Minden gazdasági út Rómához vezet

A gazdaság még ma is fejlettebb ott, ahol több római út épült

2018. május 7. 09:01

Azok a területek, amelyek már az ipari forradalom előtt is fejlett infrastruktúrával rendelkeztek, napjainkban is jobban fejlődnek, mint ahol az infrastruktúra minősége alacsonyabb volt. A római kor úthálózata egy új tanulmány szerint meglepően erős összefüggést mutat a modern úthálózatok sűrűségével, sőt nyomvonalaival is.

Az infrastruktúra-beruházások tehát történelmi időtávon is érezhető, tartós különbségeket okoznak az országok gazdasági fejlettségében – tudhatjuk meg Dalgaard és társai kutatásából. Azokon a területeken, ahol a Római Birodalom sűrű úthálózatot épített – elsősorban katonai célból –, az infrastruktúra egy évszázadokon átívelő növekedési katalizátorrá vált, amelynek hatása még több mint egy évezred után is kimutatható, még akkor is, ha mai szemmel nézve a római utaknak már a nyoma is alig látható.

A mai európai gazdaságok fejlettségét tehát nem csak az elmúlt évek gazdasági fellendülése, a 2008-as válság, a háborúk vagy a szocializmus, hanem a Római Birodalom építkezéseinek alakulása is meghatározza. Így a római és a magyar gazdaság között is közel két évezredes gazdasági kapcsolat állhat fenn.

A közel-keleti és afrikai régiókban azonban az eredmények nem érvényesek, itt a római úthálózat nem függ össze szignifikánsan a modernkori gazdasági aktivitás szintjével. Ennek oka az, hogy e térségekben nem fejlesztették tovább és nem építettek az örökölt infrastruktúrára. Sőt, a negyedik és hatodik század körül e régióban a kerék szállításra való használata is megszűnt és csak az autók létrejöttével tért vissza. Az európai utak ezzel szemben a Nyugat-Római Birodalom bukása után is a régi vonalakon futottak és továbbra is működtették azokat.

Eredményeik bizonyításához a közgazdászok egy „természetes”, vagy készen kapott kísérletet használtak. Mivel a fizikusokkal szemben ők nehezebben kísérleteznek laboratóriumi körülmények között, be kell érniük a történelmi véletlen által létrehozott változásokkal. Ebben az esetben Európában az utak például továbbfejlődtek, míg keleten szinte eltűntek, így teljesen más irányt vett a római utak sorsa a történelemben. A közel-keleti és észak-afrikai vidékeken a későbbiekben hosszú időre megszűnt a kerék használata, emiatt az utakat sem kellett karbantartani. Ezt a kísérletet tehát a történelem hajtotta végre helyettünk és kiderül abból, hogy a Közel-Keleten már nem meghatározó a római úthálózat a mai jólét szempontjából.


A kutatók szemléltetésként egymásra vetítve is megmutatják a rendkívül kiterjedt ókori római úthálózatot és Európa mai, éjszakai műholdképét. Az, hogy mennyire élénken láthatók az éjszakai fények „felülnézetből”, az a gazdasági fejlettség és az aktivitás egyik fontos mércéje (elég megnéznünk a Nílus folyó vonalát az alábbi ábrán).

 Ráközelítve a Párizs környéki területre már jól látszik, hogy a világűrből nézve a római utak és az éjszakai fények által kirajzolt vonalak egybeesnek, tehát a modern utak jelentős része akár kétezer éves nyomvonalakon futhat.

Jól döntöttek tehát a római döntéshozók azzal, hogy a közpénzt közjószágok létrehozására kezdték fordítani. A gazdasági fejlődésben több évszázados időtávon is rendkívüli a közjavak szerepe.

A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/31362