Szabadságharc, ami nincs (és nem is volt)

„Matolcsy a Gazdasági és Szociális Tanács július 22-i, pénteki ülésén alkalmazta először a »pénzügyi függetlenség« kifejezést  (ekkorra járt le az a »néhány nap«. amikorra az 'IMF" megenyhülését saccolták). A kormány ezekután megkönnyebbülten átvette a nyilas terminológiát, bemagyarázta magának is, hogy »gazdasági-pénzügyi szabadságharcot« folytat, és ő "paterolta ki" a szemét »IMF«-et (nem pedig fordítva, az IMF és az EU vette le a kezét Magyarországról). A hazugság belső meggyőződéssé vált.

Az Orbán-kormány tehát az eltelt másfél évben kétszeresen is hazudott: szabadságharcnak hazudta a katasztrofális gazdaságpolitikát, amitől most visszakozni kénytelen, és hazudott arról, hogy miért indult el a szakadék felé vezető úton. Az első hazugságot nem vették be a kritikusok a szakmában és a médiában; a másodikat (mármint hogy Orbánék szabad döntéssel választották ezt az utat, és nem a 2010. július 16-án megkapott pofont álcázták kiosztott sallernek) sajnos hajlamosak voltak bevenni.

A bajt tetézi, hogy pillanatnyilag a magyar parlamentben nincs olyan erő, amelyik őszintén vagy akárhogy az IMF, azaz  a strukturális reformok pártján állna. Úgyhogy az a brutális vereség, amit az orbáno-matolcsyzmus most elszenvedett, a politikai szférán belül senkinek sem hoz arányos nyereséget. Lose-lose situation. Marad a kérdés: mi kell még ahhoz, hogy a nép fölébredjen, és tisztába jöjjön az egész jelenlegi politikai kaszt alkalmatlanságával?”