Mérlegen a gazdaság

Az elmúlt száz év egyik legjobb időszakát éljük – a Bizottság országjelentéséről vitáztak

2018. április 20. 08:35

A magyar gazdaság kilátásairól vitáztak kedden közgazdászok az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete szervezésében Magyarország növekedési lehetőségei – a 2018. évi országjelentés címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

Egészséges, kiegyensúlyozott növekedés

A magyar gazdaság növekedése kiegyensúlyozott, a fogyasztás pedig már ötödik éve jelentősen hozzájárul a növekedéshez – kezdte a dokumentum Magyarországról adott helyzetképének ismertetését Székely István Pál, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának országigazgatója. A növekedés egészséges, sőt a gazdasági növekedés hamarosan meghaladhatja a gazdaság hosszú távú növekedési potenciálját. A növekedésből a beruházások és az export is kiveszi a részét – tette hozzá.


A gazdaság felzárkózásáról elmondta, hogy a legkésőbb csatlakozó EU10 országok között Magyarország hosszabb távon vesztett előnyéből, de továbbra is az EU10 országokkal együtt, azoktól nem leszakadva közeledik az uniós fejlettségi szinthez.

Székely István a magyar gazdaságban létrejövő egyensúlyokra is kitért: szerinte

a foglalkoztatás közfoglalkoztatás nélkül, piaci alapon is erősen növekszik a munkapiaci részvétellel együtt.

Nem csak a munkapiacon, hanem a közpénzügyekben is stabilizálódás figyelhető meg, így a korábbi választásokkal ellentétben már nem ugrott meg a költségvetési hiány az idei választásokat megelőzően.

Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy egy a potenciálja felett, erős ütemben növekvő gazdaságban a költségvetésnek már nem kellene élénkítenie a gazdaságot, bár hozzátette, hogy egyelőre az infláció és a maginfláció is arról tanúskodik, hogy a növekedés egyensúlyi, egészséges.

Az államadósságról Székely elmondta, hogy

Magyarország korábban mindig az ellenkezőjét tette annak, amit szomszédai:

az államadósság abban a fellendülési időszakban nőtt nagyot, amikor más országok kormányai féken tudták tartani adósságukat.

Székely István, az Európai Bizottság (EB) gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának igazgatója. MTI/Balogh Zoltán.


Emiatt Magyarországon hamarabb kellett elkezdeni az adósság csökkentését a válságot követően, amely továbbra is magasabb a térségben jellemző aránynál, bár az uniós átlagnál alacsonyabb.

A szociális dimenzióról Székely elmondta, hogy

a szociális ellátórendszer jól működött Magyarországon, emiatt a kirekesztettségben élők aránya nem mutatott drámai növekedést a válságot követően.

A súlyos anyagi nélkülözésben élők száma pedig szintén jelentős csökkenést mutatott 2013-tól. Hozzátette, hogy a szegénységi arány ugyanakkor változatlan, így azt tovább lehetne csökkenteni.

Lépésekre van szükség ugyanakkor, hogy a növekedés pillérei stabilak maradjanak. Ha nem sikerül további inaktív rétegeket bevonni a munkapiacra, akkor a munkatényező egyre kevésbé járul hozzá majd a gazdasági növekedéshez. Emellett a termelékenység növelése is szükséges, ebből a szempontból a külföldi vállalatok teljesítménye nem csak inspiráló, de lemásolható és utánozható is lenne – vélte Székely.

Pozitívnak tartotta, hogy a hazai vállalati beruházások meghaladják az uniós átlagot, másrészt a vállalati beruházások magasabbak, mint a háztartások beruházásai.

Az uniós támogatások meglátása szerint történelmi lehetőségnek számítanak, mivel az unió bővülésével már más gazdaságok kapják majd a támogatásokat Magyarország helyett. Ezért kell jól felhasználni e forrásokat, hogy hatásuk hosszú távon is érezhető legyen. Az uniós forrásokon túl kedvező, hogy a kkv-szektor hitelezése is dinamikus növekedésbe kezdett 2015 után.

