Kalandozásaim a Magyar Rádió Márványtermében

2012. november 14. 9:06

Tóth Szabolcs Töhötöm
Első leütés
Feltettem magamban a kérdést: megakadályozta volna ezt a genocídiumot a gyűlöletbeszéd szabályozása? Megfogalmazhatom még abszurdabb módon. Vajon egy ilyen rádióadó működése előidézett volna hasonló tragédiát, mondjuk Svájcban?

„Amikor a témához az előző napokban jegyzeteket készítettem, akkor két példának néztem utána. Az egyik a ruandai Radio Télévision Libre des Mille Collines dicstelen szerepe volt az 1994-es, felfoghatatlanul hatékony népirtásban. A másik pedig a gyűlöletbeszéd szingapúri szabályozása.

Miért is?

Alapvetően idegenkedek a gondolatbűn intézményétől. (George Orwell vagy Albert Camus mit szólt volna egy ilyen vitához?) Ám az 1994-ben történt ruandai népirtás jutott eszembe, ahol néhány hét leforgása alatt nyolcszázezer embert gyilkoltak meg. És egy gyűlöletbeszédet sugárzó ruandai rádió.

Ez a ruandai rádió kétségtelenül egyik katalizátora volt az eseményeknek. Az ott elhangzó információk (pl. a lemészárlandó szomszédok azonosítása, lakcímek, rendszámtáblák közzététele) bizonyára növelte a népirtás hatékonyságát, és elősegítette, hogy kialakuljon az a tömegpszichózis, amelyben a morális gátak leomlottak a gyilkosokban: több helyen olvasni arról, egyik kezükben ott volt a machete, a másikban a zsebrádió.

Ám feltettem magamban a kérdést: megakadályozta volna ezt a genocídiumot a gyűlöletbeszéd szabályozása? Megfogalmazhatom még abszurdabb módon. Vajon egy ilyen rádióadó működése előidézett volna hasonló tragédiát, mondjuk Svájcban?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kérdi: Tóth Szabolcs Töhötöm.

Az attól függene, hogy ha Svájcban is egyoldalú propaganda sulykolná nap-mint nap a fülekbe, hogy mondjuk a rétorománok tulajdonképpen csótányok és aki a csótányokat kiirtja, az a világ jótevője, akkor bizonyára sokan fegyvert ragadnának és elkezdenének csótányt irtani.

Sok véres vágyú, perverz szadista állat él rejtve a társadalomban, akik ha újra történelmi lehetőség adódna számukra, önként jelentkeznének gázkamrák,
kínzókamrák működtetésére, kivégzőosztagokban és megsemmisítő táborokban élvezettel vállalnának munkát.

Németország egy civilizált ország volt mégis az egyoldalú kitartó propaganda milyen aljas tettekre sarkallt 7 évtizeddel ezelőtt sok embert.

Szovjetunió, a korábbi Oroszország is civilizált állam volt a Pravda című pártlap jelentése Igazság volt, mégis folyt belőle a hazugság, gyűlölet és legitimálta a ruandai népirtáshoz hasonló gaztetteket.

A második világháborút követően Kliment Jefremovics Vorosilov marsall a Szövetséges Ellenőrző Bizottság élén a megszállt Magyarországon kulcsszerepet játszott a szovjet katonai hatalom megszilárdításában és a kommunista hatalomátvétel előkészítésében.

1945 és 1947 között a magyar kommunista rezsim megalapozását felügyelte, a helyi Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökeként, bár 1946-tól, amikor a szovjet minisztertanács elnökhelyettese lett, lényegében Szviridov altábornagy helyettesítette budapesti posztján.

A SZEB nyomására történt

a magyarországi németek kitelepítése is

és a megszállók által létrehozott magyarországi bábkormánynak muszáj volt engedelmeskedni a megszállók parancsának.

Az etnikai tisztogatás elvét a győztes, úgynevezett „demokratikus” hatalmak (Szovjetúnió, Nagy Britannia és az Egyesült Államok teljesen elfogadhatónak vélték.

A pusztító etnikai tisztogatás már a háború előtt, de a háború alatt is divatban volt a Szovjetúnióban.

A volgai németeket még a német származású Katalin cárnő telepítette Oroszországba.
A több, mint kétmilliós kisebbséget mind egy szálig deportálták közép-ázsiába.

A Szovjetúnióban gyakorlat volt egész népcsoportok kitelepítése szülőföldjükről.

A krími tatárok pusztító áttelepítése 1944-ben történt

Egy év múlva a krími tatárok fele már nem élt.

Sztálin elvtárs a magyar kérdésről így nyilatkozott:

„A magyar kérdés, vagon kérdés”

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában