Hogyan csináljunk igazságosan oligarchiát?

„Tovább nézve: hacsak nem ragaszkodunk a marxista ortodoxiához, az az osztalék például, amit kivisznek, nem az az »értéktöbblet«, amit erőfölényüknél fogva nem adnak oda a kizsákmányolt munkásoknak, hanem  a befektetésük haszna. Ha nem várnának profitot, egyáltalán nem is fektetnek be. Tehát nem hogy nekik nincs profitjuk, hanem a munkavállalóknak sincs fizetése és vásárlóereje, az államnak adóbevétele és bürokráciája, hogy támogathassa vagy szívathassa a vállalkozásokat. Hogy mennyiért érdemes befektetniük, azt ők döntik el, és nem baloldali közgazdászok rögtönzött igazságosságmércéje alapján.

A lényeg, hogy kivitt pénz közvetve vagy közvetlenül csak behozott tőkéből származhat, és erre a behozott működő tőkére a kilencvenes években, sőt a 2000-es évek elején a tőke nélküli, eladósodott államoknak égetően szükségük volt. Természetesen lehet siratni a szocialista nagyipart, ami munkát adott mindenkinek, és jól »ellátta« a belső meg a KGST-»piacot«, de attól még a Kockaladát vagy a HS 280 hangfalat senki sem vette volna meg többé, aki nincs rákényszerítve.”