„Tavaly azt mondta Matolcsy György, hogy még 25 év kellene hozzá, nemrégiben viszont Orbán Viktor miniszterelnök már csak 13 évet mondott, vagyis 2030 körül húzunk el nyugati szomszédunk mellett. A kormányfő ezt a növekedési adatok alapján merte kimondani, amelyek különben szerinte bizonyítják, hogy a 2010 óta alkalmazott unortodox gazdasági intézkedések, vagyis a matolcsyzmus működik. Azt is ígéri az MNB elnöke, hogy új aranykor következik, a növekedést segítő pénz az Európai Unión kívülről, a selyemúton érkezik majd. (...)
Szóval a huhogók szerint a Világgazdasági Fórum (WEF) 139 országot bemutató versenyképességi rangsorában 2010–2011-es 52. helyről tavalyra a 69. helyre esett vissza Magyarország (bár most 9 helyet javítva a 60.), Ausztria a 19. helyen áll, vagyis a világ húsz legversenyképesebb államának egyike. Ami miatt Magyarország csúszik lefelé, az például a korrupció mértéke, az intézményrendszer átláthatósága, a magas adók, a felsőoktatás és a szakképzés színvonala, vagy hogy a vállalkozások nem hitelképesek. A WEF 114 szempontot vizsgál a rangsor felállításakor, olyanokat, amelyek egy ország termelékenységét s hosszú távú növekedési potenciálját befolyásolják.” (...)
Nem állunk jobban életszínvonal tekintetében sem. Az egy főre jutó GDP vásárlóereje az EU átlagához képest Magyarországon 68 százalék, Ausztriában 130 százalék. 2010 óta 3 százalékkal sikerült közelebb jutnunk az átlaghoz. Ha esetleg Ausztria stagnálna, Magyarország pedig minden évben az uniós átlag fölött 4,7 százalékkal javulna, akkor 2030-ra utolérnénk a szomszédot. A magyar tempó jelenleg évi 0,8 százalékos közelítés az átlaghoz. A hazai fejlettségi szint mellett akkora növekedés elérése, amekkorával 2030-ra lehagyhatjuk Ausztriát, jelenleg teljesen lehetetlen.”