Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
A magyar közösségben meg kell lennie az erőnek, hitnek és kitartásnak, hogy őrizze és védje azt a települést, amely ezer éve az övé is.
Arad – ugyan kinek nem jutnak eszébe e város neve hallatán az 1848–49-es szabadságharc után vértanúhalált halt honvéd főtisztek? Arad örökre és elvitathatatlanul a magyar történelem részét képezi, annak ellenére is, hogy a hajdanán magyar többségű megyeszékhely mára szórvánnyá törpült. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint alig több mint tízezren vallották magukat magyarnak, ez a város lakosságának 7,5 százalékát jelenti, s a szám sajnos évről évre csökken. A helyi magyar közösség évszázadok óta vegyes környezetben él, szerbekkel, németekkel és románokkal osztozik a városon.
„Szerencsés elhelyezkedését gazdasági szempontból ügyesen kihasználva az aradi térség vált Románia egyik legfejlettebb régiójává – mondja lapunknak Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke. – Ezáltal a Közép- és Kelet-Európában jellemző általános kivándorlási tendenciák mellett belső bevándorlási folyamat is zajlik a városban.” A biztos megélhetés sok vállalkozót és családot vonz az ország fejletlenebb régióiból, ráadásul Arad nem tartozik a drága települések közé, hiszen nem egyetemi város. Mivel a térségben nincs munkanélküliség, a belső elvándorlás nem igazán jellemző a magyar közösségre. „Aki Aradról elköltözik, kizárólag Magyarországot vagy Nyugat-Európát választja, ami egyébként igencsak szomorú trend” – teszi hozzá a politikus.