Most már két elmúlt nyolc évünk van

2018. február 19. 13:35

Pogátsa Zoltán
Magyar Nemzet

Matolcsy György jegybankelnök elérte, hogy a rendszerváltás óta először rendelkezésre áll a tőke megfelelő áron. Interjú.

És mit csinált jól az Orbán-kormány?

Helyes lépésük volt például a nagy cégekre kivetett különadó, amit azért differenciáltan kell értékelni. A bankrendszer megadóztatása után három bank nyereséges volt, három veszteséges, a többi körülbelül nullszaldós. Vagyis lehetett nyereségesen működni a különadó ellenére. Nem a különadók ártottak a bankrendszernek, hanem a devizahitelezés és annak forintra konvertálása. Rontott viszont a különadó a közműcégeknél. A víziközmű-cégek infrastrukturális fejlesztései elmaradtak, mert veszteségessé váltak. Nem szabad annyit elvonni tőlük, hogy ne tudjanak fejleszteni. A másik tényleg jó döntésük a növekedésihitel-program bevezetése volt. A rendszerváltás után 20-30 éven keresztül a kormányok hatalmas kedvezményeket, támogatásokat adtak a multiknak, és nem figyeltek a magyar hazai kis- és középvállalkozásokra. Ráadásul hagyták, hogy csak a vállalhatatlanul magas piaci kamatszinten jussanak vállalati hitelhez. Az idő tájt tartósan 7 százalékos reálkülönbözet volt a magyar vállalatok és a nyugati versenytársak hiteleinek kamata között. A legkockázatosabb magyar cégek pedig csak 17-18 százalékos kamat mellett tudtak hitelhez jutni. Igaz, hogy az infláció is 4-5, sőt 6 százalék is volt.

Nem volt olyan iparág, amely ilyen kamatteher mellett nyereségesen tudott volna termelni.

Hogy képzelték azt a kormányzatok húsz éven keresztül, hogy egy hétszázalékos reál vállalati kamatkülönbözetet a hazai gazdaság – amiről mindenki tudta, milyen harmatgyenge – el tud viselni? Nem meglepő, hogy csődbe ment a cégek többsége. Matolcsy György jegybankelnök elérte, hogy a rendszerváltás óta először rendelkezésre áll a tőke megfelelő áron. A hazai tulajdonú gazdaságban az olcsó tőke biztosított, 2-2,5 százalékos kamatra fel lehet venni a vállalati hiteleket. Ez már versenyképes kamat Nyugat-Európához képest is, annak ellenére, hogy nem vagyunk az eurózónában. A két legfontosabb termelési tényezőből – ami a tőke és a munkaerő – a tőke tehát megvan.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre