Utak a semmibe. Válaszféle Balogh Ákos Gergelynek

„Kedves Balogh Ákos Gergely,

észrevételeid egy részét jogosnak érezzük. A HURO programról szóló átlátszós cikksorozatunk első részében valóban nem kapott kellő súlyt az a tény, hogy elsősorban Románia schengeni csatlakozásának a csúszása miatt használhatatlanok az eurómilliókból megépült, a román-magyar határon átvezető utak.

Azt is el lehet mondani, hogy a határátkelők megnyitásának az ügye jelenleg a román kormány döntésére vár. Amennyiben Bukarest is úgy akarja, ezeket a határátkelőket megnyitják, a már elkészült utak azonnal használhatóvá válnak.

Mindez szerepel a cikkünkben, de egy nem túl feltűnő helyen: a több oldalas anyag utolsó részében fejtjük ki ezt a szálat. Mivel sem a címben, sem a felvezetőben nem lett ez kiemelve, az anyagot épp csak átfutó olvasókban, más online médiumok szerkesztőiben valóban könnyen az a téves információ rögzülhetett, hogy a használhatatlan utakért a magyar fél felel. Az angol és a román verziókban javítjuk ezt a hibát.

Az anyagunk másik hiányossága, hogy nem térünk ki a történelmi kontextusra sem: arra, hogy a szóban forgó határmenti településeket, közösségeket a nagyjából véletlenszerűen meghúzott trianoni határ vágta ketté. Magyar szempontból az utak értelme pedig éppen az lett volna, hogy ezek a mesterségesen szétválasztott, amúgy egymástól kőhajításnyira élő közösségek ismét könnyen érintkezhessenek.

Kritikád által különösen én érzem érintve magam: én lennék a projekten dolgozó csapat erdélyi tagja, aki nem kell fellapozza az értelmező szótárat, ha azt a szót hallja, hogy nemzetpolitika. Nekem elvileg minden ilyen és ehhez hasonló hangsúlyeltolódást, történelmi érzéketlenséget ki kellett volna szúrnom. Ez nem történt meg.

Ez volt tehát a mea culpa. Kritikád második részével – a megépült utak jövőbeli hasznával – már vitatkoznék.”