„Most van a gazdaságban pénz”

Így hódította meg Balogh Levente a magyar ásványvíz- és üdítőital-piacot

2018. december 5. 09:10

Rádi Balázs
Makronóm

Szegeden vettem téliszalámit és eladtam drágábban a Balaton-parton – meséli a Szentkirályi elnöke kezdeti éveiről. Később átvette apja üdítőscégét, amihez saját kutat kellett fúrni. Ekkor derült ki, hogy kétmillió éves jégkorszaki vizet találtak több mint kétszáz méter mélyen. Egy ásványvízversenytől a szalvétára írt szerződésen át vezetett az út addig, hogy a cég végül cseh-olasz vállalatokkal összeolvadva felvásárolja versenytársait. Tudósítással egybekötött villáminterjúnk.

A Magyar Közgazdasági Társaság Neumann János Egyetem Ifjúsági Szervezete novemberben új rendezvénysorozatot indított, melynek célja a cégvezetéssel, üzletfejlesztéssel és különböző menedzsment technikákkal kapcsolatos aktuális témák bemutatása. Az első rendezvényen Balogh Levente, a Szentkirályi-Kékkúti Ásványvíz Kft. elnöke tartott előadást arról, hogyan fejlesztette 250 milliós veszteséggel induló és korszerűtlen gépekkel működő családi vállalkozását piacvezető multi céggé.


„Köszönöm a meghívást, ez egy olyan felkérés, aminek örömmel tettem eleget, hiszen a szülővárosomról van szó és én is innen indultam” – kezdi előadását a kecskeméti születésű Balogh Levente, aki a Szentkirályi vezetőjeként vált híressé, bár korábban, sportolóként is sikeres volt, hiszen országos dzsúdó versenyeket nyert.

Az üzleti életbe a rendszerváltás idején kapcsolódott be, amikor „hiánykereskedelem” volt jellemző az országban, amit kihasználva számos termékkel foglalkozott: „az Áfészoknak és Coopoknak vittem termékeket, de olyan is volt, hogy

Szegeden vettem téliszalámit és eladtam drágábban a Balaton-parton”

– meséli mosolyogva.

Kezdetben a személygépkocsiját használta szállításra, majd beszerzett egy Barkas teherautót, és ahogy a bevételei nőttek, úgy fejlesztette tovább az eszközeit is. 

Apja még 1990-ben alapította meg a Vitapress Kft.-t, ahol eleinte üzletkötőként, majd kereskedelmi és marketing igazgatóként dolgozott. Kezdetben narancslevet és szörpöt töltöttek bérgyártásban. A vállalat pedig jól teljesített és „kinőtte magát”, ezért 2003-ban vásároltak egy csarnokot Szentkirályon, ahol szintén gyümölcslevet és szörpöt állítottak elő.

Mivel Szentkirály egy kis falu és a vízmű nem tudott elég vizet biztosítani a gyártáshoz, úgy döntöttek, hogy saját kutat fúrnak.

„Nagyon tiszta vizet találtunk” 

A fúrás eredményeként egy ősi, több mint kétmillió éves jégkorszaki lencsére bukkantak 206 méter mélyen,

ahova nem jutnak le a felszíni szennyeződések és teljesen mikrobamentes a környezet. Innen származik a Szentkirályi ásványvíz, ami világviszonylatban is kiemelkedő tisztaságú nitrát-, nitrit- és arzénmentes víz – mondja a cég elnöke.

A Balogh családnak ekkor több vállalkozása is volt: borászat Budafokon, száz hold föld Borbáson, egy fűszerüzem és az ásványvíz üzem. Mivel Balogh Leventének azonban apjától merőben eltérő vezetői stílusa és elképzelései voltak, ezért megállapodtak, hogy az egyik vállalkozást ő viheti tovább tulajdonosként.

Választása a szentkirályi telephelyre esett és megalapította a Szentkirályi Ásványvíz Kft.-t. „Nem volt könnyű a kezdet, 250 milliós veszteségben volt a cég, amikor megvásároltam édesapámtól, ráadásul egy legalább 50 éves gyártósorral dolgoztunk, amit 20-30 ember támogatott jobbról-balról, hogy ne dőljön össze” – emlékszik vissza Balogh Levente a kezdeti nehéz időkre.

Az alapítás után egy évvel hatalmas szerencse érte őket: a párizsi Aqua Expo kiterjesztette versenyét a „keleti blokk” országaira is, köztük Magyarországra, így a Szentkirályit is benevezhették az „ásványvízversenyre”.

„Nyertünk” 

A versenyen a Szentkirályi szénsavmentes ásványvize első helyezést ért el és megkapta az Aqua-Eauscar-díjat. Az eredményre büszke tulajdonos mindent megtett, hogy az egész ország tudomást szerezzen erről a nemzetközi elismerésről: bevételének nagy részét arra fordította, hogy minél több felületen terjessze a győzelem hírét.

A heves reklámozás hatására pedig annyira megugrott a kereslet a Szentkirályi ásványvíz iránt, hogy már nem tudták kiszolgálni a vásárlói igényeket. Adott volt ekkor egy világszínvonalú termék, a stabil kereslet, amit viszont az elavult eszközpark nem tudott kiszolgálni.

