A temetőben persze, hogy nincs infláció – brit közgazdász az eurózónáról

2018. november 5. 23:10

Kovács-Dobák Géza
Makronóm

Németországnak ki kellene lépnie az euróövezetből, de ha nem teszi meg, akkor az olaszoknak kell menniük – mondta Roger Bootle brit közgazdász, a The Daily Telegraph rovatvezetője és a Capital Economics tanácsadócég elnöke a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európájának (EFDD) az Európai Parlamentben (EP) megrendezett októberi konferenciáján, ahol gazdasági szakértők és ismert euroszkeptikus politikusok vitáztak az eurózóna létjogosultságáról, az abból való kilépésről és ennek költségeiről. Tudósításunk második része.

Következhet az „Italeave”?

A konferencián Niegel Farage a Brexittel aratott győzelem fontosságát hangsúlyozta, majd 

kitért az Eurobarométer frissen megjelent közvéleménykutatására, amely szerint az olaszok 56 százaléka is elvesztette bizalmát az Európai Unióban.

Farage szerint ez azt jelenti, hogy ez az 56 százalék el is akarja hagyni az eurózónát. Nyitott kérdés azonban, hogy ez jó hatással lenne-e Olaszországra – ismerte el. 

Az eurózóna katasztrófa 

Ezt a kérdést próbálta Roger Bootle brit közgazdász számszerűsítve megválaszolni a „Eurozóna elhagyása” című szakértői előadásával.

„Az Európai Parlament épületébe majdnem annyira nehéz bejutni egy kívülállónak, mint amennyire egy tagállamnak nehéz kilépnie az eurózónából” – kezdte Roger Bootle, érzékeltetve, hogy egy kilépés nem egyik napról a másikra megvalósítható folyamat. 

Kutatásai szerint az európai országok gazdasági értelemben rosszabbul teljesítettek az elmúlt 19-20 évben, mint a britek. A bruttó hazai terméket (GDP) tekintve, a britek az euró 1999-es bevezetése óta körülbelül 12 százalékponttal növekedtek többet, mint az euróövezet országai.

A Capital Economics tanácsadócég elnöke szerint az európai polgárok ezekkel a tényekkel nincsenek tisztában, az adatok szerint ugyanis a britek lekörözték az eurózónát.

„Az eurozóna egy katasztrófa volt a világ számára”

– tette hozzá Bootle.

Az eurózóna vált a legnagyobb folyó fizetési mérleg többlettel rendelkező régióvá a világon, Kínát és Japánt is lekörözve. Az eurózóna többlete szerinte nagy keresletet és vásárlóerőt vont el a világpiacról. 

Az eurózónán belül a gazdasági mutatókban azonban valóban volt némi konvergencia: az inflációs ráták közeledtek. A munkanélküliségi ráták is közeledtek egymáshoz, csak éppen a rossz irányban – tette hozzá. 

Ezzel egyidejűleg a folyó fizetési mérlegek egyenlegei nem hogy közeledtek volna egymáshoz, hanem különbségeik csak nőttek. Bootle szerint a konvergencia a GDP vonatkozásában sem volt kimutatható. A görög gazdaság leszakadása olyan jelentős, hogy a szakértő szerint  

már-már nehéz egy közös ábrán bemutatni a görög és a többi eurózóna-ország GDP-jének alakulását. 

Az elmúlt 19 év kumulált (teljes) GDP növekedését tekintve érdekes módon a brit gazdaság (42%) a spanyol gazdasággal (45%) állt a növekedési verseny élén, mivel mindkettő meglehetősen gyorsan épült fel a világgazdasági válságból. Őket Franciaország és Németország követte 32 százalékos gazdasági növekedéssel, utánuk pedig a 15 százalékkal növekvő Portugália és a 9 százalékkal növekvő Olaszország állt.
 
Konvergencia? Nonszensz! – vélte ez alapján Bootle. A konvergencia hiánya meglátása szerint érvényes az államok eladósodottságára is. A gazdag államok adósságai sokkal kisebb mértékben nőttek 2009 és 2017 között, mint a mediterrán, kevésbé fejlett országok adósságai – tette hozzá.

Rendkívüli pénzügyi egyensúlytalanságot mutat az eurózóna belső átutalási rendszere is. A német jegybank közel ezermilliárd euró követeléssel, míg az olasz jegybank ötszázmilliárd eurós kötelezettséggel rendelkezik a TARGET2-n belül. Ez Bootle szerint egy újabb megjelenési formája annak, hogy a fejlett északi-nyugati országok leépítik adósságukat, a mediterrán országok viszont folyamatos hitelfelvételre kényszerülnek – sok esetben épp a legfejlettebb eurózóna-országoktól.
 

A TARGET2 az eurózóna fizetési rendszere

A modern gazdaságok alapja a tranzakciók biztonságos és hatékony áramlása. A fizetési rendszerek egyfajta „vezetékrendszert” biztosítanak a gazdaságban a pénz áramlásához. A TARGET2 olyan fizetési rendszer, amely az uniós bankok között a pénzforrások valós idejű átutalását teszi lehetővé. Ezt nevezzük valós idejű bruttó elszámolásnak (VIBER). A TARGET2 az EU pénzügyi integrációjának fontos alkotóeleme. Segítségével szabadon mozoghat a pénz az országhatárok között, támogatva az EKB egységes monetáris politikáját. A platform tulajdonosa és üzemeltetője az eurorendszer. A TARGET2 egyenlegek azt mutatják, hogy az Európai Központi Bankban mely nemzeti eurózóna-jegybanknak van kötelezettsége vagy követelése.
 

 

A kérdés az, hogy Németország vajon visszakapja-e ezt a kölcsönadott pénzt az eurózóna szétesése esetén?

– tette fel a retorikai kérdést Bootle.

Az euró létrejöttét a franciák azért támogatták, hogy a német márka dominanciáját megszüntethessék. Mégis épp a német márka volt az, ami minden gazdaságot a „játékban tartott” – mondta Bootle. A németek a múltban is sokat exportáltak, így a német márka értéke erősödött, ezzel szemben az olaszok vagy a franciák valutája gyengült. E gyengüléssel versenyképesek tudtak maradni a világpiacon, mert a gyengülő valuta támogatta az exportjukat – mondta.

Épp az a tényező – az erős német pénz – lett volna a megoldás a jelenlegi problémáikra, amit korábban problémának hittek és meg akartak szüntetni – figyelmeztetett Bootle.

Ezért ha Németország elhagyná az eurózónát, akkor az – minden átmeneti költséget leszámítva – számára sem lenne kedvezőtlen, a gyengébb európai gazdaságoknak pedig kifejezetten előnyös lenne – mondta a közgazdász.

Az eurózóna milliók életét tette tönkre

Hogyan tud kilépni egy ország az eurózónából, ha nincs is saját valutája? Egy új valutát létrehozni és nyomtatni legalább fél év lenne, számos egyéb nehézség mellett – folytatta a brit szakértő. Azonban azzal, hogy jelenleg az eurózóna tagja egy ország, nincsenek épp olyan súlyos gazdasági problémái és nehézségei, mint egy kilépés esetén? – válaszolt kérdésére.

Egy esetleges olasz kilépés kockázatait annak tükrében kell értékelnünk, hogy Olaszország GDP-je az eurózónához való csatlakozása óta egészen kis mértékben, csak kilenc százalékkal nőtt, munkanélkülisége és államadóssága pedig az egekben tartózkodik – tette hozzá.

„Szerintem a GDP-növekedés beindítása és a munkanélküliség csökkentése – egészen őszintén szólva – megérheti a kilépés néhány technikai és jogi nehézségét” – vallotta be a világ egyik vezető makrogazdasági tanácsadócégének elnöke.

Megoldható a kilépés

Bootle elismerte, hogy az eurozóna elhagyása esetén a bankokat hamar meg kellene menteni, ami tovább növelné az olasz államadósságot. Ez azonban az eurózóna elhagyását követően már nem lenne olyan nyomasztó probléma, mert a valuta leértékelése lehetővé válna az eurótól való elszakadással, ami esélyt adhatna az olasz gazdaságnak. Az export tartós fellendülése nagy lökést adna az olasz gazdaságnak, hogy „kinője” adósságát – vélekedett.

Bootle szerint az euró mindig is egy milliók életét tönkretevő tévedés volt. Kiemelte, hogy Németországnak el kellene hagynia az eurózónát, mert ez neki éri meg a legjobban. Ha ez nem történik meg, akkor az Olaszországhoz hasonló gyengébb országoknak kellene lépniük.

Bár van néhány technikai, pénzügyi és gazdasági probléma a kilépéssel, ezek nagy része inkább politikai és jogi kérdés, amelyeket igenis meg lehet oldani – hangsúlyozta.

Tudósításunk első része itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/32363