Áramlástudomány és intézmények

Az áramlástudomány szerint a szélsőséges egyenlőtlenség összeomláshoz vezet

2017. december 11. 11:26

Sally Goerner
Capital Institute

Ha a jövedelmet kivonó erők túl erőssé válnak, elkezdik arra használni hatalmukat, hogy eltorzítsák a játékszabályokat a saját gazdagodásuk érdekében.

„A keringés minden áramlási rendszer éltető vérkeringését képezi, legyen az gazdaság, ökoszisztéma vagy élő szervezet. Az élő szervezetekben a vér rossz keringése elhalást okoz, ami gyilkos hatású. A bioszférában a szén, az oxigén, a nitrogén, stb. rossz keringése megfojtja az életet, és ez minden élő rendszer összeomlásához vezet a baktériumoktól a bioszféráig. Hasonlóan, a pénz, a termékek, az erőforrások és a szolgáltatások rossz áramlása gazdasági elhaláshoz vezet – a gazdasági szövetek elpusztulásához, amelyek végül a gazdaság egészét is elgyengítik.

Az intézményi közgazdászok két típusú gazdasági stratégiáról beszélnek: kivonóról és megoldáskeresőről. (Remélhetőleg, ezek a nevek önmagukért beszélnek.) A legtöbb gazdaságban mindkettő megtalálható. De ha a jövedelmet a gazdaságból kivonó erők túl erőssé válnak, elkezdik arra használni hatalmukat, hogy eltorzítsák a játékszabályokat a saját gazdagodásuk érdekében. Ez a tudósok által pozitív visszacsatolási körnek nevezett jelenséget hozza létre, amelyben »minél többel rendelkezel, annál többet kapsz«. A körforgás egy nagyerejű húzóerőt képez, amely kiszívja az erőforrásokat és elvonja azokat a gazdaságból, hogy a csúcson lévő szűk csoporthoz áramoljanak. Ez a rendszer többi részében elhalást eredményez. Például ha a Mexikói-öbölbe vegyszerek jutnak, akkor az elősegíti az algák szaporodását. Mindez egy kiteljesedő, öngerjesztő folyamatot indít el, amelyben az algák intenzív terjeszkedése kiszívja az oxigént a környező vizekből, meggyilkolva a közeli élővilágot (halakat, rákokat, stb.) és egy óriási halott övezetet hoz létre. 

A neoliberális közgazdaságtan egy hasonló helyzetet alakított ki, amikor lehetővé tette a gazdagok számára, hogy a pénzüket még több pénznek a teljes gazdaságból való kivonására használják.

A hipergazdagok még vagyonosabbak lesznek, mert:

  • szakpolitikai szívességekért fizetnek – nagy vállalati kimentéseket és támogatásokat vásárolnak; lobbiznak; stb;
  • eltávolítják a veszélyes viselkedést korlátozó szabályokat – megszabadulnak a környezetvédelmi szabályoktól; nem nyomoznak a pénzügyi bűncselekmények elkövetői ellen; megszüntetik a Glass-Steagall törvényt, stb;
  • növelik a társadalom sérülékenységét – erősítik a monopolhatalmukat az antitröszt-szabályok leépítésével; korlátozzák a közvélemény képességét, hogy beperelje a nagyvállalatokat; csökkentik a Medicare erejét, hogy alacsonyabb gyógyszerárakat tárgyaljon ki; korlátozzák annak a lehetőségét, hogy a hallgatói hiteleken csődöt lehessen mondani; stb;
  • növelik a saját szeletüket az összjövedelemből  – emelik a vezérigazgatók fizetését és támogatják a Wall Street-i szerencsejátékot; csökkentik a jövedelmeik kiáramlását – a költségek externalizálásával és a bérek illetve saját adóik csökkentésével.

Ezek a folyamatok segítik a gazdagokat, hogy még több vagyont halmozzanak fel, ugyanakkor kevesebb áramoljon a gazdaságban. Az áramlás fogalmaival, az egyenlőtlenség azt jelenti, hogy olyan rendszerrel állunk szemben, amelyben: 1) túl sok a koncentráció és túl kevés az áramlás; és 2) a vagyoni és hatalmi egyensúlytalanság valószínűleg még több kivonást, koncentrációt, elszámoltathatatlanságot és visszaélést eredményez. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg az emberi hálózat kimerül és/vagy a folyamatban lévő elhalás eléri az összeomlás pontját. Ha ezt a pontot elérik, a társadalomnak három lehetősége lesz: tanulni, visszafejlődni, vagy összeomlani.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/31035