A következő feladat ezért a csúcstechnológiás gyártósor beszerzése volt, mivel azonban a cég nem tudta kifizetni a drága gépeket, így olyan kereskedőt kellett keresnie, aki hajlandó volt belemenni egy lízing konstrukcióba. 2007-ben Balogh megkereste a világ legjobb gépgyártóját, a német Krones vállalatot, melynek alelnöke személyesen jött el Budapestre, hogy egy luxushotelben tárgyalhassanak.

„Azt mondtam neki, hogy van egy nagyon jó márkám és egy nagyon jó termékem, de pénzem az nincs.

Ha tud nekem adni egy ilyen gépet, akkor vissza tudom majd fizetni” – magyarázza a cégvezető, hogy a legnagyobb üzletek néha milyen szokatlan körülmények között köttetnek.

„Megegyeztünk, a megállapodást papír híján egy szalvétára írtuk” 

Az ekkor a szalvétára írt megállapodás a mai napig megtalálható a szerződés hivatalos mellékletei között. Ez volt a pillanat, amikor „beindult a szekér” a Szentkirályi számára, a cég pedig évről-évre növelni tudta nettó árbevételét és piaci részesedését is.

Több multicég is megpróbálta kiszorítani a piacról, majd amikor ez nem sikerült, felvásárlási ajánlatokkal kezdték keresni Balogh Leventét. A Szentkirályi azonban

nem adta meg magát a többmillió eurós ajánlatoknak és megmaradt száz százalékban magyar tulajdonú családi vállalkozásnak, egészen 2015-ig 

– meséli a cégvezető.

Az ekkorra már piacvezető Szentkirályi Ásványvíz Kft. azonban tovább akart terjeszkedni. Mivel tőkésítési gondokkal küzdött és nem akart eladósodni, ezért Balogh Levente stratégiai megállapodást írt alá az olasz Pasquale családdal, akik Közép-Európa legnagyobb palackozó vállalatának, a cseh KMV-nek a tulajdonosai.

A vállalatok fúziójából jött létre a Central European Mineral Water Holding (CEMW), amely terjeszkedésbe kezdett a hazai és külföldi piacon is.

Hódító hadjárat indult

„Megelégedettséggel töltött el, amikor a minket azelőtt felvásárolni próbáló multik a tárgyalóasztal másik oldalára kényszerültek és már arról egyezkedtünk, hogy mennyiért vesszük meg őket mi” – meséli széles mosollyal Balogh Levente, aki a fúzió után a Szentkirályi elnöke maradt és a holding meghatározó kisebbségi tulajdonosa lett.

A vizes holding irányítása alá került a Nestlé tulajdonában lévő, Theodora ásványvizet forgalmazó Kékkúti Ásványvíz Zrt., amit a Szentkirályi Ásványvíz Kft.-vel egyesítettek, így Szentkirályi-Kékkúti Ásványvíz Kft. néven működnek tovább Balogh Levente vezetésével. 

2018-ban pedig a PepsiCo hazai érdekeltségeit is felvásárolták, amely termékportfóliójába tartozik többek között a Pepsi, a Mirinda, a 7Up, a Gatorade és a Lipton.

„Van még egy nagy dobásunk ebben az évben, de csak ennyit mondhatok el,

mert van egy komolyabb versenytársunk, aki árgus szemekkel figyeli minden lépésünket” – árulja el sejtelmesen a cégvezető, majd befejezi az előadást.

*

Az előadás után a Magyar Közgazdasági Társaság kecskeméti ifjúsági tagozatának képviselői egy rövid interjút készítettek Balogh Leventével.

Véleménye szerint mi Magyarország gazdasági felzárkózásának receptje?

Szerintem zárkózunk fel. A szakmai képzés nagyon fontos, hogy a megfelelő szakemberekkel rendelkezzünk. Magyarországon jelenleg a szürkeállomány hiányában vagyunk. A felsővezetői menedzsment szinten nekem is nagy szükségem volna nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező végzős, végzett emberekre. Én azt látom, hogy a gazdasági háttér nagyjából adott, tehát jól megy most az ország. Vannak hibák, vannak problémák, de

most van a gazdaságban pénz, amit eddig nem lehetett érezni.

Most kell ezzel jól sáfárkodni, ahhoz pedig megfelelő szakképzésre van szükség és nagyon sok szakemberre.

Sok közgazdász szerint inkább a hazai multikat kellene felépíteni. Erről mi a véleménye? 

Én ezt csinálom. Egy magyar multit nagyon nehéz felépíteni anélkül, hogy európai tőkét ne vonjunk be, mert nekünk ott voltak az átkos évei és amíg mi még a 90-es években sem találtuk meg a kapitalizmust, addig a nyugat-európai tőkésosztálynak volt 100-200 éve rá. Most kezdünk el európai aggyal, európai szinten gondolkodni.

Nem tett jót Magyarországnak az a hetven év, amit itt eltöltöttünk a Csipkerózsika-álmunkban.

Nem az a kérdés, hogy felzárkózunk-e, a kérdés inkább az, hogy mikor. 

 

Első három kép forrása: NJE kép- és videógaléria
Negyedik kép forrása: Pintyi Zoltán (MKT-tag)

A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/32535