Kevés gyermekkel a jóléti államot már nem engedhetjük meg magunknak – Budapesten járt a szabadpiaci roadshow

2018. május 22. 23:34

A verseny démonizált értékké vált, pedig csak az segíthet a gazdasági szereplőknek, hogy önmaguk legjobb változatává váljanak. A verseny érték, előle menekülni csak erőszakkal és elnyomással lehet. Magyarországnak is versenyeznie kell: nem csak felzárkózni, hanem lehagyni a nyugati országokat. Bár a magyar gazdaság ehhez jó úton halad, számos szabályozástól kellene még megszabadulni. A jóléti állam is tévút, amely nem segíti, hanem akadályozza a növekedést – vélték a szabadpiaci értékeket hirdető gondolkodók és üzletemberek Budapesten.

A 11. szabadpiaci roadshow előadását tartották Budapesten május 15-én. A nemzetközi konferenciasorozat célja, hogy libertárius megoldásokat kínáljon a világ országainak az aktuális szakpolitikai problémáikra. A roadshow keretében negyven fővárosba látogatnak el libertárius, szabadpiaci nézeteket valló üzletemberek, közgazdászok és gondolkodók Európától a Kaukázusig több mint száz vezető agytröszt és egyetem együttműködésében. A budapesti eseményt a Danube Institute-tal közösen szervezték.


Ezt tanácsolja a San Franciscó-i befektető a magyaroknak

A budapesti eseményt különleges módon nem az értékekről folytatott társadalomfilozófiai fejtegetés nyitotta, hanem John Chisholm San Franciscó-i vállalkozó és befektető (címlapképünkön). A libertárius értékek számára azt jelentik, hogy mindenki eldöntheti, hogy hogyan akar élni, például szabadon alapíthat vállalkozást. Chisholm épp e témában írta meg könyvét (Unleash Your Inner Company címmel), amelyből a legfőbb vállalkozási tippeket osztotta meg a hallgatókkal. 

„Bárki elindíthatja saját cégét ha meg van benne a szenvedély” – kezdte előadását, hozzátéve, hogy, a 2001-es dotcom buborék nagyon megviselte a San Franciscó-i techcégeket, ezután pedig még egy csapást jelentett a 2001-es terrortámadás.

Chisholm cége, a CustomerSat számos riválissal szemben azonban túlélte a megpróbáltatásokat, miközben sokezer másik cég ment tönkre. Chisholm saját fizetését is visszavágta a minimálbér szintjére, illetve 18 hónapig egyetlen új embert sem vett fel a céghez, amely így túlélte a válságot. A siker titkát a befektető könyvben írta meg.

A befektető szerint mindenkinek fel kell fedeznie a benne rejlő szenvedélyeket és az őt jellemző készségek egyedi kombinációját. Sokkal több előnyünk és erős oldalunk van, mint ahogy azt gondoljuk, csak keresnünk kell a pozitív visszajelzési csatornákat és építenünk kell rájuk. Szerinte a sikerrecept két tényezője a szenvedély, és amiről sokkal kevesebbet beszélnek, a kitartás.

A cégalapításhoz fogyasztói szükségletekre van szükség és arra, hogy ki tudjuk azokat elégíteni. Ez nem túl bonyolult, mivel sokezer kielégítetlen szükséglet van, csak meg kell azokat találnunk. Ahogy sokezer rejtett előnnyel és képességgel is rendelkezünk, ezeket csupán össze kell illeszteni a szükségletekkel. Az internet segítségével ráadásul nagyon könnyen találhatunk vásárlókat és üzleti partnereket, de akár a termelési folyamatot is kiszervezhetjük.

A versenytől pedig ne féljünk, mert nem kell jobbnak lennünk más vállalatoknál, elég ha a mi cégünk a jobb választás egyes vásárlók szempontjából. Másnak lenni könnyebb, mint jobbnak lenni, ez már épp elegendő a sikerhez – nyugtatott.

Van itt egy probléma: túl sok a szabály

Van azonban egy alapvető probléma, ez pedig a kormányzati szabályozások terhe – váltott témát Chisholm, véget vetve a könyvbemutatónak.

A szabályozásoknak való megfelelés kényszere ugyanis elriasztja a vállalkozókat és megfojtja az innovációt.

A szabályozások a piac nagy részeit valósággal lezárják a magánszektor cégei előtt, így túl kis piacon koncentrálódik túl sok vállalat. Szabadítsuk fel a vállalkozókat és ezzel a gazdaságot, hogy így új tevékenységi területekre nyomulhassanak be – javasolta, hozzátéve, hogy a vállalatok természete olyan, hogy a legkevésbé szabályozott szektorokba áramlanak be.

Ezután Chisholm a Világbank Doing Business rangsorát segítségül hívva rátért a magyar gazdaság helyzetének értékelésére. Szerinte Magyarország 190-ből a 48. helyen áll, ami jó helynek számít, de lehetnénk sokkal jobbak is. A Világbank részletes értékelése már megadja a térképet a versenyképességünk javításához, ami nagy segítség – vélte.

A határokon átívelő kereskedést tekintve Magyarország már most is világelső, de a szerződések kikényszerítésében is nagyon előkelő, 13. helyen áll. Az elektromossághoz való hozzáférésben azonban már rosszul áll. Ezért érdemes lenne egy agresszív, de teljesíthető stratégiát kitűzni: csökkentsük a helyezésünket a felére a következő öt évben – bíztatott Chisholm.

Szerinte nagy fejlődésen ment át Magyarország az elmúlt 20 évben, úgyhogy nem lehet probléma, hogy évente öt helyezéssel előrébb jussunk.

De itt ne álljunk meg, legyünk inkább az elsők! Ebben a leginkább a szabályozások akadályozzák a magyar gazdaságot – összegezte.

A megoldás nem az, hogy csináljunk Szilícium-völgyet Magyarországon, hanem az, hogy csináljunk inkább Texast vagy New Hampshire-t. A Szilícium-völgyből ugyanis folyamatos a vállalkozók elvándorlása a drága munkaerő és a magas megélhetési költségek miatt, a másik két térség pedig sokkal előrébb áll a Cato Intézet gazdasági és személyi szabadság-rangsorában – érvelt a befektető.

Érthetetlen, hogy miért félünk a versenytől

A verseny démonizált értékké vált – követte a vállalkozót Federico N. Fernández publicista, az Austrian Economics Center főmunkatársa. Nap mint nap látjuk, hogy valaki a verseny ellen tüntet: Franciaországban a gazdák, máshol pedig a taxisok. Trump is ezért folytat protekcionista kereskedelempolitikát – mondta.

A labradúgás és a szépségversenyek világából hozott példáival azt igyekezett szemléltetni, hogy 

a verseny megedz minket és segít abban, hogy jobb verzióivá váljunk saját magunknak.

Ebből adódóan a verseny önfejlesztés, és mindig együttműködés is a versenytársakkal e cél elérésében. Messi is sokat edz, hogy a legjobb legyen, de emiatt a helyét követelők is még többet edzenek – így tesz csodát a verseny.

Federico N. Fernández​. Forrás: Danube Institute.


És ez a magyarázat arra is, hogy a magányosan álló fák általában gyengék és alacsonyak. Az erdei fák viszont a lehető legmagasabbra törnek a fényért való versenyben. A fák az egymással való versenynek köszönhetően a fa ideáltípusává válhatnak, ráadásul egymás nélkül ezt biztosan nem érnék el – mutatott rá egy természeti példával is.

Ebből következően Emmanuel Macron ellensége a szabad piacnak, amikor az EU és a MERCOSUR (Dél–amerikai Közös Piac) közti szabadkereskedelmi egyezményre nemet mond – tért át aktuális ügyekre Fernández. Szerinte

Európára jellemző, hogy egységes piacot akar létrehozni, de ez rossz mentalitás, mert valójában szabad piacot kellene kialakítanunk.

Egész Európában egységes szabályozásokat alakítanak ki, így az európai piac szabadsága csorbul – vélte. Kudarcra vagyunk ítélve, ha már Argentínával és Paraguay-jal sem tudunk versenyre kelni – tette hozzá.

Egy szabad társadalomban nem lehet meghatározni, hogy mi legyen az egyének célja. „Ha te nem akarsz versenyezni, rendben. De nem tilthatod meg, hogy én versenyezzek veled” – érvelt. Szerinte a verseny előli menekülés egyetlen módja az erőszak és az elnyomás. A piac azonban képes arra, hogy békés versenyt biztosítson mindannyiunknak, mert a piac logikája a kormányzatéval szemben nem az erőszak logikája.

A versenyt senki sem kerülheti el, nincs választásunk, csak erőszakkal menekülhetünk előle

– tette hozzá. A piaci verseny ráadásul azt is garantálja, hogy erőfeszítéseink és jutalmunk arányos legyen egymással. Az életben a legszomorúbb dolog az eltékozolt tehetség, a verseny elől menekülő társadalmakban pedig nagyon sok tehetség vész el, ami tragikus – összegezte a verseny hiányának problémáját a publicista.

Európa akkor lett gazdag, amikor a jóléti állam még sehol sem volt

Az emberi szabadság indexe szerint a világ 35 legszabadabb országából 26 európai, de a többi nagy része is európai gyökerekkel rendelkezik – ezzel már a washingtoni professzor, Daniel Mitchell erősítette meg a korábban elhangzottakat. Az egykulcsos adó amerikai szakértője szerint szabadság tekintetében Európa a világ ura, de a gazdasági szabadságban is a világelső. Még annak ellenére is, hogy az európai gazdaságot felesleges bürokrácia, szabályozások és a jóléti állam is hátráltatja a növekedésben.

Európa az 1800-as években lett gazdag, amikor a kormányzat még rendkívül kis szerepet játszott a gazdaságokban,

és a GDP 10 százaléka körüli összeget tett ki a mérete. Ekkor még nem léteztek jövedelemadók sem, ami nagyon kedvező volt. E jó időszak egészen a harmincas évekig tartott, amikortól már a jóléti államok kialakulásának időszaka kezdődött. A kiterjedt jóléti állam azonban nem szükséges a gazdasági növekedéshez – vélte Mitchell.

Ezért ha egy fejlődő ország Európát akarja másolni akkor a régi Európát másolja, amelyben még teljes gazdasági szabadság volt, a mai Európát már ne próbálja utánozni senki – figyelmeztetett, hozzátéve, hogy „váljunk először gazdagokká, és utána kövessük el az európai jóléti állam hibáját”. 

Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy a gazdasági szabadság és a joguralom Nyugat- és Kelet-Európában továbbra is kiváló, ebben a világ első felébe tartozunk.

Ide tartozik Magyarország is, amely egy rendkívül pozitív történetnek számít az amerikai elemző szerint.

Emlékeztetett, hogy a magyar gazdaság gyorsabban nő, mint a nyugati országok és folyamatosan közelíti a nyugati jövedelmi szintet. 

De eközben kihagyott lehetőség is, mert a gazdasági szabadság pontszáma Magyarországon az ezredforduló óta nem változott. A stabilitás persze kedvező, de ezesetben más országok még növelték is a gazdasági szabadság szintjét, ezért relatív értelemben hazánk visszacsúszott 2001-2015 között, így már 36. helyett az 54. helyen áll. 

Az adókkal egyébként Magyarországon nincs nagy probléma, de a kormányzati költésekkel és szabályozásokkal igen – folytatta Mitchell. Gyorsítani kellene a magyar sikertörténeten – tette hozzá. Szerinte a gazdaságpolitikának nem Brüsszellel kellene konfliktusokba bonyolódnia, mert Magyarország épp azokon a területekben teljesít rosszabbul, amelyekért a magyar gazdaságpolitika felel (a költségvetés, a szabályozás, a joguralom terén). Persze

Brüsszel is hibáztatható, mert igyekszik harmonizálni az adókat, ami elveszi a lehetőséget attól, hogy az egyes kormányok egymás alá licitálva csökkentsék az adókat.

A gyorsan növekvő és konvergáló Magyarországnak ugyanakkor nem csak felzárkóznia kellene, hanem lehagyni a nyugati országokat, ahogyan Hong Kong és Szingapúr tette. Ez nagy jóléti állammal, különösen öregedő népességgel párosulva nehezen sikerülhet. Kevés gyermekkel a jóléti államot már nem engedhetjük meg magunknak – folytatta. Lenne még időnk megelőzni, hogy egyszer a görögországihoz hasonló költségvetési rémálomban ébredjünk, márpedig az megismétlődik majd más uniós országokban is – figyelmeztetett.

A gazdasági növekedéssel kapcsolatban Mitchell úgy véli, hogy először a szabályozásokat kell csökkenteni. Ez ösztönzi a cégek aktivitását és beruházásait, ami növeli a termelékenységet. A bérek pedig csak akkor növekedhetnek, ha nő a termelékenység. A robotizáció miatt pedig nem kell aggódnunk, mert

még ha nehézségeket is okoz az egyéni sorsok szempontjából, társadalmi nézőpontból a kreatív rombolás növeli a jólétünket

– nyugtatott a libertárius közgazdász.

(Címlapkép: John Chisholm/Danube Institute.)


Ne maradjon le, kattintson a tetszikre!

A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/31698