Így tette tönkre a globalizáció az alacsonyan képzettek életét

2017. szeptember 30. 21:10

A legfrissebb kutatások szerint a globalizáció következményei súlyosabbak lehetnek, mint eddig gondoltuk. De mi a megoldás az alacsonyan képzett amerikaiak helyzetére? Sikerrel járhat az amerikai elnök az üzleti érdekkel szemben? A Johns Hopkins Egyetem docense utánajárt.

2017. szeptember 30. 21:10
null
Mine Senses

Kereskedelmi globalizáció: elméletben sikeres

Senses tanulmánya szerint a legutóbbi amerikai elnökválasztáson azok a közösségek fordultak el a középutas jelöltektől a szélsőségek felé, amelyeket a globalizáció a legerősebben érintett. Elemzése megvizsgálja, hogy a globalizáció megfordításának Donald Trumphoz hasonló nemzeti „reménységei” milyen szakpolitikákat alkalmaznak majd, és mekkora az esély ezek sikerességére.

A legtöbb amerikai egyetért abban, hogy valamennyi kereskedelemre szükség van. A viták ott kezdődnek, amikor egyes szektorok külföldre költöznek. A hagyományos közgazdasági érvelés szerint a kereskedelem növeli a jólétet, a fogyasztók pedig jól járnak a csökkenő áraknak és a nagyobb termékválasztéknak köszönhetően. A termelékenység pedig növekszik a specializáció miatt, hiszen minden gazdaság azokat az árukat termeli, amelyekben a legjobb (amelyekben komparatív előnye van). A kereskedelemnek köszönhetően az Egyesült Államok fogyasztói olyan ruhaneműket, játékokat, bútorokat vagy éppen európai autókat vásárolhatnak maguknak amelyek sokkal olcsóbbak, mintha a Made in America címke szerepelne rajtuk. Noha egyes termékeket Mexikóban, Kínában vagy Vietnámban termelnek az amerikai vásárlónak, ez felszabadítja az amerikai gazdaság munkaerejét, tőkéjét és földterületeit, hogy olyasmire specializálódjanak, amiben igazán jók: korszerű gyártási folyamatokra, például robotok és repülőgépek gyártására, vagy éppen olyan szolgáltatásokra mint a bankolás, biztosítás és szoftverfejlesztés.

Az árnyékos oldal

A valóság viszont megcáfolta az elméletet. A közgazdászok sosem tagadták, bár nem is hangsúlyozták, hogy a kereskedelem hasznai egyenlőtlenül oszlanak el a társadalmi csoportok között, és hogy szektorok megszűnése költségekkel illetve kockázatokkal is jár. Az elemzők által sokszor csak átmenetinek nevezett időszak, amíg a munkájukat elvesztő dolgozók új állást találnak, e csoport számára örökkévalóságá vált. Sőt, sokan nem is találtak új munkát, így az elméletek által megjósolt alacsony átmeneti költségek nagyra nőttek.

A globalizáció azt jelentette, hogy az 1980-ban még csak a világ GDP-jének egy százalékát adó Kína a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjává vált 2001-ben és ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2010-re részesedését a világ össztermékéből 20 százalékra növelje. A WTO-tagság lebontotta az USA és Kína közötti gazdasági vámok jelentős részét, így a képzetlen munkaerőt igénylő munkaintenzív szektorokat a tőketulajdonosok Kínába helyezték át. A szerző azt állítja, hogy

Kína megjelenése sokkal súlyosabban érintette az amerikai dolgozók közösségeit mint a korábbi globalizációs időszakok.

A valósággal való szembesülés hatására a közgazdaságtanban egyre fontosabbá vált az átmeneti alkalmazkodási folyamat gyorsaságának illetve az elosztási hatásoknak a számszerűsítése. A korábbi feltételezésekkel szemben kiderült, hogy az átmeneti időszak nagyon is hosszú, az érintett közösségek jóléti veszteségei pedig súlyosak és koncentráltan jelentkeznek.

A kilencvenes évektől azokban az amerikai iparágakban, amelyek Kínával való versenyre kényszerültek, több gyárbezárás és alacsonyabb foglalkoztatottság volt megfigyelhető, mint a kínai versenytől védettebb iparágakban.  Ráadásul az érintett területeken a dolgozók fizetése is alacsonyabbá és bizonytalanabbá vált. A magasan képzett munkavállalókat mindez alig érintette, mivel a megszűnő iparágak ügyvédei, HR-szakemberei és adminisztratív dolgozói nagyobb nehézségek nélkül találtak új munkát.

