Homoszexualitás

2012. június 11. 10:58

Köntös László
reposzt
Míg a homoszexualitás bűn, nehezemre esik a homoszexuálist „a” bűnösnek tartani. Pontosabban csak annyiban és úgy, amennyiben saját magamat is bűnösnek tartom.

„Míg a homoszexualitás bűn, nehezemre esik a homoszexuálist »a« bűnösnek tartani. Pontosabban csak annyiban és úgy, amennyiben saját magamat is bűnösnek tartom. Hiszen van benne valami adottságszerűség, valami veleszületettség, s hiányzik belőle az akaratlagosság. Nem olyan bűn, mint mondjuk a házasságtörés vagy a sikkasztás. Inkább olyan, mint az önzés, azzal a különbséggel, hogy a homoszexualitás manifeszt, míg az önzést leplezni lehet (ezt hívják szocializációnak). Ám a bűnöknek a Biblia szerint nincs hierarchiája (kivéve a Szentlélek elleni bűnt). Mindenki egyformán bűnös.

A homoszexuális embernek van egy másik, hogy ne mondjam, igazi arca: ő is emberből van. Ő a kitaszított, ő a nem normális, ő az, akinek bűntudata van a »mássága« miatt, ő az, aki nem igazán tudja miért olyan, amilyen. Ő az, aki még inkább szeretetre vágyik, aki megértésre vágyik, aki közösségre vágyik, és, igen: családra vágyik. Nos, itt kezdődnek az igazi kérdések. Nem lennék keresztyén, ha nem tudnék különbséget tenni a homoszexualitás jelensége és a homoszexualitásban »szenvedő« felebarátom között. Valódi kérdés ez az ítélet és a részvét feszültségében. Igazolni nem akarom őt. De az örömüzenetet megosztani vele Isten mindenkit átölelő és befogadó szeretetéről igen. Ezen a világon, míg Isten Isten, senki sincs végérvényesen kitaszítva.

Ugyanakkor a homoszexuálisok házassága már más kérdés. Itt, ha jól értem, nem pusztán a házasság új értelmezéséről van szó, hanem egész egyszerűen a nemek megszüntetéséről. A homoszexuális házasság gyakorlatilag egy totálisan új emberértelmezés, amelyben megszűnik Istennek az ember biológiai-természeti létében az ember számára eleve adott szerkezete, megszűnik a természet és társadalom kontinuitása. Mégpedig olyan módon, hogy az ember önkényesen felülírja a maga »csinált világával« a természet és ember Istentől eleve rendelt alapvető egységét. Ugyanakkor ez az önkényes mozzanat mégis csak illuzórikus marad, hiszen valóságosan nem tudja megszüntetni a férfiban és a nőben Isten eleve elrendelt akaratából biológiailag megvalósuló embert, ám átírja a szerepeket.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Kedvelje a Makronómot Facebookon!



Összesen 109 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igaza van a szerzőnek: a provokatív melegfelvonulások csak ártottak a melegek iránti ellenszenv oldódásának. Természetesen senki nem tehet a vele született nemi identitásáról (akkor sem, ha nem átlagos), de hivalkodni vele, arculköpni a más(jelen esetben átlagos)beállítottságú emberek tömegét, ez árt a befogadásnak(finoman szólva). Egyébként meg nem kell vallásosnak lenni hozzá, hogy ellenezzük a melegházasságot. A gyermeknek mindkét nembeli szülőre szüksége van.(Még ha később sajnos elválnak, akkor is létezik a másik fél.)

Biztosan így van. Mindenre találni példát és ellenpéldát. Én csak a melegfelvonulások provokatív akcióira utaltam.(LD. pl. a képet a cikkhez) A gyerekekeknek pedig komoly problémát jelenthet és megzavarhatja őket,ha csak egynemű "szülő"-vel találkoznak. Üdv

Nézzétek, amikor keresztényként megtudtam, hogy mit tettek a derék angolok pl. Alan Turinggel a XX. sz. közepén, akkor úgy kiakadtam, mint a taxióra. Ezek után nehéz lenne vitatnom, hogy az LMBT mozgalmak rengeteg valós sérelmen nyugszanak, sőt, valós dolgokat oldanak meg. Eddig OK.

