Az elmúlt évtizedek kilenc legnagyobb magyar gazdaságpolitikai sikere

1. Csökkenteni kezdtük az államadósságot

2010-ig Magyarországon az államadósság rendkívül gyors ütemben emelkedett. 2002-ben az adósság még a GDP (az egy év alatt megtermelt bruttó hazai termék) 55 százalékát tette ki, 2010-ben pedig már közel 80 százalékát. A 2010 előtti átlagos eladósodási tempóval haladva 2018-ra a GDP 105 százaléka lenne a magyar államadósság, így a magyar állam eladósodottabb lenne, mint Spanyolország, és csatlakozott volna a magas adósságot maguk előtt görgető mediterrán országok klubjához. Ehelyett a magyar államadósság már 2011-től csökkenő pályára állt, így már a hetven százalékot közelíti, középtávon pedig hatvan százalékra csökkenhet.

A GDP arányos államadósság-csökkenés jelentős részben köszönhető annak, hogy

Erre a 2010-et megelőző 18 évben csak egyszer volt példa, 2000-ben. 

Az államadósság aránya a GDP-hez képest
 

2. A devizaadósság is csökkenő pályára állt, a háztartásoké pedig megszűnt

2010 előtt a gazdaságpolitika a többségében külföldi tulajdonú bankrendszerrel közösen devizában adósította el a magyar háztartásokat, vállalatokat és az államot. A háztartások devizaadóssága 2005-ben még a GDP két százaléka volt, 2010-re viszont már a húsz százalékot is meghaladta, miközben egyetlen visegrádi országban sem nőtt 13 százalék fölé. 

A hazai háztartási devizahitel-állomány 2010 és 2015 között az új gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhetően azonban megfeleződött, majd a 2015-ös forintosításokkal teljesen megszűnt és már a GDP nulla százalékához közelít.

Nem csak a háztartások, hanem a magyar állam is devizában adósodott el 2010 előtt (az államadósság devizaaránya látható a lenti ábrán). Ezzel a fő probléma az, hogy a magas devizaarány jelentősen csökkenti a gazdaság külső sokkokkal szembeni ellenállóképességét. 

Kijelenthető, hogy a kivételesen nagy külső tartozásállomány miatt került Magyarország a szakadék szélére a 2008-as válságban. Nettó külső tartozásállományunk 50-70 százalékponttal haladta meg régiós vetélytársainkét.

Az államadósság devizaaránya 2010 előtt és 2010 után százalékban
 

3. A devizatartalék már elegendő a külső sokkok kivédéséhez

A Greenspan-Guidotti mutató azt méri, hogy egy ország tartalékai képesek-e fedezni az ország rövid lejáratú külső adósságát, így a gazdaság mennyire ellenálló egy tőkekivonási sokkal szemben. Az arány akkor optimális, ha egy fölötti értéket vesz fel (ezt az arányt emeltük ki a lenti ábrán). 

Ha ugyanis a külső finanszírozás leáll, akkor a devizatartalékból kell biztosítani a lejáró külső adósság visszafizetését. A széles körben használt mutató megbízhatóan jelzi, hogy egy országban fennáll-e egy esetleges külső pénzügyi válság veszélye. 

míg 2011-től kezdve a tartalékszint évről évre stabilan meghaladja a rövid lejáratú külső adósság mértékét, amely elengedhetetlen egy külső válság kivédéséhez.

Greenspan-Guidotti mutató és összetevői

Forrás: Századvég-számítás MNB-adatok alapján. 
Megjegyzés: A tartalék és a rövid lejáratú adósság a bal tengelyen, a Greenspan-Guidotti mutató a jobb tengelyen látható.

4. Az átlagos magyar középvállalat már kevesebbet adózik, mint a lengyel, cseh vagy a szlovák

A középvállalatok adóterhelése a kétezres években a Világbank adatai alapján még 55 százalék feletti volt, miközben Lengyelországban már ekkor is 45 százalék alatti adóterhelés rakódott a teljes hozzáadott értékükre (ez tartalmazza a vállalat által megtermelt munka- és tőkejövedelmeket is). Ez az egyenlőtlenség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a lengyel gazdaság még a 2008-as válságban is növekedett, miközben Magyarország egyedüli visegrádi országként a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagjára kényszerült.

Ezért volt tehát szükség a középvállalatok adóterheinek gyors csökkentésére 2010 után. Mára Magyarországon az adóterhelés jelenleg 39,1 százalékos a korábbi 57 százalék helyett, egy átlagos középvállalat tehát negyedével kevesebb adót fizet a hozzáadott értéke után, mint 2010-ben. A gazdaságpolitika célja, hogy a középvállalatok terhei tovább mérséklődjenek, és 2022-re 30-35 százalékra csökkenjenek. Így Magyarország megőrizheti a visegrádi országok közötti első helyezését, ami azt jelenti, hogy

Az átlagos középvállalatok teljes hozzáadott értékére rakódó adóterhelés
 

5. 2010 után már a munkaerőt is támogatja a gazdaságpolitika

és a cél, hogy a következő négy évben ez az összeg jóval négyezer alá csökkenjen.

A marginális adóék ezzel 72 százalékról 43 százalékra csökkent (itt a családi adókedvezményeket is figyelembe vettük). A többi visegrádi ország 2010 előtt csak legrosszabb esetben vonta el a béremelés felét. Nem csoda, hogy régiós versenytársaink könnyebben átvészelték a 2008-as válságot, míg Magyarország sokszorosan egyensúlytalan gazdasággá vált. 

Marginális adóék az átlagbéren százalékban

6. Húsz év stagnálás után 750 ezer új munkahely

A gazdaságpolitika hibás reakciója a rendszerváltás során megszűnő másfél millió munkahelyre az volt, hogy segítette az inaktivitásba vonulást, és az egyéni erőfeszítések feltétele nélkül adott relatíve nagylelkű szociális juttatásokat. Így nem csoda, hogy a megszűnő másfél millió munkahely romjain csak kétszázezer fővel bővült a foglalkoztatás Magyarországon 2006-ig, hogy aztán 2010-re újra ugyanott tartsunk, mint 1996-ban, a magyar foglalkoztatás történelmi mélypontján. 

Az 1987-es 5 millió 371 ezer fős foglalkoztatási szintről 1996-ra 3 millió 778 ezer főre csökkent a foglalkoztatottak száma Magyarországon, majd 2006-ra 3 millió 930 ezer főre bővült, hogy 2010-ben újra 3 millió 781 ezer főre csökkenjen. Ez a kétezres évek legalacsonyabb, 44,8 százalékos foglalkoztatási rátáját jelentette, amelyet 2017-re 59,3 százalékos, a kilencvenes évek óta sosem látott magasságba sikerült emelni.

ezzel a két évtizeden keresztül elképzelhetetlennek számító teljes foglalkoztatás megvalósul. 
 

 
A munkaalapú társadalom célját a személyi jövedelemadó és a közfoglalkoztatás is alapvetően segítette (a közfoglalkoztatást most Magyarország után a németek is átvennék).

(Ez a legnagyobb regisztrált csökkenés az unióban.) Ráadásul azon kiskorúak aránya is megfeleződött 2010 óta, akik nem látnak otthon dolgozó felnőttet.​

Foglalkoztatottak száma ezer főben
 

7. Évtizedek óta nem látott reálbér-emelkedés

A munka és a munkáltatók terheinek csökkentése, a válságkezelés után beinduló gazdasági növekedés és a 2010 előtti tendencia megfordítása, melynek értelmében a munkavállalók részesedése a megtermelt jövedelemből fokozatosan csökkent, lehetővé tette a fizetések emelését. A teljes foglalkoztatás gazdaságpolitikai célja a rendszerváltás óta nem látott bérnövekedést eredményezett, mivel drasztikusan csökkentette a munkanélküliek segélyeken gyámolított tartalékseregét. Így a munkaerő alkuereje a piacon nőtt. A nettó reálbérek öt éve megtorpanás nélkül nőnek.

Meglepő különbség, hogy

ami 2018 végére elérheti a 48 százalékot. Összehasonlításul 1970 és 2010 között összesen 28 százalékkal nőtt Magyarországon a nettó reálbér. A reálbér-növekedésben fontos szerepe volt a közszféra – költségvetés szempontjából is fenntartható, tehát nem eladósító – életpálya-programjainak és a kormány kezdeményezésére létrejött hatéves bérmegállapodásnak. 

ez a gazdaság fehéredését és a termelékenység javulását is nagyban támogatja majd.

Míg számos nyugati országban az elmúlt évek tendenciáját folytatva reálbérek 2018-ban is csökkennek, addig hazánkban a legnagyobb béremelkedést várják külföldi elemzők. Ez a magyar gazdaság versenyképességét az ortodox közgazdászok nézeteivel szemben egyáltalán nem rontja majd.

Nettó reálbérindex (növekedés az előző évhez képest)​

8. Demográfiai fordulat: több gyermek születik

A népességcsökkenés megállításához szükséges demográfiai fordulat első lépéseit a kilencvenes évek hanyatlása és a kétezres évek stagnálása után 2010 után sikerült megalapozni. 2012-re emelkedett a termékenységi arány (ez megmutatja, hogy egy anyának átlagosan hány gyermeke születik), hogy aztán folytatódó növekedés után elérje az 1,53-as értéket, ami már közelíti az 1995-ös számot. 

Teljes termékenységi arányszám

Forrás: KSH.

9. A hazai és a külföldi tulajdon arányában bekövetkező fordulat​

Míg 2002 és 2010 között az állam működő vagyona GDP arányosan 27 százalékponttal csökkent, addig 2010 és 2018 között – zömében az 1994 és 1998 között elhibázottan külföldi kézre játszott közműcégek és banki tulajdonhányadok visszavásárlásával – 5 százalékponttal nőtt. Végre magyar kézben vannak azok a közműcégek, amelyek a világ minden pontján nemzeti tulajdonban vannak, és a bankrendszer 80:20-as külföldi:hazai aránya is 50:50-re módosult. Látható azonban, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben külföldi tulajdonba lehet juttatni a működő vagyont, mint visszaépíteni azt. 

Az állam működő vagyona a GDP arányában