A világ legdrágább matrjoska babáját nyitogatjuk. Interjú.

2017. november 14. 14:10

Dean Starkman
Index

A brit és az amerikai kormány, de talán az amerikai önmagában is véget tudna vetni az offshore-rendszernek.

„Ön szerint melyek a legérdekesebbek vagy legfontosabbak abból a nagyjából 15 különálló sztoriból, amelyeket a Paradise Papers alapján írtak különböző újságok?

Nehéz választani közülük, de Wilbur Ross történetén eléggé elkerekedett a szemem. Ross a Trump-kormány kereskedelmi minisztere, aki, mint kiderült, még mindig tulajdonosa egy offshore bejegyzésű szállítmányozócégnek, amelynek a legnagyobb ügyfele egy, Vlagyimir Putyinhoz nagyon közel álló tulajdonosokhoz tartozó cég (a cég egyik tulajdonosa Putyin veje, a szerk.). Ez a történet jól bemutatja, hogy az offshore-cégek hálózata milyen jól el tudja fedni még a legmegdöbbentőbb üzleti kapcsolatokat is.

Szerintem nagyon érdekesek azok a sztorik is, amelyek arról szólnak, hogy egyesek hogyan kerülték el az adófizetést a jachtjaik és magángépeik után. Aztán ott van a cikk az indonéz papírgyártó cégről, amelyről kiderült, hogyan járul hozzá ez az erdőirtáshoz az országban, és hogy ezt hogyan támogatja ez az egész offshore-rendszer. Szintén nagyon érdekes a nyersanyagokkal kereskedő óriási multi, a Glencore sztorija, amelyről kiderült, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban offshore-ügyleteken keresztül hogyan szerzett irányítást egy szénbányában.

Annak van jelentőssége a Appleby működésének szempontjából, hogy sok adóparadicsom, ahol irodái vannak, brit fennhatóság alatt áll?

Annyiban van jelentősége véleményem szerint, hogy ha a brit pénzügyi szabályozók az amerikai hatóságokkal együtt úgy döntenének, rendszabályozni kellene ezeket az adóparadicsomokat, akkor megtehetnék. A globális pénzügyi rendszerben senki nem tudja megkerülni Londont vagy New Yorkot, így a brit és az amerikai kormány, de talán az amerikai önmagában is véget tudna vetni az offshore-rendszernek.
Ezek az adóparadicsomok földrajzilag szigetek, de valójában nem elszigetelve működnek a világ pénzügyi és politikai rendszerétől, az olyan hatalmaktól, mint az USA vagy Nagy-Britannia. Bermuda, a Kajmán-szigetek az Egyesült Királyság tengeren túli területeinek számítanak, a Virgin-szigetek egy része brit, a másik része amerikai terület, Mauritius Franciaországhoz kötődik inkább, a Csatorna-szigetek Franciaország és Nagy-Britannia között szintén brit fennhatóság alatt működnek. Ez pedig azt jelenti, hogy ha megnézzük, végső soron ki felelős azért, hogy ez a rendszer működni tud, és ki tudná ezt megreformálni, ha akarná, akkor a végén az amerikai és brit pénzügyminisztereket találjuk.

Az offshore-rendszer azért tud működni, mert hagyják. Nem egy elkerülhetetlen természeti jelenség, hogy kialakulnak olyan helyek a világon, ahol az emberek elrejthetik a pénzüket. A nemzetközi pénzügyi rendszer egy nagyon komolyan ellenőrzött és szabályozott rendszer, amelyben lenne lehetőség ezeket az adóparadicsomokat szabályozni, átláthatóbbá tenni, csak valaki úgy döntött, hogy ezt nem akarja.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre