Hivatkoznak a Boston Fed közgazdászainak kutatására, amely szerint
minden hitelkártyát használó háztartás évente 1133 dollárt kap azoktól, akik készpénzt használnak,
ez pedig egy rejtett jövedelemátcsoportosításnak tekinthető a szegényektől a gazdagok felé.
Számos ok van, ami miatt a szegényebbeknek annál többet kell fizetniük a pénzük használatáért, minél kevesebb pénzük van. A készpénzfelvétel költsége, vagy éppen a következő fizetést megelőlegező rövid távú hitelek költségei mellett nehezíti a készpénzhez való hozzájutást, hogy a pénzügyi rendszer és
az utalások az USA-ban általában lassabbak, mint például Mexikóban vagy Lengyelországban:
az USA rendelkezik a világ egyik leglassabb átutalási rendszerével.
Emellett a hitelkártyák is rosszabb feltételekkel igényelhetők, ha valaki alacsonyabb jövedelemmel rendelkezik. Ráadásul a betéti kártyák is költségesek azok számára, akik gyorsan lenullázzák a számlájuk egyenlegét, mivel ők valószínűleg többször kényszerülnek a rendelkezésre álló egyenleget túllépő pénzfelvételek miatt is díjat fizetni.
A költségeket növeli, hogy a kormányzat a pénzmosás ellen szigorú intézkedéseket vezetett be, ami tovább bonyolítja a bankszámlák szabályozását, növelve ezzel a költségüket.
Az új pénzügyi startupok számára tehát jelentős piacot jelent az amerikai alacsony jövedelmű réteg, hiszen számukra alapvető fontosságú lehet, hogy egy átutalás ne több nap alatt, hanem valós időben történjen meg. Végül pedig e problémákra megoldásokat kínáló startupok ösztönözhetik majd a bankokat is az innovációra, az ügyfelek elvesztésének megelőzése érdekében.