Trumpizmus Trump után

„Az amerikai elnökválasztásban – ha minden a szokásos forgatókönyv szerint alakul – az elektori szavazatok megszámlálását és hitelesítését követően a kongresszusban január 6-án hirdetik ki a hivatalos végeredményt. Amerikából követve az eseményeket számomra nem kétséges, hogy Amerika 46. elnöke a demokrata Joe Biden lesz. Bár a szavazatok kis százalékának feldolgozása még folyik néhány szövetségi államban, a végelszámolásban Biden meggyőző fölénnyel fogja verni Donald Trumpot, a hivatalban lévő elnököt. Biden már ötmilliónál több vokssal vezet. Emlékeztetőül: négy évvel ezelőtt Trump hárommillióval kevesebb szavazattal győzött Hillary Clinton ellen, köszönhetően a republikánusoknak kedvező elektori kollégiumnak. Biden diadalmaskodni tudott a »rozsdaövezet« kritikus fontosságú hármasában is: Pennsylvaniában, Michiganben és Wisconsinban. Trump elnök még nem kész a veresége beismerésére és a rendezett hatalomátadásra, vitatja a választás tisztaságát, s több államban folyik választási pereskedés. Pedig már a Republikánus Pártban is gyarapodik azoknak a hangadó politikusoknak a száma, akik felszólítják az elnököt, hogy – a szisztematikus választási csalást alátámasztó komoly bizonyítékok hiányában – ismerje be a vereségét, és tegye lehetővé a békés, rendezett hatalomátadást az új kormánynak.

A demokraták örülhetnek, hogy sikerült elérni a legfőbb célt: egy ciklusú elnököt csináltak az általuk mélyen gyűlölt Trumpból, akit Biden és sokan mások az amerikai demokráciára és értékekre leselkedő »egzisztenciális veszélyként« bélyegeztek meg. Ettől függetlenül is fölöttébb meglepő lett volna, ha az amerikai szavazók nem utasították volna el azt az elnököt, akit a lakosság többsége felelősnek tart az utóbbi évszázad legsúlyosabb járványának kormányzati félrekezeléséért, a hatalmas emberáldozatokért (a Covid-halottak száma már a negyedmillióhoz közelít) és a gazdaság összeroppanásáért.”