A társas készségeket kell fejleszteni, ezt értékeli igazán a munkapiac

A kommunikáció nem biztos, hogy kizárólag csak a munkához kell; de mégis, segítheti a munkavégzést. Mondok egy példát: mezőgazdasági munka, gyomlálás, két nő végzi. A napi nyolc órát simán végigdumálják, miközben a munkatempójukat egymáshoz igazítják. Egyáltalán nem végeznek így rosszabb vagy kevesebb munkát, mintha hallgatnának. Nyilvánvalóan önmagában a tevékenységhez nem szükséges semmiféle kommunikáció, de a munkavégzőknek mégiscsak óriási igényük van rá. Nem véletlen, hogy a nők szívesebben választanak olyan munkakört, ami kommunikációval jár (kereskedelem, betegápolás, szociális munka, oktatás, média) mint olyat, ahol elszigetelődnek. Pontosan ez az egyik oka a háziasszonyi dilemmának, ott ugyanis a nő elszigetelődik, és valóban kommunikációs lehetőség nélkül, magányosan végez olyan tevékenységet, amihez objektíven valóban nem szüksége beszélgetni, csak ez az állapot okozta például azt is, hogy az ötvenes években amerikai háziasszonyok milliói váltak gyógyszerfüggővé, gyakorlatilag drogossá; akkor kezdődött a pszichiátriai gyógyszerek felfutása. Nekem is van olyan ismerősöm, aki háziasszonyként a házassága húsz évét pszichiátriai szerekkel bírta ki. Nagyon elszigetelődött, folyton otthon volt; aztán végül beiratkozott az egyetemre, amit nagyon élvezett, és úgy változott meg, hogy végül a férje adta be a válópert, mert nem bírta elviselni, hogy a felesége kitört az addigi elszigeteltségből. (Ez a film is erről a problémáról szól, az elszigetelődött, leépült, elvált háziasszony beszabadul az egyetemre: https://www.youtube.com/watch?v=y5OqEqwW2Vk ) Vagy legyen egy rendkívül maszkulin tevékenység, a katonaság: a kapcsolatok fenntartásának, a kommunikációnak ott is rendkívüli a jelentősége, és nem pont konkrétan az adott tevékenység miatt; de az éles helyzetekben megmutatkozó bajtársiassághoz, egymás segítségéhez mégiscsak elengedhetetlen, hogy addigra már ki legyen alakulva a katonák közti bizalmi kapcsolat, amihez kommunikáció kell. Tehát a kommunikáció valami mély, rejtett úton segíti elő a munkavégzést, a haszna nem az adott pillanatban látszik meg, hanem egy jövőbe szóló befektetés. Sok ilyen jövőbe szóló befektetésről szól az élet. A tanulás haszna sem azonnal nyilvánvaló, a gyereknevelés haszna sem azonnal nyilvánvaló, és a kommunikáció haszna sem kell, hogy azonnal nyilvánvaló legyen.

Röviden: az ember értéke az agya. Ahol ez rossz, nem sokat ér. Kivéve, ha migráns, mert akkor a fasza a lényeg. :-(

Én meg azt hittem, hogy a lexikális tudást, meg a hagyományokat és a mindennapi testnevelést, meg a munkaalapú illiberalizmust értékeli a piac. Mondjuk az igaz, hogy a mi piacunk más. Ez nem szabad, hanem magyar.

Mindeközben az alsósok a mocsarak élővilágát magolják...