A főáramú közgazdászok tisztára mosták a kommunizmus bűneit

„Nem fogom elítélni azokat a közgazdászokat, akik a húszas és harmincas években szimpatizáltak a központi tervezéssel. Szörnyen nagyot tévedtek, de ez még azelőtt volt, mielőtt az osztrák közgazdaságtani iskola győzedelmeskedett a »szocialista kalkulációs vitában«. 

Még azoknak a közgazdászoknak is megbocsátunk a hibás gondolkodásukért, akik a második világháború utáni első néhány évtizedben szimpatizáltak a kommunizmussal. Végtére is, talán csak naivak voltak akikor vakon elfogadták a Szovjetunió által felöklendezett hivatalos statisztikákat (épp úgy, ahogy szerintem azok is túl hiszékenyek, akik manapság elfogadják a pekingi statisztikákat).

De nincs mentség semmilyen gondolkodó lény számára – különösen ha az egy közgazdász – aki az elvénült kommunista gazdasági modellt még a nyolcvanas években is felmagasztalta.

Mégis néhány prominens közgazdász bűnös volt a kommunizmus bűneinek tisztára mosásában. Elítéltem Paul Samuelson-t két éve (bár csak egy rövid utószóban) amiért végtelenül optimistán értékelte a szovjet gazdaságot. Semmiféle mentség nincs arra, amikor azt írta, hogy »... a szovjet gazdaság bizonyíték arra, hogy a szocialista tervgazdaság képes működni, sőt virágozni is.« 

Különösen azért nincs, mert ezt röviddel a berlini fal leomlása előtt mondta. Ez a tudatlanság speciális esete.

De Samuelson nem az egyetlen akadémiai közgazdász volt, aki teljes badarságokat terjesztett.”