Amerika beavatkozását forszírozza a CNN-en megjelent cikkében Guy Verhofstadt, az EP liberális vezére, örök kedvencünk. És a zsarnoki Orbán-rendszer és a Vajda Mihály-féle jobbágymentalitást őrző magyar néplélek felett búsong a New York Timesban Heller Ágnes. De még hogy!
A belga liberális Verhofstadt még mindig a nemzeti gondolattól félt mindenkit, az egész világot, hiszen az háborúkat okoz – oda se neki, hogy minden más is okozott már háborút, a mitologikus almától kezdve a nők, a vallások, a féltékenység,a területi követelések, mindezek bármilyen nemzeti gondolat nélkül, nem beszélve az egyenlősítő forradalmi élcsapatok nyugodni nem tudó lelkületéről. Ha igaz az a ma sokat hangoztatott tétel, hogy a nemzetek az újkor elején, úgy két-háromszáz éve születtek meg, jöttek létre, váltak fontossá, akkor azelőtt eltelt pár ezer év úgy, hogy a háborús konfliktusokat nem a nemzeti gondolat okozta. A háború ténylegesen a pőre politika folytatása volt más eszközökkel, minden időben, mindenhol.
Verhofstadt szerint hazánk veszélyt jelent a második világháború után kialakult nemzetközi rendre, ezért Amerikának be kell avatkoznia. Na most, a második világháború utáni nemzetközi rendnek a közép-európai kommunista rendszerek összeomlásával lett vége. Vagy Verhofstadt másra gondol, például a liberális demokráciákra, mint Heller Ágnes, no de mindegy is:
semmilyen nemzetközi rend nem tart örökké.
A legfurcsább azonban az, hogy Verhofstadt Amerika beavatkozását kéri Orbánék ellen – miközben pontosan tudja, hogy Amerikában az elnököt Donald Trumpnak hívják. Úgy látszik, Verhofstadt vagy svejki naivsággal adja elő mondanivalóját, vagy tényleg hülye, nincs politikai érzéke, csak a szócsépléshez ért. Vele egy időben jósolja azt Raheem Kassam, Steve Bannon bizalmasa, a Breitbart volt szerkesztője az Asia Times-on, hogy nemsokára magyar delegáció látogathat Amerikába,Orbánt pedig Trump szövetségesének nevezi.
Nos, akkor be fog avatkozni Amerika? Vagy az amerikai külügy Obamát messiásként tisztelő, elbocsátott demokrata seregére gondolunk, akik a külügyek terén a Szakértelem egyetlen igazi kasztját alkotják?
Aztán itt van Heller Ágnes, aki képes leírni a New York Timesban, hogy hazánkban sosem volt liberális demokrácia, viszont évszázadokig királyság voltunk, meg despotikus és totalitárius uralmak alatt éltünk. Csak azt nem tudom, hogy a New York Times szerkesztői miért nem kérdeztek vissza, mit gondol Heller Nyugat-Európa többi államának történelméről. Vajon Frankföldön már Nagy Károly is a liberális demokrácián dolgozott? Ugyanakkor csak egy Heller-féle balliberális gondolhat olyat, hogy egy monarchia alatt nem létezik semmilyen értelemben szabadság.
Nem is értem, a magyar népmesék miért vannak tele a jó király és a rossz király példaképeivel: eszerint a jó király a tornácán ücsörög, disznai és tyúkjai vannak, fogadja még a szegény legényt is, be lehet hozzá sétálni, majd
egyfajta mikromenedzserként mindent megold, egymaga.
Lehet, hogy ez nem az óceán túlpartján megszületett fékek és ellensúlyok rendszere, viszont talán mélyebben gyökerezik és máig kitart a magyar néplélekben és közmegegyezésekben, lásd a magyar történelem elmúlt 150 évét. Ez van.
Mellékes kínzó kérdés: Heller Ágnes vajon már akkor is a liberális demokráciát építette, amikor balról előzte a létező szocialista rendszert?
Lehet, hogy a filozófia mellett a történelemben is elmélyülhetett volna ahelyett, hogy ennyire gőgös, nagyképű, saját nemzetével szemben lenéző megállapításokat oszt meg, ráadásul a New York Times hasábjain. Miközben Amerikában, még egyszer, Donald Trumpnak hívják az elnököt. Heller persze arról nem értekezik, hogy az amerikai nép kiskorú lenne, mivel lehet, hogy az már a New York Timesnak sem férne bele.