Az MNB „historikus” aranyvásárlásáról

2018. november 16. 15:33
Tóth András
Kapitalizmus blog

Az arany több, mint egyszerű befektetési eszköz. Az arany a potenciális világvaluta arra az esetre, ha a mai hitelalapú papírpénz-rendszer súlyos válságba kerül.

„Az arany több, mint egyszerű befektetési eszköz. Az arany a potenciális világvaluta arra az esetre, ha a mai hitelalapú papírpénz-rendszer súlyos válságba kerül. Van esélye ennek? Remélem nem fog bekövetkezni, de a válság esélye napról napra nő. Az égig nőttek az adóssághegyek. Bármikor bedőlhet egy adós, akinek jelentőséget alul becsülik a pénzügyi rendszerért felelős hatáságok és intézmények. Láttunk már karón varjút. Király Júlia visszaemlékezése jól mutatja, hogy meg legbelsőbb információkkal rendelkező vezető jegybankárok sem látják előre a válság kirobbanását.

Egy új adósságválság méretei akár meghaladhatják a 2008-as válságét, tekintettel arra, hogy sokkal nagyobb a felhalmozott adósság, mint 2008-ban volt. A jegybankok 2008 után is megpatkolták a hitelválságot: újabb hitelcunamivel remélték elkerülni az 1929-es összeomláshoz hasonló mély válságot. De éppen ezért, a jegybankok eszközei sokkal limitáltabbak ma, mint 2008-ban voltak: a kamatok sose nem látott mélységben vannak, és már igy is óriási kötvény- és részvényhegyek állnak a mérlegeikben.

Az elmúlt évek irreálisan alacsony (zéro vagy negatív) jegybanki kamatai miatt a világgazdaság tele van lufikként felfúvódott eszközárakkal, amit az tett lehetővé, hogy boldog-boldogtalan ingyen hitelhez juthatott. Ilyen potenciális, kipukkanásra váró lufik a lakásárak, a túlértékelt részvénypiaci árak, a rettenetesen eladósodott vállalatok (az európai vállalatok 10%-a olyan vállalat, aminek nincs elég bevétele adósságainak kamatjainak fizetésére se, s emiatt csak további eladósodással képes elkerülni a csődöt) és országok (amelyek közül aggasztóan sok található az eurozónában).

Az USA gazdaságpolitikai fordulata (vámemelések) és az amerikai jegybank, a FED kamatemelésének együttes hatása egyik nem várt következménye lehet, hogy az elmúlt évtizedben felhalmozott adósságok kamatterheinek fizetését ellehetetleníti egy fontos adósnál, ami aztán beindíthatja az egész világgazdaságot megrázó újabb adósságválságot.

A másik oldalon, Kína és Oroszország egyre nyíltabban törekszik a dolláralapú pénzügyi rendszer leváltására – ami pénzügyi háborút jelenthet a világ két legnagyobb részben már felállt, részben még szerveződő államszövetsége között: az USA vezette dollár-rendszer és egy jövendőbeli kínai-orosz blokk között. Egy esetleges pénzügyi háború szintén beláthatatlan következményekkel járhat, beleértve a világot megrázó pénzügyi válságot.

Az, hogy az aranyban való tartalékolás rövidtávon jó vagy nem jó befektetés volt, utólag tudjuk meg. De a dolláralapú pénzügyi rendszer sebezhetősége egyre nyilvánvalóbb, s egyáltalán nem zárható ki egy újabb világválság. Az arany nem pénz, mert a kormányok kiiktatták, azért, hogy végig tudják harcolni a világ egyik legfeleslegesebb és legkárosabb háborúját. Azt a háborút, amely szülője lett a II. világháborúnak és az azt követő hidegháborúnak.

Az arany kiiktatása nem hozott kevésbé sérülékeny pénzügyi rendszert. Ugyanakkor lehetővé tette hihetetlen méretű adósság felhalmozását a rugalmasan növelhető pénzteremtési mechanizmusok révén, amit a jegybankok monopol-pozíciója tesz lehetővé.

Fantasztikus aranykort értek meg az 1945 után élő generációk. De az adósságok terhe egyre több gondot okoz, visszafizetésük a következő generációk terhe lesz. Az adósságok terhe sötét felhőként lebeg felettünk, s azzal fenyeget, hogy bármikor jöhet egy óriási vihar. S a vihar mértékétől függően az arany szerepe is változhat.

A jövő kiszámíthatatlan, de nem kalkulálhatatlan. Ezért hosszútávon fontos lehet, hogy egy ország rendelkezzen aranytartalékkal is, ami tágítja a cselekvési teret válság idején.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/32439