A kihívásokról elmondta, hogy

a magyar kkv-k a legkevésbé innovatívak közé tartoznak az unióban,

ezért is lenne szükség magas hozzáadott értékű szolgáltatásexportra. Az innovációk létrejöttét nem segíti, hogy a diákok sikereit az oktatásban továbbra is nagyban meghatározza a családi hátterük. A magyar egészségügyi rendszer pedig eleve nagyobb problémával néz szembe mint a nyugatiak, mert Magyarországon több elhízott és dohányzó ember van mint nyugaton. Ebből a szempontból a kórháztúlsúlyos rendszert át kell alakítani, mert ez a legdrágább módja az ellátásnak. Minden szereplőnek kedvezőbb lenne, ha több embert lehetne a kórházon kívül ellátni. 

Nemzeti márkák, valamint tanító és tanuló társadalom a cél

György László, a Századvég vezető közgazdásza szerint a Bizottság jelentése szakmai anyag, bár súlyponti és stratégiai kérdésekben lehet vele vitatkozni. Értelmezési vitákra már nincs szükség, mert az elemzők egyetértenek abban, hogy a magyar gazdaságban hét éve külső és belső egyensúly van. Erre szerinte évtizedek óta nem volt példa:

az elmúlt 26 évben összesen nyolcszor sikerült teljesíteni a költségvetési hiánycélt, ebből hétszer az elmúlt hét évben.

A szektorális különadók kérdésében ugyanakkor a jelentés nem a lényegre fókuszál. Az elmúlt négy évtizedben ugyanis a gazdaságpolitika eltorzította a tőke- és a munkajövedelmek közötti jövedelemelosztást a tőketulajdonosok javára. Míg Magyarországon 1980 és 2010 között a GDP 1,8-szeresére nőtt, addig a reálbér csak hét százalékkal emelkedett, így a munkaerő nem kapja meg azt a gazdasági növekedésből, ami neki járna.

Emiatt döntött úgy a gazdaságpolitika, hogy elvesz azon oligopol- és monopolpiacokon működő külföldi cégektől, amelyek a szabályozásokat is befolyásolva ott (nem) fizetnek adót, ahol akarnak. Mivel elsősorban e cégek vették ki részüket a 2008 előtti gazdasági növekedésből, a magyar gazdaságpolitika tőlük hajtott végre jövedelemátcsoportosítást a munkaerő felé. A szektorális különadók és az államháztartási kamatmegtakarítások pedig fedezték a magyar családoknak nyújtott támogatásokat, akik így végre elkezdhettek fogyasztani.

Ha Magyarország 2010 után is az IMF és az Európai Bizottság akkori javaslatait követte volna, akkor a göröghöz hasonló helyzet alakult volna ki, negyedével csökkenő reálbérekkel és felére csökkenő nyugdíjakkal.

Ezzel szemben a globális felső tízezertől történő átcsoportosítás a hazai munkából élők felé évi félmillió forinttal hagy többet a családoknál.

György László, a Századvég vezető közgazdásza​. MTI/Balogh Zoltán.


A jövőbeli versenyképességgel kapcsolatban György László elmondta, hogy a külföldi cégek hatékonyságbeli előnye a hazaiakhoz viszonyítva nem új jelenség és a kilencvenes évek átalakulásában gyökerezik. Emiatt volt szükség arra, hogy a középvállalatok adóterhelését a 2010 előtti 57 százalékot is elérő szintről 39,1 százalékra csökkentsék. Emellett vissza kell szerezni a nemzetközi piacokkal való közvetlen kapcsolatot is, mivel jelenleg visegrádi összevetésben is elenyésző, 20 százalék az exporton belül a hazai vállalatok aránya (Csehországban 60, Lengyelországban 40, míg Németországban 80 százalék ennek a mutatónak az alakulása). 

A versenyképességhez nem kizárólag arra van szükség, hogy az ország vonzóvá váljon a külföldi tőke számára, hanem arra is, hogy nemzeti márkákat építsen – folytatta. E folyamatban sokat segíthet, hogy a vidéki városokban egyre több helyen jön létre innovációs ökoszisztéma az egyetemek köré: ilyen város Győr, Debrecen, Miskolc, Szeged vagy éppen Kecskemét. Az egyetemek és a cégek között elkezdtek létrejönni a kapcsolódási pontok, ami a nemzeti márkák felépítését szolgálja majd.

György László szerint az oktatáspolitika a versenyképesség egyik legfontosabb tényezője, itt a McKinsey 2007-es kutatása szerint a tanárok minősége az elsődleges szempont. A kétezres évek jelentős kontraszelekciós trendjének megfordítását a tanári fizetések diplomás átlagbérhez kötése is segítheti és olyan, nemzetközi példákon alapuló programok, amelyek a tehetség azonnali pedagóguspályára áramlását jelenthetik. Ilyen az amerikai Teach for America, amely friss diplomás fiataloknak biztosít lehetőséget egy rövid nyári képzés után, hogy hátrányos helyzetű iskolaközösségekben segítsenek a tanítói feladatokban. A program népszerűségét jelzi, hogy a jelentkezőknek csupán 15 százalékát veszik fel.

Valahol célt tévesztettünk

Vértes András, a GKI Gazdaságkutató vezetője ennek ellenére úgy vélekedett, hogy a magyar gazdaság nem jó pályán halad. Bár a gazdasági növekedés a GKI hangulatindexe szerint is nagyon jelentős és a potenciális ütem feletti,

nem látható, hogy lenne tartós felzárkózás hazai forrásokból.

Az uniós vagy éppen a magánnyugdíjpénztári források is olyan tényezők, amelyek egyszeri hatásokként támogatják ideiglenesen a növekedést.

Hosszú távon Vértes András szerint negatív hatások figyelhetők meg, ezért van szükség strukturális reformokra. Ide tartozik az államigazgatás digitalizálása, amivel sok tízezer fő szabadulna fel a munkapiac számára. Emellett stabil, független intézmények felépítését tartaná fontosnak és tisztességes, a versenyt segítő, semleges szabályozást.

Hosszú távon a munkaerő itthon tartása is kulcsfontosságú, de ez a GKI vezetője szerint nem elsősorban bérkérdés, hanem bánásmód kérdése. Szerinte a magyar fiatalság elutasítja azt a módot, ahogyan Magyarország foglalkozik a problémáival.

A munkaerő külföldre áramlása nagyrészt lelki eredetű probléma,

ezért van szükség a legkülönbözőbb társadalmi csoportok közötti párbeszédre.

Székely István, az Európai Bizottság (EB) gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának igazgatója, Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója, Vértes András, a GKI Gazdaságkutató elnöke és György László, a Századvég vezető közgazdásza (balról jobbra). MTI/Balogh Zoltán.


Emellett a jó oktatás is elengedhetetlen, amely tanulni tanítja meg a gyerekeket, arra készülve, hogy a következő ötven évben legalább tízszer változtatnak majd tevékenységet. Az egészségügyet Vértes rosszabb állapotúnak tartja, itt átfogó párbeszédre alapuló, átlátható szakpolitikai döntéshozatal kell.

Vértes András a külkapcsolatokról alkotott álláspontjával zárta gondolatait. Úgy vélte, hogy Magyarországnak egy reálisabb megközelítésű uniós integrációs politikára lenne szüksége. Valahol célt tévesztettünk – vélte, legalábbis erre utal, hogy Magyarországgal már szinte minden nap foglalkoznak a Financial Times hasábjain. Fontos lenne az euró bevezetésének szakmai vizsgálata is,

a magyar érdeket pedig halkabban, valós érvekkel kellene érvényesíteni.

Vértes András szerint a paksi bővítést, a Belgrád-Budapest vasútvonalat vagy a budai várbeli nagyberuházásokat le kell állítani, de meg kell őrizni például a költségvetési és a monetáris politika összhangját, ebben ugyanis jól teljesített Magyarország az elmúlt években.

