MBA-körkép

Ezt kell tudni az MBA-képzések helyzetéről Magyarországon 2018-ban – interjú Andor Györggyel

2018. február 2. 14:46

Az MBA-k hazai és nemzetközi piacáról, a szak jövőjéről és a jelentős új szereplőről, az ELTE MBA-ről kérdezték Dr. Andor Györgyöt, aki több mint 20 évig igazgatta a BME MBA-képzését, majd tavaly többekkel együtt az ELTE-hez igazolt. 2004-től ő vezette az MBA képzésekkel kapcsolatos, máig irányadó hazai szabályozás előkészületeit is.

Az ELTE Gazdálkodástudományi Intézetének interjúja.


Melyek az MBA-k hazai felsőoktatásban való megjelenésének gyökerei?

Az MBA képzések 1992 körül indultak Magyarországon. Akkoriban csak egy-két kisebb csoportban, angol nyelven, a rendszerváltáshoz kapcsolódó külföldi támogatásokkal a hátuk mögött. A robbanás 1996-tól a BME magyar nyelven oktatott MBA-képzésével indult, ennek évfolyamlétszáma a 2000-es években 600-700 főre is duzzadt, a piac döntő részét uralta.

E képzésnek Ön volt az igazgatója. Miben látja az akkori siker okait?

Azt kínáltuk akkoriban, amire tömeges igény mutatkozott: szinte minden alapképzettséggel elkezdhető korszerű gazdasági-üzleti ismereteket adó másoddiplomás jellegű képzést. Ezt a BME-n sikerült az akkori felsőoktatási helyzethez képest kifejezetten színvonalasan felépítenünk, magas oktatói elvárásokkal, remek szervezettséggel.

Akkoriban Magyarország jelentős gazdasági fejlődésen ment át, a rendszerváltást követően modernizálódott a gazdaság, fejlődött az üzleti élet.

Hiány volt magabiztos „üzletemberekből”, sokan látták maguk előtt a vállalati előrelépés lehetőségét.

Ehhez viszont képezniük kellett magukat.

Mi változott a bolognai típusú felsőoktatási rendszerre való áttéréskor?

2008 körül az MBA is „rendes” mesterképzési, azaz egyetemi szintű jogi besorolást kapott Magyarországon is. Ugyanakkor viszont a szaknak rengeteg olyan versenytársa is megjelent, például a vezetés és szervezés vagy a pénzügy mesterszakok, amelyek megosztották az addigi jelentkezőket több üzleti mesterszak között. Nem mellékesen pedig beköszöntött a 2008-as válság is. Ekkoriban jelentősen csökkent a hallgatói létszám.

Mik a jelenlegi hazai MBA-trendek?

Arra számítok, hogy 2018-ban az egyik legjobban növekvő felvételi létszámú mesterszak éppen az MBA lesz. A gazdasági világválság után újra pörgés van, hazai viszonylatban is bővülés érződik az üzleti szektorban, lehet előrelépni, van tehát miért tanulni, és bővebben jut a képzés anyagi támogatására is.

A képzési kínálat oldalán is jelentős mozgások történtek: 2017-ben még csak hét állami képzőhely hirdetett MBA-t, 2018 szeptemberében viszont már tíz.

A legjelentősebb mozgást a BME MBA-ből kivált nagyszámú oktató ELTE MBA indítása jelenti. Ugyancsak sok BME-s múltú kolléga fémjelzi a kecskeméti Neumann Egyetem új MBA szakját,

és friss új szereplő a Metropolitan Egyetem (METU) MBA-je is.

Ön vezette az MBA szak állami szabályozásával kapcsolatos országos bizottságot, amely szabályozási alapok máig érvényesek. Milyenek és miért ilyenek a hazai MBA-k?

A keretrendszert tekintve nem volt mozgásterünk, a többi mesterszakhoz való illeszkedés miatt az MBA-k kétévesek, 120 kreditesek kellett hogy legyenek.

Itt tennék egy rövid nemzetközi kitérőt: 10.000-re becsülik a világon futó MBA-programok számát. Mindezek között van egyéves és kétéves változat is, míg a magyar rendszerben csak a kétéves változat létezik. El kell továbbá választani a „full-time” és a „part-time” MBA-ket, hiszen a teljes idejű, a hazai terminológia szerinti „nappali” inkább hasonlít egy szokásos üzleti irányultságú közgazdász mesterképzésre, csak éppen sok országban ezeknél is az MBA a szokásos elnevezés.

