Kutatóhálózat a hullámzónában

„Az ADF másodjára is utcára vonult 2019. március 21-én. A menetben most kevesebben gyűltek össze, de az esemény koreográfiája igazán látványos volt. Kár, hogy a szónokok mindegyike felolvasta a mondanivalóját, ami tudósok esetében eléggé értékcsökkent megoldás.

(...)

Hogy a sok megkérdőjelezhető személlyel és szervezettel szemben valami jót és világosat is felmutassak, arra a világhírű (Alexander von Humboldt-, Guggenheim-, Technology Pioneer-díjas, Highly Cited 1981 és 1997 között) Grüner György fizikus a példa (27. kép), aki felvállalta, hogy Palkovics László szakértője lesz az átalakítás során. Számomra nagyon lényeges a mottója és a mondanivalója: »Nem az Akadémia mellett, nem az ITM mellett, hanem a magyar tudomány mellett állok. […] Le kell szögeznem, hogy én az akadémiai kutatóhálózat megújítása mellett vagyok, hosszú évtizedek alatt szerzett tapasztalataimat ez ügy szolgálatába szeretném állítani. Mert megújulásra szükség van. Megtámadhatatlan tény, hogy az akadémiai kutatóhálózatban az innováció háttérbe szorul, a szellemi tulajdon teremtése elmarad, és hiányoznak a nagy globális kihívásokra való reflexiók is. Az, hogy kicsi, alap- és alkalmazott kutatások határán dolgozó kutatócsoportom 2000 óta több szabadalmat termelt, mint az elmúlt évtizedben a Magyar Tudományos Akadémia, csupán egy példa arra, hogy irányváltásra, lehetőségeink kiterjesztésére szükség van. […] Az ITM programja három fő pilléren nyugszik. (1) Az első a kiváló felfedező kutatások támogatása. (2) A második az innovációs lehetőségek megteremtése és az innovációs ökoszisztéma erősítése. (3) A harmadik az ország számára fontos tudományos és technológiai területek erősebb támogatása.«

Grüner György elképzelését támadták a Népszavában más fizikusok (közöttük saját korábbi munkatársai), akiket további fizikus tett helyre. Kiállt ellene vitára Szathmáry Eörs biológus, ki tudja miért, mert összeszedett, érdemi mondanivalója nem volt. Úgy tűnik, hogy cirkuszi mutatványra készült. Nagyon egyenlőtlen felek párbeszédét olvashattam. Grüner György mindenben leiskolázta a magától elszállt vitapartnerét. Szathmáry gondolata csak önmaga és a változatlanság körül keringett, miközben elképesztő durvasággal a tepsiben távozókról szólt (»Ha valaki bejön most a rendszerbe, aztán csak tepsiben távozik, megfelelő értékelés híján elveheti a helyet a kiemelkedően újra valóban képesek elől. Az észszerű és produktív változtatásnak tehát híve vagyok, de szigorú minőségi követelmények szerint, s a legkevésbé sem politikailag terhelt elvárások mentén.«), megvehető kutatókról magyarázott (»Márpedig bizony a tudósok sem Grál-lovagok. Kelet-Európában élünk. Ha egyetlen tudóst megvesz a kormány, többsége van, bármit eldönthet. Aggasztó konstrukció. A politikusok körében ugyanis nagy a hajlam arra, hogy kontrollálják azt is, amit nem értenek. Kitöltik a teret, mint a gáz.«), és közéleti trolloktól félt, miközben hozzájuk hasonló a kommunikációja. Ez lenne korunk akadémiai színvonala? Kommunikációs értelemben bizonyosan nem. Szerinte a hazai tudóstársadalom buktatja majd meg a minisztert? Világos Szathmáry számára az, hogy itt az egész a hazai K+F+I-ről van szó, és nem az önmagát túlélő akadémiai rendszerről? Kemény munka lesz, és a végén nem szólalnak majd meg eredmény nélkül a fanfárok. A történésekben benne foglaltatik a bukás esélye is. Grüner György szerintem tovább várhat valóságos vitapartnerére, és azt hiszem ez az oka ennek az egyre szánalmasabb történetnek, ami az MTA hitelvesztését eredményezheti. Elnök úr, tessék meggondolni!”