvisel komment-ügyben, amit csak a szabadság szemszögéből tud megközelíteni, és nem tudja elfogadni a felelősség áttolását a szerkesztőségekre.  

György Péter szerint a névtelen kommentelés az önazonosság kérdését veti fel, a névvel író szerző ugyanis mégiscsak a saját bőrét viszi a vásárra. Hozzátette: „sok hülyeséget írtam életemben, de vállalom”. Erre Simon Éva úgy reagált: identitásunk nem egységes és állandó, más arcot mutatunk a boltban, otthon és a munkahelyen. A véleménynyilvánítás alapjog, ezért fontos az anonim kommentelés lehetősége. György Péter viszont – leszögezve, hogy nem a jogi szempontról beszél – úgy vélte: „ha nem a saját nevemben írtam, nem én írtam”.

Békés Márton egyenesen leszögezte: „az internet valójában rossz dolog”, sőt, gonosz; ráadásul „a technológiát sem szeretem”. Ettől még az internet „hasznos és fontos, kell tehát, hogy legyen, akárcsak a komment.” Békés azért érezte magát fura helyzetben, mert végső soron „egy hamis dolog szabadságjoga mellett érvel”. De azért hangsúlyozta: vállalni kell az ódiumot, hogy ha cikket írunk, akkor azalatt megjelennek a kommentek, ezt el kell viselni, így működik a dolog. Habár a komment, szemben a szóban elhangzott véleményekkel, amelyekhez hasonlít, megmarad. 

Balogh Ákos Gergely felvetette: talán úgy kellene beállítani a kommenteket, hogy azok pár nap után eltűnjenek? Mint mondta, van is olyan portál, ahol pár nap után lezárják az egyes cikkek kommentmezőjét, de olyat nem ismer, ahol törlik is a kommenteket. György Péter hangsúlyozta: a nyomot hagyás nem technológiai, hanem antropológiai kérdés. A komment egy beszélgetés írásban, ami kultúrelméleti probléma.

Simon Éva úgy látja: a komment nem lenne jogi kérdés, ha nem csinálnának belőle azt. Ugyan Békés azt mondta, hogy ne avatkozzon itt be a központi hatalom, és nem kell mindent szabályozni; ha egy rossz gyakorlat van életben, akkor a törvényhozó feladata a jogalkotói beavatkozás. Ráadásul a jogszabályi környezet szerinte egyféleképpen olvasható helyesen, ez pedig a kommentelő felelősségét jelentené a kommentért, a konferencián ismertetett bírói gyakorlat a jogszabályi környezet félreértelmezése.

Békés úgy látja, ha a kommentek bírósági megítélésének gyakorlata úgy marad, ahogy a fentiekben vázoltuk, és az érvelést „elvisszük a falig”, akkor felrémlik egy „mindent ellenőrző, de semmit sem jól kezelő rendőrállam” képe.

Békés a szerkesztőséget felelőssé tevő bírói gyakorlat abszurditására ezt a példát hozta fel: „ha valaki a házam oldalára gyalázkodó feliratot fúj fel, akkor azért én vagyok a felelős?” Ráadásul, ha a szerkesztőség néha beavatkozik a kommentmezőbe, akkor könnyebben szerkesztett tartalomnak minősítik azt a bíróságok, azaz a komment akkor válik szerkesztett tartalommá, ha eltávolítják – ami abszurd. Békés szerint viszont jó lenne, ha lennének feliratok az utcákon, mert „az üres falak néma társadalomról tanúskodnak”. Ráadásul szerinte az utcai és villamosos beszélgetésekben sokkal durvább dolgok hangzanak el, mint amiket a kommentekben olvashatunk, csak előbbieknek nem marad nyomuk, utóbbiak pedig le vannak írva.

Vagyis az előbbieket el tudjuk felejteni, az internet viszont mindenre emlékszik. Hozzátette: „apokaliptikus jelenség, hogy a szerverek, ezek a nagy gépek, minden adatot tárolnak mínusz tíz fokos szobákban”. Ezért ő pesszimista és techno-szkeptikus.

György Péter rámutatott: a jog nem karizmatikus intézmény, nem lehet minden valóságra ráhúzni a jogot. A szerzői jogok semmibevétele például szerinte legyilkolja a magyar regényt, mivel míg egy író, ha nehezen is, de meg tudott élni régen a regényeiből, ha megvették azt az emberek: ha csak le fogják tölteni a szövegeket, akkor nem fognak írni.  
 
Végül Simon Éva leszögezte: mítosz, hogy az internet a szabályozatlanság terepe, az ugyanis jelenleg már túl van szabályozva.


Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Utálatos nekem amit mondasz, de ha kell az életemet is odaadnám azért, hogy elmondhasd", mondá Voltaire.
Azt gondolom, hogy a demokrácia egyik legfontosabb vívmányáról, a szólásszabadságról ennél többet azóta sem mondott senki...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés