Rétvári Bence: Zéró tolerancia az erőszakra, zéró tolerancia az antiszemitizmusra!
Hazánk az egyik legbiztonságosabb ország Európában, köszönhetően az erőszakkal és az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciának.
Gondoljunk bele, mekkora teher felvállalni ma Magyarországon (főleg a vidéki Magyarországon) egy LMBT-kapcsolatot.
„A Konzervatórium cikkének szerzője társadalmi realitásokra hivatkozik, amikor számon kéri az LMBT-közösség tagjainak házasodáshoz való jogának támogatóin a tényt, hogy az emberek vagy férfiak, vagy nők, ez pedig nem véletlenül van így. Természetesen tagadhatatlan, hogy emberként vagy férfiak vagy nők vagyunk – vagy transzneműek, ami azért komplikálja kicsit a képet.
Tény, hogy többségében férfiak vagy nők vagyunk, és tény, hogy gyermek nemzésére csak egy férfi és egy nő képes – vagy ők sem, mert mi van, ha a nő meddő vagy a férfi impotens? Tagadjuk meg tőlük a házassághoz – és persze a váláshoz – való jogot?
Társadalmi realitás az, hogy a férfiak 2, a nők 1 százaléka tartja magát az LMBT-közösség tagjának? Hol? Magyarországon? Itt, ahol a társadalom nagy része, ha nem is ítéli el, de erősen bizalmatlan az LMBT-közösséggel szemben? Min alapulnak ezek a számok? Ezek azok a melegek és leszbikusok, akik mernek kézenfogva sétálni az utcán, vagy benne vannak azok is, akik lopva oldalra pillantanak a piszoárnál, mert azért mégis érdekli őket a másiké? Benne vannak vajon azok, akik házasságban élik le az életüket, mert nem mernek vagy tudnak szembenézni valódi irányultságukkal?
Ez olyan álszent érvelés, mint Rétvári Bencéé pár hete a Mathias Corvinus Collegium konferenciáján, ahol kifejtette: azért nem becsülendő a bejegyzett élettársi kapcsolat, mert 2009 óta csupán 190 pár élt a lehetőséggel. A szám önmagában valóban nem magas, de gondoljunk bele, mekkora teher felvállalni ma Magyarországon (főleg a vidéki Magyarországon) egy LMBT-kapcsolatot. Nem az lenne az állam feladata, hogy a szolidaritás és a keresztényi könyörületesség nevében segítse a nemzet kisebbségi tagjait? Vajon melyik a humánusabb, az, ha kivetjük magunk közül azokat, akik nem felelnek meg a mi bármilyen mércénknek, vagy az, ha megpróbáljuk megérteni és segíteni őket? Egy igazi keresztény vajon melyik utat választaná?”