Nem látni a fától az erdőt

2018. február 20. 17:21

A gazdaságtan örök problémája a mikrogazdaságtan és a makrogazdaságtan egymáshoz fűződő viszonyának a meghatározása.

2018. február 20. 17:21
Zolizolizoltan

„A gazdaságtan örök problémája a mikrogazdaságtan és a makrogazdaságtan egymáshoz fűződő viszonyának a meghatározása, hogyan függ a kettő egymástól. A problémát nem sikerült a mai napig megoldani és van aki azt mondja, hogy napjainkban távolodunk is a megoldástól. Ezt szögezték ki lutheri módon a London School of Economics kapujára.

Pedig a mikro és a makro egymáshoz való közelítésében sok tapasztalat halmozódott fel és sokminden történt Keynes óta. A neoklasszikus és neokeyseniánus közgazdászok vitájából született meg a DSGE modell, amely elég rugalmas ahhoz, hogy némiképp közelítse egymáshoz a vállalati szintű és a nemzetgazdasági szintű gazdaságtant. De ez csak némiképp sikerült eddig, mert a DSGE modellnek is óriási hibái vannak. Legnagyobb hibája, hogy végtelen időre extrapolál: általános egyensúlyi feltételt vesz alapul, de tudjuk, hogy ideális egyensúly nem létezik még a fizikában sem. A gazdaság és a fogyasztók minden szereplőjét racionálisan jól döntő egyedeknek tekinti a DSGE modell, de tudjuk hogy a döntések nagyon jelentős része nem racionális. Gondoljunk a devizahitelek ostoba, mértéken felüli felvételére, vagy pld az értéktelen CDO-k létrehozására a pénzpiacon. Ezért a DSGE modell számára a válság csakis kívülről jöhet, ami tudjuk, hogy nem igaz. A végtelen időre való extrapolálás ordító hibája, hogy a hagyományos energia és nyersanyagkészletet úgy tekinti, mintha mindig rendelkezésünkre állna, nem fogyna.

A DSGE modell alapfeltevései tehát idealisztikusak és a valóságot emiatt különböző matematikai fogásokkal, faktorokat viszi be a modellbe. Annyira matematizált lett a modell, hogy ma már nem látni a fától az erdőt: azaz a kisvállalatot és a fogyasztó embert. Ezen próbálnak javítani a kiáltványuk kiszögezői.”
 

A Makronóm olvasójának kommentje az új közgazdasági gondolkodás és a magyar gazdaságpolitika kapcsolatáról szóló elemzésünkhöz.

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zolizolizoltan
2018. április 03. 11:16
Az exogén keresleti sokk jól reagál kamatláb emelésére vagy csökkenésére, ezért minden modell jól kezeli, így a neokeynesiánus modell is. Az endogén keresleti sokk kezelése a nehéz dió, mert ezt igen sokszor a gazdaság szereplőinek nemlogikus reagálása okozza. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása segíteni fog a probléma megoldásában, mert a mesterséges intelligencia okozott már olyan meglepő, de helytálló eredményeket, amire az ember nem is gondolt.
zolizolizoltan
2018. április 01. 14:03
Nagyon nehéz dió a mikró és a makró összhangba hozása, mert nem a matematikai megközelítés módszertana segít ebben. Hasonló a probléma a fizikában is. Egy relativitáselméleti könyv mottóját idézem most; I.M. Frank, Nobel díjas fizikus mondta az egyik hallgatójának: "Jegyezze meg fiatal barátom, hogy a fizikában nem a matematika nehéz, hanem a fizika" A közgazdaságtanban is a gazdaságtan nehéz, nem a matematika. Frank mondását figyelmébe ajánlom azoknak, akik a fizikából vett matematikai módszerektől várják a mikró és a makró közelítését.
Wazav
2018. április 01. 00:37
Hát vagy ennél is egyszerűbben egyszerű keynesiánus keresleti sokk.
szandi-mandi
2018. április 01. 00:35
Bizonyítani nem tudom, de érzésem szerint a mikro- és makrogazdaság nem azonos tövényszerűségeken alapul, nem vegyíthető össze. (mint pl. a kvantumfizika a relativitáselmélettel.) A gondolkodásunk korlátairól van szó. Új elméletre várva.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!