Ezért éri meg drágább edzőterembe járni a viselkedési közgazdaságtan szerint

Január elsejével számtalan új fogadalom születik konditerembe járásról, testmozgásról és az esetlegesen felszedett karácsonyi pluszok lefaragásáról. Emiatt ebben az​ időszakban megugrik a kereslet a kondibérletek iránt, a kezdeti lelkesedés azonban hamar elvész, így márciusra nagyon sokan már rég visszatértek az eredeti passzív életmódjukhoz. Vajon mit tehetnek ez ellen a konditermek a vendégek megtartása érdekében? Esetleg csökkentsék az áraikat?  Természetesen a válasz nem, amerikai közgazdászoknak támadt egy jobb ötletük.

Az edzőtermek sikeressége elemzések szerint nem feltétlenül a jobb felszereltségben rejlik, a viselkedési közgazdaságtan segítségével pedig könnyebben megérthetjük a „luxus” konditermek sikerének titkát. Vizsgálatok igazolják ugyanis, hogy a drágább kondibérleteket az emberek általában sajnálják veszni hagyni, így a magasabb ár több edzéssel töltött alkalmat is jelent. Ez azért van így, mert

 

Heather Royer, Mark Stehr és Justin Sydnor közgazdászok egy a Fortune 500 vállalati listán szereplő cég dolgozóin végeztek el egy kísérletet. Arra ösztönöztek ezer munkatársat, hogy járjanak el edzőterembe. Egy hónapon keresztül minden egyes látogatásért tíz dollárt kaptak a dolgozók. Ezt követően a munkatársak átlagosan 58 dollárt tehettek fel arra az esetre, hogy a következő két hónapban is folytatni fogják az edzést. Akik valóban folytatták az edzéseket, visszakapták a feltett 58 dollárjukat, akik viszont felhagytak a mozgással, azok pénzét jótékonysági szervezetek kapták meg. 

A kísérletből kiderült, hogy a munkavállalók mindössze 12 százaléka mert arra fogadni, hogy a későbbiekben is folytatja a testmozgást és ezek közül az emberek harminc százaléka be is tartotta a fogadalmát. Azok közül, akik viszont nem tették meg tétjeiket, mindössze húsz százalék látogatta rendszeresen az edzőtermeket. A minta mérete miatt az egyelőre nem derült ki, hogy a tét nagysága hogyan befolyásolja a viselkedést.

A fenti kísérlet igazolta azt, hogy az embereket az anyagi ösztönzés elkötelezettebbé teszi, így a legtöbben nem hagyják veszni az óriási kiadásokkal járó edzési lehetőségeket. Ezt persze sokan talán a viselkedési közgazdaságtan nélkül is érzik, a tudomány célja azonban nem mindig az, hogy általunk teljesen ismeretlen folyamatokat tárjon fel, hanem az is, hogy megerősítse vagy elvesse vélekedéseinket. Így tudjuk tudatosan felhasználni a korábban csak legbelül érzékelt vagy sejtett viselkedési jellemzőinket. 

Hogyan nézhetne ki egy szakpolitika, amely alkalmazná a fenti eredményt? És mennyire lenne morálisan helyes így (vissza)élni az emberek viselkedési jellemzőivel? Az ötleteket kommentben várjuk. E kérdésekről szól egyébként a brit szakértővel, Tony Hockley-val készült interjúnk is.

[A cikket nem szponzorálták edzőtermek, azt viszont már nem tudhatjuk, hogy ez az eredeti amerikai kutatással is így történt-e. Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy akkor izzadunk igazán, ha a pénztárcánk is izzad.]