Beveti-e Kína a valutafegyvert?

2019. augusztus 27. 11:28

Ha Pekingnek nincs valamire szüksége, az a vállalati szféra adósságlufijának további növekedése.

2019. augusztus 27. 11:28
Dobozi István
Népszava

„Tavaly tavasszal »kardcsörtetésről« írtam ezeken a hasábokon a Kína ellen életbe léptetett, korlátozott amerikai importvámok kapcsán. Mivel Peking nem adta be a derekát Donald Trump amerikai elnök vámzsarolásának, Washington széles fronton történő támadásba ment át. Ez év szeptember elsejétől gyakorlatilag a teljes kínai importot 10-25 százalékos pótvámok fogják sújtani. Peking az első naptól fogva jelezte, hogy a »szemet szemért, fogat fogért« elve alapján arányos válaszokat fog adni a »vámterrorra«. A vámpolitika síkján azonban ez egyre kilátástalanabbá vált, mivel a kétoldalú kereskedelemben Kína négyszer kevesebb árut importál, mint Amerika, a vámretorzióhoz Pekingnek gyorsan elfogytak a lapjai. 

Ezzel a háttérrel és azután, hogy nemrég az amerikai kormány hivatalosan is »valutamanipulátorként« bélyegezte meg Kínát, széles körben lábra kaptak olyan vélemények, hogy vámpolitikai lehetőségeinek lenullázódásával Peking bedobja a külgazdaság nukleáris fegyverét: a nemzeti valuta, a jüan drasztikus leértékelését. Ezt nem tartom reális forgatókönyvnek, több oknál fogva sem. Az exportáló ország számára a valutaleértékelés természetes válasz lehet az importvámok árukivitelt fékező hatásainak ellensúlyozására. Kizárt azonban, hogy Trump 25 százalékos vámjaira Peking hasonló mértékű leértékeléssel reagáljon. Miért?

A legutóbbi években kialakult jüan-dollár árfolyamot az IMF és a Világbank nem tartja kirívóan egyensúlytalannak a kínai külgazdaság mai helyzetében (például a korábban eget verő fizetési mérlegtöbblet nagyot zuhant a GDP százalékában kifejezve). A pekingi vezetés általában gondosan kerüli a hirtelen, destabilizáló hatású gazdaságpolitikai húzásokat. A valutapolitikában is fokozatosságra és kiszámíthatóságra törekszik. A jüan 2015 utáni, szűk sávban »irányított lebegtetése« is inkább az irányításról, mintsem a szabad árfolyammozgásról szólt. Peking nemcsak az inflációs hatások miatt nem híve a vaskos leértékelésnek. Korábbi kedvezőtlen tapasztalatok alapján különösen fél attól, hogy a leértékelési várakozások masszív tőkekimenekítéssel járnak, és elriasztják a külföldi beruházókat, jóllehet a gazdaság lassulóban van, a belső megtakarítások pedig fékezett habzásúvá váltak a lakosság fokozódó elöregedésének betudhatóan. Egy masszív leértékelődés következtében nemzeti valutában meglódulna az állami vállalatok méretes, dolláralapú eladósodottsága. Ha Pekingnek nincs valamire szüksége, az a vállalati szféra adósságlufijának további növekedése.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
adonyi29
2019. augusztus 28. 16:56
Az írás elég jó és világos. Amit nehéz megérteni, hogy a kínai vállalatok adóssága mennyire nyilvános adat, azt milyen formában tartják nyilván és így mennyiben manipulálható tényező. A kínaiak hosszú távban gondolkodnak, hosszú tervezés előz meg apró döntéseket is. Szerintem Trump nagy kihívása az lehet, hogy prompt válaszokat akar a kínaiakból kicsikarni, amire nincsenek felkészülve. Az adott esetben hibát is eredményezhet. Komoly nyomás alá helyezte őket: fenyegeti az exportot, egyidejűleg az import beáramlását is a Dél-kínai-tengeren, valamint az energiaforrásokat Iránban. Hong Konggal belpolitikai feszültséget kelt, míg Kimet próbálja valamennyire távolabb tartani. Több frontos harc, ráadásul mindehol gyors válaszokat kellene adni a kihívásokra. Komoly teszt lesz ez Xi és az egész kínai vezetés számára. Ami fura, hogy közben azért lassan magára haragítja az EU-t, amelyik úgy tűnik Macronnal próbálja saját kezébe venni a sorsát: nyit az oroszok felé és folytatja a kontrollált üzletelést Kínával. Iránról nem is beszélve. Ha Trump belecsap a lecsóba és megtámadja az EU-t még egy eurázsiai összefogást is tető alá hozhat, ami az amerikaiak legnagyobb rémálma 100 éve...
bolá
2019. augusztus 27. 16:14
«Egy masszív leértékelődés következtében nemzeti valutában meglódulna az állami vállalatok méretes, dolláralapú eladósodottsága.» Miért lennének a kínai vállalatok dollárban eladósodva?
Akitlosz
2019. augusztus 27. 14:51
"Ezzel a háttérrel és azután, hogy nemrég az amerikai kormány hivatalosan is »valutamanipulátorként« bélyegezte meg Kínát," :-))) 1 1971-es akkor még arany alapú amerikai dollár = 43,71 mai dollár. Ki is manipulálja a valutáját és ki kényszeríti ezzel ugyanerre a többi országot is? A világ jelenlegi pénzügyi rendszeréről az Amerikai Államok döntött és dönt mégpedig döntő mértékben. A többi ország nincsen abban a helyzetben, hogy figyelmen kívül hagyhassa az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi politikáját. Az amerikai dollár híg fos keménységű pénz, de még így sem hagyja, hogy bármelyik valuta átvehesse a szerepét a világkereskedelemben, ezért akár háborúzni is hajlandó. Nem csak kereskedelmi- meg hidegháborúzni, hanem akár rendesen is.
Akitlosz
2019. augusztus 27. 14:41
"Beveti-e Kína a valutafegyvert?" Nem veti be. Mert az kétélű fegyver, saját magát is megsebezné vele Kína, így pedig nem éri meg használni azt a fegyvert.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!