Az alacsony képzettségűek veszteségeit a szociális transzferek viszont alig kompenzálták. A gyárbezárások és a növekvő munkanélküliség miatt újabb és újabb szektorok lehetetlenültek el, például a helyi éttermek, üzletek és fodrászatok. Emellett a veszteségek a termelési lánc más részeire is átterjedtek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a válság sújtotta területeken az adóbevételek is csökkentek, amely így nehezíti az államok számára feladataik ellátását.

Senses ráadásul rámutat a legfrissebb elemzésekre, amelyek tanulsága, hogy a teljes szektorok eltűnése egyéni szinten is válságot idéz elő: a gyártási szektorokban dolgozó férfiak bére csökken, akik így nehezebben találnak házastársat maguknak.

A házasságkötések és termékenység hanyatlása mellett az egészségi állapot és halálozási ráta is romlik, nem beszélve a tinédzserkori és házasságon kívüli születések számának növekedéséről.

A szerző szerint ugyanakkor mindez még nem bizonyítja, hogy mindenért a kereskedelem a hibás. Először is, a globalizáció káros következményeit ritkán vetik össze az olcsóbb termékek és nagyobb termékválaszték jelentette előnyökkel. Másrészt, a kereskedelem helyett a robotizációt is tekinthetjük a legfőbb problémának. Márpedig a megszűnt munkahelyek Kína nélkül is eltűntek volna: ha nem a kínai középosztály, akkor a robotok vették volna át a feladatokat. A robotizáció megállítását Senses megítélése szerint felesleges Washingtontól várni, mivel utal rá, hogy az alapvető üzleti érdek.

Mit tehet Trump?

Mely politikákkal kezelhetik a lecsúszott középosztály fájdalmait az újonnan megválasztott radikálisabb jelöltek? 

Trump elnök a kampányban a kereskedelem korlátozását hirdette, amely nem sok jóval kecsegtet. Ez a cikk írója szerint leginkább az alacsony jövedelmű választóknak fáj majd, mivel ők vásárolják legnagyobb mértékben az elmúlt évtizedekben olcsóbbá vált külföldi termékeket. A Made in America-termékek számukra nagyon sokba kerülnek majd, így csökken majd keresletük, amely globálisan is érezhető lesz. A kínai kereskedelem nehezítése sokkszerűen érné az amerikai termelési lánc számos vállalatát, amelyek az olcsó kínai nyersanyagra és köztes termékekre alapozzák sikerüket. Trump eddig csupán a Transzpacifikus Partnerség elnevezésű kereskedelmi egyezményt bontotta fel, amely éppen Kínának jön jól, hiszen a keleti óriás így átveheti az ázsiai kereskedelemben az amerikai pozíciókat.

A gyártósorokat sem lenne könnyű visszavinni az Egyesült Államokba, de még mindig sokkal könnyebb lenne, mint visszahozni a hetvenes éveket: az új gyárakban amúgy is informatikusokra és mérnökökre lesz szükség kétkezi munkások helyett.

Senses egy szociális háló létrehozását javasolja a fentiek helyett, amely megkönnyíti a munkanélküli dolgozók átmenetét más szektorokba. A különböző ideiglenes támogatások kiterjesztését is szorgalmazza. Másrészt a munkaerő munkába való leghamarabbi visszatérését segítő politikákat támogatná.

Hogy miért?

Mert szerinte a munka céltudatot és rendszert ad az életnek, de megadja a közösségben betöltött szilárd helyzet érzését is, így az egyén identitásának alapvető része.

Ezért köthető új kutatások szerint az alacsonyan képzett fehér férfiak magas öngyilkossági rátája, alkohol- és drogfüggősége a csökkenő munkapiaci aktivitáshoz. Senses átképzési támogatásokat, garanciaprogramokat, bérbiztosítást, és támogatott oktatási kölcsönöket javasol.

Mindez ugyanakkor nem elegendő, mivel le kell bontani a belső migrációt akadályozó helyi politikákat is. Ilyen figyelhető meg az ingatlanpiacon, ahol építési korlátozások emelik a lakásárakat. A munkapiacon pedig meg kellene szüntetni a mobilitást akadályozó fő szabályozási problémát, amelynek köszönhetően az orvosok vagy a jogászok mellett még a fodrászok is csak engedéllyel vállalhatnak munkát egyes területeken. A szerző javasolja többek között a „költözési utalványok” bevezetését, amellyel a szegények munkavállalási mobilitását lehetne támogatni.

Senses szerint a jelenlegi amerikai kormányzat nem mutat érdeklődést arra, hogy a szociális háló kiterjesztésével csökkentse a munkanélkülivé vált dolgozók munkapiaci átmenetének költségeit. Sőt, megkísérelte hatályon kívül helyezni az e célt szolgáló Affordable Care Act-et (Obamacare). 