A részidős, ahogy mi nevezzük: a „levelező”, ami leginkább az, amire úgy asszociálhatunk, mint egy „már gyakorló menedzsereknek szóló exkluzív üzleti képzésre”,

egy olyanra, amelyen a hallgatói korosztály gerince inkább a 25-45 éves korosztályból kerül ki.

Szokásos az „Executive MBA, EMBA” – „MBA” megkülönböztetés is, bár a kettő között leginkább csak a megkövetelt munkatapasztalat tesz különbséget (az EMBA-nél van ilyen követelmény, illetve hosszabb idejű az elvárás, mint a sima MBA-nél), valamint az, hogy az EMBA-k szinte mindig részidős formájúak, hallgatóik jellemzően dolgoznak a tanulmányaik alatt.

Visszatérve a hazai szabályozásra, ennek specialitása, hogy – szemben a többi hazai mesterszakkal – a képzésbe való belépés feltétele alapfokozat birtokában legalább három, mesterfokozat birtokában legalább kétéves szakmai, vezetői gyakorlat. Azaz nem lehet MBA-kre belépni közvetlenül az alapszakok után, ezért is az idősebb hallgatói átlagéletkor. Ennyiből tehát a hazai MBA-k inkább „Executive” változatúak, igaz, a munkatapasztalat feltétel nem annyira erős. Nálunk tehát az MBA-k alapvetően a kétéves, általában részidős változatú, az üzleti életben már legalább némi tapasztalatot szerzett, nem feltétlenül gazdasági alapdiplomával rendelkező hallgatóságra építő szakot jelentenek. Mindennek jelentős előnye a képzésen kialakítható szerteágazó kapcsolati háló is.

A különböző alapvégzettségből (a közgazdász mellett mérnök, jogász, orvos stb.) is következik, hogy a hazai MBA-k erősen általános üzleti képzési irányultságúak, a nemzetközi terminológia szerint „general MBA”-k. A világ MBA-i közül vannak egy-egy területre erősen specializáltak, például MBA in Accounting, ami nálunk azért sem lehetséges, mert ezekre külön mesterszakok léteznek, például a számvitel mesterszak.

Néhány intézmény mégiscsak kialakított specializációkat, amelyek valamiféle középutat jelentenek az általános MBA és egy specializált szak között. Például a BME friss tanterve menedzsment specializációt kínál, míg az ELTE a menedzsment specializáció mellett pénzügy, valamint marketing specializációkat is.

Hogyan néz ki az MBA jelenlegi hazai piaca?

Elöljáróban megjegyzem, hogy az MBA egyetemi szintet jelentő mesterképzési változata mellett még hirdetik a korábbi „szakirányú továbbképzés” felsőoktatási változatot is – ezeket most nem tekintem, szerintem ezek hamarosan szinte teljesen kikopnak majd a piacról.

2018-ban Budapesten három meghatározó szereplőre számítok: BCE, BME és ELTE. Az utóbbi kettő közös gyökereire gondolva ez három jelentős múltú, várhatóan méretében is a legnagyobb képzőhely. Új fővárosi szereplő a Metropolitan Egyetem (METU), amelynek „mesteres” képzéséről egyelőre nem sokat tudni.

Vidéken több nagyobb gazdasági képzőhely indít MBA-évfolyamokat, így a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Pannon Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, valamint új szereplőként a kecskeméti Neumann János Egyetem (NJE). Ezek elsősorban a regionális képzési igényeket kielégítő kisebb, de korrekt képzések, tisztelet a kollégáknak, hogy a gyakori helyi nehézségek ellenére is lelkesen viszik e szakokat. Bízom benne, hogy e regionális MBA-k egyike-másika jelentősen megerősödik majd a következő években, nagy szükség lenne erre.

Ez az összesen tíz képzőhely persze igen eltérően kínál nappali és részidős, valamint magyar és angol nyelvű programokat, mindezeket eltérő „tandíjak” és szolgáltatási csomagok mellett.

Megjegyzem, hogy a hazai piacon meg-megjelenő külföldi, illetve nem felsőoktatási MBA-képzésekről inkább nem is szólnék, ezek egyébként számottevő piaci részt nem is tudtak elérni – teszem hozzá: szerencsére.

Lát tehát problémát az MBA-piac tisztaságát tekintve?

A tisztességes verseny híveként minden korrekt régi és új piaci szereplőt üdvözlök, szívesen kelek velük versenyre saját egyetemem kollégáival együtt. Mint már említettem, a világban számos ilyen tartalmú képzés van, Magyarországon is bőven elfér belőlük sok és sokféle. Probléma mindig akkor van, ha végül nem azt adják, amit előzetesen ígérnek.

Például MBA-nek, egyetemi képzésnek állítanak be menedzser-tréningeket;

nem az megy le, amit a tantervben ígérnek; korszerű ismereteket hirdetnek kiemelkedő oktatói gárdával, végül másodrangú oktatók ezeréves tananyagokat adnak le; stb.

Sokszor persze a nem kellően körültekintő jelentkezők hibája is ez. Mire viszont rájönnek erre, már annyi pénzt és időt fektettek a képzésükbe, hogy nem nagyon tudnak már kiszállni belőle. Ezért érzem a félretájékoztatást különösen inkorrektnek.

Végül szeretnék megemlíteni még valamit: a vizsgákat. Sok „ál-MBA-nél” tapasztalom csalogatóként a vizsgák nélkülözését, ezek csoportmunkával, projektfeladattal, miegyébbel történő teljes kiváltását. Ez szemfényvesztés! Csak nem gondolja bárki is, hogy ugyanaz a tudásanyag átadható érdemi otthoni tanulás és vizsgázás nélkül, mint amellyel együtt is csak nehezen átadható ekkora tudásanyag két év alatt!

Angolul vagy magyarul jobb egy hazai MBA?

Megint csak a kompromisszumok kérdéséről van szó. Egy angol nyelvű képzés magyar anyanyelvűeknek nyilván jót tesz az angol nyelv fejlesztésének, azonban nyilván nehezíti, lassítja a tanulást. Hallgatóink jelentős része gyenge gazdasági alapképzettséggel érkezik, miközben számtalan területen – pénzügyek, marketing, menedzsment, számvitel stb. – szeretne gyorsan és szakmailag jelentősen fejlődni. Állandó az időzavar, a tanulás mellett ott a munka, a család, és még szabadidő is kellene hogy maradjon. Minden nem megy egyszerre, így a legtöbbször észszerű kompromisszum a tanulmányok nyelvét megtartani az anyanyelvnél.

Másrészről a nyelvi korlátok az oktatók oldaláról is jelentkeznek. Sokkal jobb oktatókkal tölthető fel egy magyar nyelven folyó képzés, mert az oktatók összességükben mégiscsak jobban tanítanak az anyanyelvükön. Igyekszünk persze az angol oktatási nyelv hiányát pótolni az angol szakkifejezések használatával, feltüntetésével, illetve választható formában, kisebb-nagyobb, külföldi anyanyelvi oktatók által kínált blokkokkal.

Mik az aktuális MBA-s világtrendek?

Állandóan jelennek meg az MBA-képzés jövőjéről szóló szenzációhajhász cikkek, magasztalva vagy éppen temetve e szakot. Ezek ebben a formában butaságok. Nehéz megbízható számokat mondani, de évente mintegy félmillióan kaphatnak MBA-diplomát a világon, ami az üzleti mesterdiplomák meghatározó részét jelenti. Amúgy a szám mostanában csak növekszik, az USA-ban egy évtized alatt megduplázódott. Természetesen jelentősen változik a teljes felsőoktatás, az üzleti képzések is, így az MBA-k is.

Több friss cikk is foglalkozik a témával (például: businessbecause.com; topuniversities.com). Személyes véleményemet négy pontba foglalnám össze: (1) egyre inkább specializálódni fognak az MBA-képzések, a piac hatalmas, az egyéni igények eltérőek, miért kellene ugyanazt kínálni mindenkinek. (2) A klasszikus nagy óraszámú tantermi oktatás haldoklik. Nincs uralkodó alternatíva, sok mindennel kísérleteznek, azt hiszem, hogy végül többféle „más megoldás” kristályosodik majd ki. (3) A tanulható menedzsmentkészségek fejlesztésének igénye még inkább előtérbe kerül. (4) Az online formák világszinten egyre inkább terjednek.

Mik érvényesek ebből Magyarországra?

A két középső mindenképpen, az első és az utolsó kevésbé. A képzési kontaktórák szűkítése, a hatékonyság növelése, az unalmas, öncélú egyetemi oktatás kerülése itthon is alapvető. Ami pedig a menedzseri „skill”-ek fejlesztését illeti, várhatóan a lemaradást itthon is pótolnunk kell.

Az online formák kétségtelen előnye az utazással töltött idő kiiktatása, valamint a rugalmasabb időbeosztás lehetősége. Azonban a személytelenség, az oktatási élmény, a csoport varázsa, a kölcsönös tudásmegosztás hiánya, a kapcsolatrendszer építésének nehézségei nagy hátrányt jelentenek.

Ezek a motivációs hatásuk mellett többletértéket hordoznak a hallgatók számára a tanulásban és a karrierépítésben is.
Magyarország kicsi, egy budapesti képzés majd’ a fél országból 90 perc alatt elérhető. Ennyi nehézség vállalása – mondjuk heti egy alkalommal – megéri a többletek miatt. Azt szoktam mondani, hogy

ameddig a hazai színházak képesek minden este megtölteni a nézőteret – pedig lássuk be, igen „korszerűtlen” dologról van szó –, addig az egyetemi padsorok is feltölthetők.

Igaz, a sima „moziztatással” már nem biztos. A képzés szervezését viszont alapvetően át kell formálni nálunk is.

Végül, a hazai MBA-képzések meg kell hogy maradjanak viszonylag általánosnak, érzésem szerint a kialakuló specializációk rendszere a jó kompromisszum.

Hol állhatnak a hazai MBA-k világviszonylatban?

Mindjárt az elején tisztázni kell, hogy van az MBA-knek egy olyan „top ligája”, amelyben messze nincs magyar szereplő, és arra, hogy ide bekerüljön, középtávon nincs is esély. Miért? Büszkék vagyunk arra, hogy a legtöbb világranglista szerint az ELTE a legmagasabban jegyzett hazai egyetem a maga 500. körüli helyével. Mivel a világon körülbelül 24.000 felsőoktatási intézmény van, ez a legjobb 2-3 százalékot jelenti, azaz mégiscsak az élbolyt.

Ha ezt vetítem a mintegy 10.000 MBA-képzésre, a legjobb magyar programok a 200-ba férhetne be, és szerintem ide be is férnek. Azonban, bár a különböző listák adataival lehet bűvészkedni, a top 50-től messze vagyunk, hatalmas piacról van szó, ez a realitás. Mégis meggyőződésem, hogy sok tekintetben a legjobbak között vagyunk.

Miben vagyunk a legjobbak között?

Az „ár-érték arányban”.

A top 50 MBA-képzés teljes tandíja (az olyan kiegészítő díjakkal együtt, mint a jelentkezés, jegyzet, vizsgák stb.) körülbelül 100.000 USD, azaz mintegy 25 millió forint (forrás: poetsandquants.com). És akkor ehhez tegyük még hozzá az ottani élet igen magas költségeit is. Ezzel szemben az ELTE MBA-diplomáinak teljes költsége 1,6 millió forint, azaz csak kb. 6.500 USD, ami az előzőek 6,5 százaléka! (A BCE 3-4 millió forintért kínálja az MBA-diplomáit, azaz körülbelül 12-16.000 USD-ért.)

Összehasonlításul: egy weboldalon összegyűjtötték a legolcsóbb („legmegengedhetőbb”) MBA-képzések árait (forrás: topmanagementdegrees.com), ahol az első 50 átlagos teljes képzési díja 8.449 USD, azaz kb. 2,1 millió forint. Ezek az árak egyébként az igen kötött hazai állami szabályozásból fakadnak, nem lepne meg, ha a szabályok változásával távlatilag jelentősen emelkednének.

Az alacsony ár akár még riasztó is lehetne, azonban – például az ELTE-n – ezért a pénzért olyan oktatói gárda áll ki a hallgatók elé, akik nemzetközi oktatói-kutatói jegyzettsége – nyugodtan állíthatom – nem marad el a világ top 100 programjában oktatókétól: 8-10 professzor és további vagy 20 PhD-vel rendelkező olyan docens vagy adjunktus, akik többéves tapasztalattal rendelkeznek MBA-képzés területén, többségük a hallgatói visszajelzések alapján kiemelkedő oktatónak is számít. Adva van továbbá egy rendkívül hallgatóbarát oktatásszervezés, az ELTE mint vezető egyetem, Budapest mint világváros és így tovább. Ezért verhetetlen ez „ár-érték arányban”!

A tandíjakhoz meg kell még jegyezzem, hogy mindez az igen kedvezményes Diákhitelből is fedezhető, amely 2018-tól már cafeteria-elemként is megjelenhet).

Ön több mint 20 évig vezette a BME hazai piacvezető MBA-képzését. Az ELTE MBA mennyiben viszi tovább a BME-s hagyományokat?

A BME MBA-képzés 2016-os évfolyam oktatógárdájának a 60-70 százaléka oktat majd az ELTE MBA-n 2018 őszétől. Ez olyan tömegeket jelent – távozók, maradók, újak itt és ott is –, hogy innentől e két képzés elkerülhetetlenül különböző szakmai pályákra kerül. Ami az ELTE MBA-t illeti, az átkerülő oktatói kör nemcsak az oktatási stílus és színvonal ELTE-s folytatását jelenti, hanem az ELTE-re kerülők saját szakmai területeiken kifejezetten meghatározók is voltak, ilyenek: üzleti gazdaságtan, vállalati pénzügyek, számvitel, befektetéselmélet, nemzetközi pénzügyek és gazdaság, gazdaságpolitika, közösségi gazdaságtan, szervezeti magatartás, emberi erőforrások menedzsmentje, stratégiai menedzsment, marketing, üzleti jog és így tovább.

Az előbb felsorolt területeken is rengeteget alakítottunk, korszerűsítettünk a 2018-as indulásra, de az igazán lényeges vérfrissítést az üzleti készségfejlesztéssel kapcsolatos területeken, a gyakorlatiasság irányában és a vállalati szakemberek bekapcsolásával érjük el, amelyek nagy örömmel és várakozással töltenek el.

Nagyon erős az ELTE MBA-képzésben megjelenő tárgyalástechnika és meggyőzéstechnika,

új elem a projektfeladat és a szakdolgozat-készítés hangsúlyos megjelenése az új tantervben. Külön érdekesség, hogy az „üzleti élet aktuális kérdései” címmel külön tantárgyat szenteltünk a neves vállalati szakemberek képzésbe való bevonásának. Mindezekkel szemben a kvantitatív jellegű tantárgyi részeket igyekeztünk az észszerűség szintjére redukálni.

Mi a helyzet a képzésszervezési, oktatásszervezési oldalon? Itt mennyiben fog hasonlítani a BME és az ELTE MBA-je?

Nem tudom pontosan, hogy a BME-n mi marad meg a régi rendszerből, de bizonyára sok mindent átalakítanak majd a saját elképzeléseik szerint. Ez így természetes.

Még a BME-n volt néhány olyan újításom, ami bevált, és amiket az ELTE-n vinnénk tovább.

Ilyen a variálható péntek-szombat rendszer, a „minden tantárgyhoz jegyzet” rendszer, az osztályzás szabályozása, és ami a legfontosabb: a hallgatók oktatói minősítésének szigorú visszacsatolása.

Jelentős újításunk lesz viszont, hogy a heti egy napot kiscsoportos gyakorlatokkal, konzultációkkal is kiegészítjük úgy, hogy még bennmaradjuk az „egy napban”. Tovább javítunk tehát a hatékonyságon.

Végül pár szó a felvételiről…

A hazai MBA-rendszer egyik fő értelmetlenségének az állami felvételi rendszerrel való kötelező megküzdést tartom. Sokkal jobb lenne egyszerűen az önéletrajzok és felvételi interjúk alapján dönteni, de nincs mit tenni, a felvi.hu rendszerén keresztül kell mindenkinek jelentkeznie. Ennek első körös határideje 2018. február 15., viszont az újabb szakokra (ELTE, NJE) csak január 31. után lehet jelentkezni a felvi.hu rendszerben. Lesz még majd egy pótfelviteli kör is, valamikor nyáron, július-augusztus környékén.
 

Megjelent az ELTE GTI oldalán. Ha többet szeretne megtudni, látogassa meg a február 8-i nyílt napot!

vissza a teljes nézetre