Kínai kémek suttognak az európai döntéshozók fülébe
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Az Európai Unió vezetése egyre irreálisabb ötletekkel áll elő. A folyamat nem most kezdődött, legalább három évtizedre nyúlik vissza, és részben a birodalomépítési törekvéseknek, részben az új ideológiák megjelenésének tudható be.
Lóránt Károly írása a Mandiner hetilapban.
Az alapító atyák valamikor az ötvenes években – minden bizonnyal a második világháború borzalmainak hatására – komolyan gondolták, hogy a hosszú távú európai béke megteremtéséért olyan Európát kell felépíteniük, amelyben a kevésbé fejlett régiók fokozatosan felzárkóznak a fejlettebbekhez, az egyes társadalmi rétegek jövedelemviszonyai pedig kiegyenlítettebbé válnak.
A római szerződésben számos paragrafus támogatja az ilyen irányú fejlődést, különösen a kölcsönösen kiegyenlített kereskedelmi viszonyokat, ami a harmonikus fejlődés alapját képezi. A szerződés 3. paragrafusának h) pontja például olyan eljárások alkalmazásáról beszél, „amelyek révén a tagállamok gazdaságpolitikái összehangolhatók, és fizetési mérlegük egyensúlyzavarai kiküszöbölhetők”. Ehhez a 104. paragrafus azt teszi hozzá, hogy „minden tagállam olyan gazdaságpolitikát folytat, amely ahhoz szükséges, hogy a foglalkoztatás magas szintjének és a stabil árszínvonalnak a megőrzése mellett biztosítsa fizetési mérlege egészének egyensúlyát”. Vagyis a közösséget létrehozó szerződés igen nagy súlyt helyezett az egymással szembeni kereskedelmi és fizetési egyensúly megtartására, és ez a hiánnyal küzGdő és a többlettel rendelkező országok kölcsönös feladata volt. Ez a felfogás a maastrichti szerződéssel gyökeresen megváltozott. A vonatkozó 109h paragrafus szerint: „Ha egy tagállam fizetési mérlegét illetően nehézségekbe ütközik, vagy komolyan nehézségek fenyegetik […] a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja a kérdéses állam helyzetét, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott állam a rendelkezésére álló valamennyi eszköz felhasználásával e szerződés rendelkezéseivel összhangban megtett vagy megtehet. A Bizottság közli, hogy milyen intézkedések megtételét javasolja az érintett államnak.” A szövegből jól érzékelhető, hogy itt már szó sincsen kölcsönösségről, vagyis arról, hogy az aktívummal rendelkező országoknak is – például importjuk növelésével – vissza kell fognia exporttöbbletüket. A szerződésnek ez a valószínűleg szándékos hiányossága később, az euró bevezetése után drámai módon megmutatkozott: Dél-Európa eladósodásához vezetett.