Ami miatt mégsem vagyok velük kibékülve, az az, hogy nem fogadják el, hogy valakit a saját homoszexualitása igenis jogosan zavarhat. Evolúciós alapon éppúgy megalapozott, ha valaki saját gyermeket akar, mint keresztény alapon. Ennek a homoszexualitás nyilvánvalóan az útjában áll. Ha valaki ezt a vágyát úgy szublimálja, hogy homoszexuális házasságra lép és gyermeket fogad örökbe, akkor az LMBT mozgalmak hőse lesz. Ha valaki úgy szublimálja, hogy meg akar szabadulni a homoszexualitásától, ami esetleg személyesen az ő esetében simán lehet valami olyan személyiségzavar, amiből ki lehet lépni, akkor az LMBT mozgalmak árulója, utolsó pária.

Ezen a ponton a szememben az LMBT mozgalmak irreálissá válnak.

De ha netán katolikusellenes tüntetést szerveznél, azt ugyanúgy provokációnak tartanám.

Hát, aki manapság elkezd homoszexuális blogokba írogatni, az már eleve lemondott arról, hogy megszabaduljon a homoszexualitástól, és ezzel kapcsolatban segítséget is kérjen.

A problémám ott van, hogy onnantól kezdve, hogy kijelentettük, hogy a homoszexualitás nem betegség, megszűnt annak tudományos elemzése, hogy a magukat homoszexuálisnak vallók mennyire valóban azok vagy mennyire szabadíthatók meg ettől az indíttatástól.

Egy mai átlagos pszichológus kizárólagos stratégiája az lesz, hogy "öregem, fogadd el magad így, ahogy vagy".

Attól, hogy ideologikusan eldöntöttük, hogy "nem betegség", még nyilvánvaló korlátja a saját gyermek nemzésére és fölnevelésére irányuló evolúciós eredetű, és pl. a kereszténység által is igaznak tekintett vágynak. Ezért aki segítséget kér, hogy megszabaduljon ettől, az egyáltalán nem feltétlenül a gonosz környezet nyomására vergődik.

Nem olvasok homoszexuális blogokat, olvasok viszont homoszexuális értékeléseket azokról a kereszténységbe megtért homoszexuálisokról, akik azt állítják magukról, hogy levetették magukról a homoszexualitást. A minimum, hogy hazudnak. De jól érződik az érzelmi elutasítás is, hogy árulók. Engedelmeddel nem fogok blogokban kutakodni, ez a benyomás alakult ki bennem akkor, amikor olvastam őket.

A problémát abban látom, hogy a fajfenntartás ösztönének a homoszexualitás nyilvánvalóan ellentmond. Ha ennek ellenére a heteroszexualitás egyenrangú alternatívájának minősítjük, akkor egy ideológiába menekülünk a valóság elől.

Ennek ilyen következményei lehetnek:
- a fajfenntartás ösztönének lebecsülése, következésképpen a fajfenntartásra vállalkozó hetero családalapítók segítésének a korlátozása, következésképpen a fajfenntartás összeomlása a nyugati társadalmakban. Látjuk.

- mindazon személyek megalázása és elutasítása, akikben a homoszexuális vonzódás csak egy ösztöntendencia, aminek minimális segítséggel ellene tudnának mondani, és normális, tehát heteroszexuális családot tudnának alapítani.

Keményen manipulálsz, dehát nincs mese, egy ideológiát csak manipulációval lehet megerősíteni.

A létfenntartás és a fajfenntartás minden élőlény személyes ösztöne. Egyik nélkül nem maradna életben, másik nélkül nem született volna meg. Mindkettő belénk van írva. A fajfenntartás nem az, hogy lesznek-e magyarok 1000 év múlva, hanem hogy lesznek-e gyermekeim vagy nem.

