Magyarország sürgősségi osztályon

„A nettó EU támogatásokat a 2010. évi 3 százalékról (a GNI százalékában) 6 százalék közelébe sikerült tornászni 2015-re, ami nem mellesleg historikus jelentőséggel is bír, ugyanis az Európai Unió történetében ilyen mértékű támogatást közép-kelet-európai ország még sohasem kapott. Ám az elmúlt hat évet összességében tekintve mindennek ellenére is csak rendkívül szerény (átlagosan évi 1,5 százalék) növekedést tudtunk felmutatni, vagyis nekünk sikerült olyan »gazdasági modellt« alkotni, amelyben még szerény mértékű növekedés eléréséhez is történelmi léptékű EU-s pénzekre volt szükség. Ráadásul, ha ebből a gyengécske növekedésből a felpörgött EU-s transzferek makrogazdasági hatásait kiszűrjük kiderül, hogy az elmúlt hat év növekedése zéró közelébe lassul (évi 0,3-0,4 százalékra), azaz a hatalmas EU-s pénzek nélkül megrekedtünk volna a 2009-es mélypont körüli szinten.

Ettől az évtől kezdődően azonban az események markáns fordulatot vesznek. A 2007-2013-as uniós költségvetési ciklus végleg lezárult, a 2014-2020-as új ciklus pedig a csúcsra járatott pénzlehíváshoz képest éves átlagban lényegesen kisebb EU-s forrás lehívását tenné lehetővé. S itt érkeztünk el a dolgok velejéhez: mivel az EU transzferek gazdasági teljesítményt befolyásoló hatása hatalmas, ezért már pusztán néhány százalékpontos visszaesés a támogatásokban a növekedési ütemet zéró közelébe – esetleg negatív tartományba – terelné. Ezzel viszont bárki számára rögtön kézzelfoghatóvá válna az, amit egyelőre csak a szakértők hajtogatnak: az ún. »magyar gazdasági modell« külföldi adófizetők pénzén nyugszik, amelyet az uniós transzferek köntösében juttatnak el számunkra.

Magyarország az EU-s források egyik legnagyobb haszonélvezőjeként történelmi lehetőséget kapott arra, hogy a 2008-ban kitörő válságból – amelyet az »évszázad válságának« is neveznek – megerősödve, stabil felzárkózási pályára lépve kerülhessen ki. Ehelyett viszont azt látjuk, hogy a növekedést a válság kitörését követő nyolcadik évben is az EU-s források determinálják, a magánszektor beruházásai messze a válság előtti szint alatt vannak, a GDP pedig – horribile dictu – mindössze 2,5 százalékkal nagyobb 2015-ben, mint 2008-ban volt. Az »elveszett évtized« immár nem rémálom, hanem maga a realitás előttünk.”