A GKI vezetője szerint sokkal több megértés, gondolkodás, együttműködés, és kevesebb korrupció illetve zaj az, amire a magyar gazdaságnak és társadalomnak szüksége van.

Az elmúlt száz év egyik legjobb időszakát éljük

Virág Barnabás a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáért és közgazdasági elemzésekért felelős ügyvezető igazgatója kivételes gazdaságtörténeti időszaknak tartja a jelenlegit. A magyar gazdaság az elmúlt öt évben három százalék feletti növekedést ért el és ezt valószínűsíthetjük középtávon is, így pedig már 8-9 éves konjunktúrát tudhat majd maga mögött Magyarország, ami hosszú időnek számít. Szerinte az elmúlt száz évben ez a második vagy harmadik leghosszabb olyan növekedési időszak, amelyben a növekedési ütem meghaladja a két százalékot.

Ráadásul ez lesz az első növekedési szakasz az elmúlt száz évben, amelyben az államadósság és a nettó külső adósság is csökken.

A régióhoz viszonyított lassabb korábbi magyar növekedés egyik fő oka a belső kereslet gyengélkedése volt. Miközben 2017 volt az első év, amikor a magyar fogyasztás volumene elérte a 2007-es szintet, a lengyeleknél már 35 százalékkal nagyobb a fogyasztás szintje, mint a válság előtt. Márpedig a vállalatok kapacitásbővítő beruházásait a fogyasztás élénkülése ösztönzi. A jövőre nézve a fogyasztás élénkülése ezért komoly növekedési tartalékot jelent Magyarországnak. 

Hozzátette, hogy a válság tanulsága is az, hogy a kereslet befolyásolja a gazdaság potenciális növekedési ütemét. Emiatt a magyar gazdaság növekedési képessége kedvezőbb, mint amit a Bizottság számai mutatnak.

Az elmúlt száz év legkedvezőbb gazdasági helyzete kiváló lehetőséget teremt a versenyképességi fordulathoz, amire azért van szükség, mert

a felzárkózáshoz a három százalék körüli potenciális növekedési ütem még nem elegendő.

Ezért a növekedést tartósan négy százalék fölé kell emelni – figyelmeztetett.

E törekvésnek lesz az egyik pillére a munkapiac. Itt a demográfia 2020-tól egyre inkább a növekedés korlátjává válik, ezért is lényeges a négy százalék alatti munkanélküliség megőrzése, azaz a jelenlegi teljes foglalkoztatás fenntartása. A születésszám növekedését egy a fogantatástól a munkapiacig tartó csomaggal kell ösztönözni.

Hangsúlyt kell azonban helyezni a munkapiac minőségi jellemzőire is, ebben az oktatás a kulcstényező – tette hozzá. Az oktatásban a problémamegoldási készségeket, illetve a digitális tudást kell fejleszteni, amit akár már általános iskola előtt el lehet kezdeni. Ezen túl a reálvégzettségűek arányát érdemes növelni, mert ebben a régiós átlagtól elmaradunk.

A következő évek egyik legnagyobb kérdése a munkapiacon a bérfelzárkózás lesz Virág Barnabás szerint.

Itt a célunk az lehet, hogy a következő 10-12 évben a reálbéreket képes legyen megduplázni a gazdaság.

Vértes Andrásra utalva hozzátette, hogy a külföldi munkavállalók aránya hazánkban nem kimagasló régiós összevetésben és e tendencia kormányoktól függetlenül, a bérkülönbségek miatt alakult ki.

A növekedés másik pillére a tőkeállomány, amely szorosan összefügg a hatékonysággal. E területen a fő probléma a hazai kkv-szektor elaprózott szerkezete, a mikro- és kisvállalkozások túlsúlya. A sikeres piacra lépéshez, az innovációhoz és az exporthoz is nagyobb vállalatméret szükséges. Mivel a munkaerő korlátossá válik, a tőkeintenzitás digitális technológiák általi fejlesztése a négy százalék feletti növekedéshez nélkülözhetetlen lesz.

A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/31549