Vörös kártya

„Ma az unortodox lett az ortodox. Ez magyarul azt jelenti, hogy a politikusok a pénzt önkényesen elveszik azoktól, akiknek van (gazdagoktól, átlag megtakarítóktól, nyugdíjasoktól és a vállalatoktól), akik megdolgoztak érte, megtakarították túlzott fogyasztás és eladósodás helyett, jó döntéseket hoztak és szorgalmasak voltak. A lényeg, hogy elveszik. Az úgy nevezett társadalmi szolidaritás jegyében, többnyire a felelőtleneket támogatják a felelősen gondolkodók pénzéből - ez az unortodox evolució. Mindenki máskép csinálja, ahogy a népszerű sláger is fogalmaz. Van, aki adóba csomagolja, van, aki egyszerűen államosít, van aki illetéknek nevezi és van, aki szolidaritásnak. Egy részét a rokonaik és barátaik cégein keresztül állami megrendelések keretében »átallokálják«, másik részét felelőtlenül kezelt költségvetésük foltozgatására, illetve adósságuk - jó esetben – szinten tartására szánják, illetve odaadják explicit módon vagy az infláció révén a felelőtlenül eladósodó hitelfelvevőknek.1 Nem a szegényeknek, mert ennyi pénzből a fejlett világban meg lehetne szüntetni a szegénységet. Állítólag a középosztálynak. Mint látni fogjuk ez sem feltétlenül igaz. (...)

Bár Magyarország látszólag más pályát követ, hiszen ránézésre és az ellenzéki szólamok szintjén a »tehetősek« felé csoportosítja át (az adórendszeren, a devizahitel probléma rendezésén, a szociálpolitikán keresztül) a jövedelmeket, valójában ugyanaz történik. Gazdasági és morális, mi több alkotmányos megalapozottság nélküli voluntarista tervgazdálkodás keretében az »innen elvesszük és odatesszük« nem túl szofisztikált (terv)gazdaságpolitikája és »erőforrás allokációja« zajlik. Meg is van az eredménye. Stagnálás, tőkemenekítés, leépítések és visszaeső beruházások ameddig a szem ellát. A választási program egymillió új munkahelye ugyan időarányosan teljesül: egyre több magyar talál munkát. Apró gond, hogy nem Magyarországon, hanem külföldön. Unortodox munkahely teremtés és gazdaságpolitika a javából.”