Ha a szociális háló nem is erősödik meg, a trumpi deregulációs célok talán segítik majd a munkanélküliek könnyebb elhelyezkedését, enyhítve a munkapiaci átmenetet.

(Voxeu.org nyomán)

***

Ne maradjon le a legfontosabb gazdasági vitákról és legfrissebb elemzéseinkről! Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva

Összesen 40 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Harangláb
2018. május 26. 04:17
Jó meglátás!
Rugo
2018. május 26. 04:16
És a szép az egészben, hogy miközben a nemzetközi karvaly (pl. Soros) globalizál, a "nemzeti" karvaly retteg és aggódik a nácik miatt, a szegényekért.:) Sátáni egy banda!
annamanna
2017. december 02. 20:20
"más alapokra kell helyezni az emberek megélhetését, mint eddig" Kapásból szerintem segítséget jelentene, ha a fiatalabb nők gyermeknevelését elismernék munkának. Az USA lakosságában nagyon erős hagyománya van a patriarchális családmodellnek (kivéve a feketéket). Azért is sújtja ez a változás különösen a fehér férfiakat, mert ők magukat családfenntartónak tartják, míg a fekete férfiak nem. https://www.youtube.com/watch?v=ChXlPd0H1MU Ehhez persze valóban olyan szociális beállítottságú államra volna szükség, ami az USA-ban elképzelhetetlen. Azért leírom konkrétabban is: 1. Az iskolákban komolyan oktassák a gyereknevelést, csecsemőgondozást, háztartásvezetést, kommunikációs stílusokat stb, mert gyakran teljesen felkészületlenek a fiatalok a családi életre. Ebből papírt is kelljen szerezni (mondjuk szakérettségit). 2. Azokat, akik rendelkeznek ezzel a végzettséggel, tekintsék normál munkavállalónak, amikor gyereket nevelnek, hiszen végül is valóban komoly munkát végeznek az anyák most is, nagyrészt ingyen. A nők otthoni munkáját egyáltalán nem becsülik meg, anyagilag nem ösztönzik. Tehát aki megszerezte a végzettséget, az kapjon fizetést is érte. 3. Nyilvánvalóan, ha munkavállalásnak tekintik a gyereknevelést, akkor lehessen ellenőrizni is, mint egy normál munkahelyen, hogy ki lehessen szűrni a visszaéléseket és komoly problémákat (pl gyerekbántalmazást és egyebet). Gyerekkel könnyebb beleragadni egy bántalmazó kapcsolatba; ha ellenőrzik a pénzért végzett tevékenységet, akkor mindenképpen növekszik a biztonság, minden szereplő számára. 4. Természetesen ezt időben is kell korlátozni, nem a végtelenségig elnyújtani, már csak azért is, hogy meg lehessen szüntetni a késői gyerekvállalási gyakorlatot, és visszaterelni a szülést a huszonéves korosztályra. Tehát érettségitől számítva csak 30 éves korig lehessen igénybe venni ezt a lehetőséget, 38 éves korig esetleg a fele járjon, utána meg semmi; így aztán a nők a munkaerőpiacról sem esnének ki teljesen, ami már csak azért is fontos, mert nyilvánvalóan rengeteg állami kiadással járna a gyerekvállalás fizetéssel való dotálása, és ezt valakiknek ki is kell termelni. Tehát a nők munkavállalása sem nélkülözhető; egyébként meg a fenti módszer alkalmazásával 38 fölötti nők már nem is nagyon szülnének. 5. Ez a rendszer biztosítaná a nők biztonság iránti igényét, ugyanakkor meg is becsülné őket. Természetesen gyerekszámtól is függővé kellene tenni a fizetést; a rendszeres ellenőrzés és az időbeli korlát viszont azt is megakadályozná, hogy túlságosan elszabaduljon a szaporodás. Az érettségi, mint előfeltétel a kulturális nívót is biztosítaná. Még sok egyéb előnye volna (erkölcsi javulás, férfiak felszabadulása a nők lehúzása alól, és más egyéb, ami általában szolgálná a társadalmi stabilitást).
annamanna
2017. december 02. 20:19
Ezt a fajta kapitalizmust maximálisan az állam tartja életben, anélkül összeomlana. Nem véletlenül állnak a politikusok mögött a nagyvállalkozók; iszonyatos nagy szükségük van az államra (jó példa erre a bankok kimentése állami pénzekből). Ez a rendszer valójában még csak nem is a szabad versenyre épül. Valójában ugyanúgy az állam túlhatalma az egyén fölött, mint a kommunizmus, csak nem nyíltan.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!