Namost, a homoszexualitás ennek a személyes fajfenntartási ösztönnek ellentmondó magatartásforma, ezért akkor is szexuális zavar, ha ma nagy divat ennek az ellenkezőjét állítani.

Természetesen az a szingli is szexuális zavarban él, aki 30-as éveire tudatosan eldöntötte, hogy gyermeke az nem lesz, de azért amíg teheti, élvezi a heteroszexuális szexualitást. Még azt is megkockáztatom, hogy erkölcsileg, Isten előtt ez sokkal rosszabb, mint a homoszexualitás, mert ez mindennap megerősített tudatos akarati döntés, a homoszexualitás meg kialakul valahogy, és az egyén nem tud rajta egykönnyen változtatni.

Lehetnek olyan erkölcsi megfontolások, amelyek fölülírják a fajfenntartási ösztönt, hiszen az ember valóban nem ösztönlény. Egy ésszerű indoklás az az ésszerű indoklást elfogadó csoport számára akár hősiességnek is tekinthető. A szerzetesek pl. "Jézus szeretetéért" mondanak le a fajfenntartásról, és azok a keresztények, akik elfogadják, hogy ez Jézus hiteles hirdetése, tisztelik is őket emiatt. Ebben az esetben azonban a szélsőségig vitt szabad döntés a tiszteletre méltó, nem önmagában a fajfenntartásról való lemondás.

Egy homoszexuális azonban nem lemond a fajfenntartásról, hanem nem kerül döntéshelyzetbe. Ez a szexuális zavar. Amikor valakinek egyszerűen nem adatik meg sem a pozitív, sem a negatív döntés lehetősége. Van benne egy természettől kapott ösztön, amelyet egy másik ösztönzés miatt sem megélni nem tud, sem tudatosan elvetni valamilyen - akár torz - erkölcsi megfontolásból.

Mindenféle ember fejében mindenféle zavarok vannak, és a társadalom mégsem omlott össze. Rendben van. Már első megszólalásomban jeleztem, hogy barbárságnak tartom, ami Turinggal történt, fölháborít, hogy a XX. században történt, és nem akarom pont ezt az egy szexuális zavart minden áron orvosolni, vagy eltüntetni a társadalomból. De nem fogadom el azt sem, hogy a nyilvánvaló szexuális zavart ugyanolyan értékű szexuális útnak akarják velem láttatni, mint a normális, fajfenntartást szolgáló heteroszexualitást.

Úgy vélem, egyrészt egyénről egyénre meg kell vizsgálni azt, hogy ha meg akar szabadulni a szexuális zavartól, akkor van-e erre esélye, másrészt aki eldöntötte, hogy márpedig ő ezzel fog együtt élni, azt ezért nem szabad háborgatni vagy emberileg bírálni. De ez nem házasság.

A manipulációd az, hogy a homoszexualitást az emberi faj szintjén minősíted olyan jelenségnek, ami nem mond ellent a fajfenntartásnak.

A fajfenntartás azonban személyesen bennünk működő ösztön, ugyanúgy, mint a létfenntartás. Eredendően a fajfenntartás ösztöne alakít ki bennünk bármiféle szexuális érdeklődést. Namost, ha olyat alakít ki, ami magának a fajfenntartásnak ellene mond, akkor egy nagyon mély ösztön összeütközik egy belőle származó ösztönnel. Ez a szexuális zavar.

A hetero szinglik döntése valóban nem szexuális zavar, hanem inkább erkölcsi zavar, hiszen erkölcsi döntéssel cselezik ki a fajfenntartási ösztönből táplálkozó, és azt szolgálni képes szexuális irányultságukat. Épp ezért erkölcsi szempontból jobban el is utasítom.

Ami a homoszexualitás erkölcsi mérlegelését illeti, a legfőbb mai erkölcsi zavart ott látom, amikor egy homoszexuális saját szexuális irányultságáról azt magyarázza önmagának és a társadalomnak, hogy az nem is az, ami, tehát nem szexuális zavar.

Ennek a rossz erkölcsi döntésnek, tudniillik a saját életállapotunkkal kapcsolatos hazugságnak a rossz következménye, hogy teljesen magukra vannak utalva azok, akik netán változtatni szeretnének a szexuális irányultságukon. Se pszichológus, se hasonló helyzetben lévő sorstársak segítségére nem számíthat, inkább szégyellnie kell, ha ilyesmi komolyan megfordul a fejében, tehát nem csak vágyak szintjén, hanem tenni is akar ezért.

Ehelyett mindenki (homoszexuálisok, és kívülállók) kapják az arcukba az ideológiai kijelentéseket arról, hogy a homoszexualitás az megváltoztathatatlan, és ezt így tessék tudomásul venni. Az ideológia szerint ez egybites állapot: valaki vagy homo vagy hetero. Ehhez képest az a pszichés lehetőség, hogy valaki túl van néhány homoszexuális kalandon, de ugyanígy hetero kalandon is, és némi segítséggel elköteleződhetne a heteroszexualitás mellett, szóba sem kerül.

A "egybites" ideológia további következménye azt hazudni, hogy egy gyermek saját szexuális irányultságára semmiféle hatással nincs, ha a homoszexualitást normális szexuális alternatívaként mutatják be: ha hetero alapirányultságú, akkor sorsszerűen hetero lesz, ha homo irányultságú, akkor sorsszerűen homo, és tökmindegy, hogy a mesekönyveiben királylánnyá vagy királyfivá változik-e a megcsókolt béka.

Ahol engedélyezik a homoszexuális házasságot, ott ennek messzemenő következményei vannak az iskolai oktatásban, hiszen ha a homoszexuális házasság éppoly értékes, mint a hetero, akkor az iskolai nevelés sem közvetíthet egyoldalúan hetero mintákat.

Mármost én meg azt mondanám, hogy el a kezekkel a gyermekektől: az egybites modell a homoszexualitásról tudománytalan ideológia.

A gyermekek nevelődjenek föl úgy, hogy a hetero minták legyenek számukra a természetesek, és ha mégis kialakul bennük a homoszexuális zavar, akkor kapjanak segítséget, és ha nem tudnak vagy nem akarnak ezzel élni, akkor az vesse rájuk az első követ, akinek a szexualitása teljesen rendezett és minden OK.

Az LMBT mozgalmak teljes joggal követelik, hogy a homoszexuális zavar miatt senki ne váljék agresszió áldozatává, ne küldjék börtönbe és ne kasztrálják mondjuk. Ne veszítse el a munkahelyét, vagy a munkatársai megbecsülését sem. De ez a "modus vivendi" állapot a szexuális zavar letagadásával kapcsolatos ideológiai hazugság árán nem érhető el, mert maga ez a hazugság új és új irritációt fog szülni.

Homoszexualitásban szenvedő embertársak?
A Pride résztvevőin inkább az látszott, fölöttébb élvezik a dolgot

Teutonnak túl primitív az elképzeése emberről, Istenről, vallásról.
Állati sorból fejlődött ki az emberiség állati ösztönök dolgoznak benne.Szondy lipót négy ösztöncsoportot különböztet meg, mely különböző arányban, de minden emberben benne van:
tapadási ösztön
én ösztön
jó és gonosz ösztön
szexuális ösztön.
Az embernek, mint tudatos lénynek kontrolálnia kell az ösztöneit:nem ölheti meg a másikat, mert haragszik rá, nem erőszakolhatja meg azt, akit megkívánt stb.
E kontroll egyike a vallás, mely az ösztönöket féken tartja, tehát szükség van rá és aligha fog megszünni, legföljebb változni fog.
Nem bűnös az Isten abban, hogy milyen embert teremtett, az embernek kell igyekezni rajta, hogy vissza ne essen az állati sorba.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában