Gyorsaságunk okozhatja a következő válságot?

2018. október 03. 12:11

Múlt héten, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a 86 éves korában elhunyt Paul Virilio francia filozófust és urbanistát. A Magyarországon kevéssé ismert Virilio egyike volt a legeredetibb és legbefolyásosabb francia társadalomtudósoknak, aki saját társadalom- és kultúraelméletet alkotott (el is nevezte dromológiának). Ez nagyon leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy mai világunkat nem térbeli fogalmakkal lehet a leginkább megfogni, mint ahogy jellemzően korábban gondoltuk, hanem az időtényezővel, illetve azon belül is elsősorban a sebességgel.

2018. október 03. 12:11
null
Kolozsi Pál Péter

Virilio sebesség iránti fokozott érdeklődése saját elmondása szerint egy gyerekkori élményére vezethető vissza. Az akkor 8 éves Virilio 1940-ben Nantes-ban átélte, hogy egyszer egy reggel a több mint 400 kilométerre levő Amiens-ből híre jött a német csapatok közeledésének, délután pedig már a Wehrmacht katonák ünnepi felvonulásától visszhangzott a város. Ez radikálisan más tempó volt, mint például az első világháborúban, amikor a frontvonalak évekig nem nagyon mozdultak meg.

Virilio szerint a mai társadalmakat fenyegető legfundamentálisabb veszély a folyamatok gyorsulásából adódik – miközben ezt a többség a technikai fejlődéssel, azaz valami pozitívval azonosítja. Virilio ezt az látszólagos ellentmondást azzal oldja fel, hogy szerinte minden technika lényegénél fogva „hajlamos az abszurditásra”, hiszen a technikai felfedezések jellemzően egyszerre pozitív és negatív hatások hordozói, az új technikák veszélyei pedig globálissá váltak. Virilio szerint két technikai forradalom zajlott le eddig, amelyek mind a gyorsulást segítették elő: az első volt a szállítóeszközök forradalma, ami gyakorlatilag az ipari forradalommal egyidőben kezdődött; a második az adatátvitel forradalma, kezdve a rádió, a televízió, illetve manapság az internet megjelenésével és elterjedésével.

A szállítóeszközök a történelem gyorsulását hozták magukkal, az „óránkénti többszáz kilométert”, az átviteli technikák pedig a térben való mozgáshoz kapcsolódó sebességet „relativizálták”,

illetve – a társadalmi folyamatok megjóslásában amúgy is elég sikeres Virilio egy 1992-es írása szerint – óriási migrációs hullámot fognak kiváltani: becslése szerint 2040-ig 1 milliárdan mozdulhatnak meg migrációs céllal, ami teljesen felülírja majd a geopolitika jelenlegi kereteit…

Visszatérve a gazdasági aspektushoz, ebben a tekintetben Virilio többször is hivatkozott a tőzsdei kereskedés példájára. Szerinte már az 1987-es tőzsdekrach nyilvánvalóvá tette, hogy a valós időt nem lehet uralni, pedig a high frequency trading és az algoritmikus kereskedés csak manapság kezd igazán riasztóvá válni, különös tekintettel mondjuk egy meghibbant (rogue) algoritmus veszélyeire vagy az egyre gyakoribb flash crash-ekre. Egy korábbi blogbejegyzésünk krimis párhuzamával élve: nem biztos, hogy az algoritmikus kereskedés „tartja a tőrt”, de bizonyos esetekben így is szerepe lehet a bűntettben, a fő kérdés pedig az, hogy a felügyelők, kockázatkezelők és pénzügyi stabilitással foglalkozó hatóságok tudják-e megfelelően felmérni és kezelni a megváltozott környezetből adódó megváltozott kockázatokat. Virilio épp a folyamatok extrém gyorsulása miatt félrevezetőnek is nevezte a 2008-as és az 1929-es válság párhuzamba állítását, és inkább a fent említett 1987-es krachot tartotta irányadónak. A legutóbbi válságot rendszerszintűnek nevezte többször is, arra utalva, hogy

a gazdasági élet megszervezésének, a tranzakciók felgyorsulásának és a gazdasági szereplők egymással való szoros összekapcsolódásának következménye mindaz, ami történt.

Virilio filozófus volt, nem közgazdász, így az általa megfogalmazott gondolatokat nem feltétlenül érdemes nagyon alapos közgazdasági elemzésnek alávetni. Érdekes és hasznos lehet ugyanakkor végiggondolni az általa összerakott szemüvegen keresztül, hogy milyen hatással volt/van a gazdaság működésére a gazdasági folyamatok technológiai fejlődésnek köszönhető extrém gyorsulása, illetve, hogy ennek esetleg lehetnek-e olyan következményei is, amelyek a gazdasági rendszer egészének kockázatosságát növelik. Virilio – akinek egyik kedvenc mondása volt, hogy

a Föld túl kicsi a mostani technológiai fejlődéshez és a rövid távú profitérdek dominanciájához

– a fenti logikával megegyezően úgy véli, hogy a gond és a kihívás abból adódik, hogy a gazdasági, illetve amúgy a katonai-stratégiai és társadalmi szinteken már valós időben (real time) zajlanak tevékenységek, politikai-szabályozói téren azonban még nem. Ez pedig könnyen az egyik kiváltó oka lehet egy esetleges következő válságnak…
 

Kolozsi Pál Péter írása az MNB Tanszék Blogon jelent meg.


Paul Virilio: “Ce qui nous menace, c’est l’accélération !” Philosophie Magazine. Mis en ligne le 20/09/2012
https://www.philomag.com/les-idees/paul-virilio-ce-qui-nous-menace-cest-lacceleration-3984

D’autres regards sur la crise, avec Paul Virilio. Transcription par Taos Aït Si Slimane de l’entretien du vendredi 9 janvier 2009 entre Paul Virilio, et Antoine Mercier.
http://www.fabriquedesens.net/D-autres-regards-sur-la-crise-avec,211

Dromologie : logique de la course. Première publication en avril 1991. Mise en ligne le lundi 14 juin 2004 par Paul Virilio
https://notavparis.files.wordpress.com/2012/08/dromologie.pdf

Viola Boglárka: A sebesség hatalma a modernitás igézetében
http://epa.oszk.hu/02000/02065/00001/pdf/viola_a_sebesseg_hatalma.pdf

Beszélgetés Paul Virilioval. Frankfurter Rundschau, l992.augusztus  8.
http://www.c3.hu/~tillmann/forditasok/VIRILIO/Virilio.html

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2018. október 08. 08:13
" Ez nagyon leegyszerűsítve azt mondja ki, hogy mai világunkat nem térbeli fogalmakkal lehet a leginkább megfogni, mint ahogy jellemzően korábban gondoltuk, hanem az időtényezővel, " Ez nem egy nagy különbség ráadásul nem is igaz. Mert mindegyikre szükség van. Sem a térrel sem az idővel nem lehet sokra menni a másik nélkül. Ugyanannak a világnak a dimenziói. Ezért hívják téridőnek. Sohasem fog a szerző randevúzni senkivel, ha csak a teret vagy csak az időt beszéli meg. Mindkettőt meg kell a sikerhez.
brekker
2018. október 03. 21:07
Azt hitték megoldották a sötét anyag rejtélyét, de tévedtek http://www.origo.hu/tudomany/20181003-megsem-a-fekete-lyukak-adjak-az-univerzum-hianyzo-sotet-anyagat.html "A sötét anyag a csillagászok számára az egyik legnagyobb rejtély: bár az univerzum anyagának 84,5 százalékát alkotja, a kutatóknak még nem sikerült közvetlenül bizonyítaniuk, csak közvetett bizonyítékokat találtak létezésére. Nyilvánvalóan ez az anyag tartja össze a galaxisokat, amelyek forgómozgásuk miatt gyakorlatilag szétrepülnének: plusz tömeget ad nekik."
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!