Miért nem ellentmondás a szabad kereskedelem és az ellenőrzött migráció

2017. november 20. 13:53

Alex Morton
ConservativeHome

Üdvözölnünk kell a jól képzett, kulturálisan hasonló migránsokat, de az alacsonyan képzett, kulturálisan különböző migránsok közül csak keveset.

„Az első kulcsfontosságú pont, hogy az embereknek nincs joguk belépni az Egyesült Királyságba. Egy nemzet tagjaként születünk, épp úgy, ahogy családban látjuk meg a napvilágot. Örököljük törvények és intézmények egy idővel kialakult rendszerét, ugyanúgy, ahogy egy kisebb-nagyobb gazdagságot is öröklünk szüleinktől. Az érv, miszerint mindenkinek ugyanolyan joga lenne ott élni, ahol jólesik, egy hibás alapfeltevésen nyugvó szocialista elgondolás. Az Adam Smith Intézet vagy mások egyetértenének abban, hogy szerencsétlenek lehetünk, ami miatt gazdag szülők nélkül jöttünk világra, de ez nem igazságtalanság. A nemzeti identitással ugyanez a helyzet. Szerencsétlen az, aki egy szegény országban születik, de ez nem igazságtalanság. Nincs több jogunk besétálni egy másik országba és letelepedést követelni, mint besétálni egy gazdagabb ember házába és azt követelni, hogy ott élhessünk.

Egy családban bármikor szabadon dönthetünk, hogy elhagyjuk-e azt, amikor felnőttünk. De más országok, ahogyan más családok sem, nincsenek arra kötelezve, hogy befogadjanak. El lehet utasítani az országot amelyben született valaki, de az nem azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságnak nagyobb kötelessége lenne bárkit befogadni, mint egy másik családnak. Lehet, hogy a beengedés mellett döntünk, de ez egy kiváltság, nem egy jog. Kötelességünk van a világ többi részével szemben kereskedelem és segélyek formájában, illetve abban, hogy emberi jogaik erősítésében támogassuk külföldön az olyan csoportokat mint a nők, a vallási és a szexuális kisebbségek – de itt ér véget a morális kötelességünk. Nem kötelességünk üdvözölni őket itt. David Cameron politikája a menekültek konfliktuszónákhoz közeli támogatásáról teljesen jó megközelítés volt. Akik egy tucat országon átutazva betörnek Európába nem különböznek azoktól, akik betörnek egy házba. Lehet, hogy sajnáljuk őket, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a törvényt. (...)

Ha a migránsoknak nincs joguk belépni az Egyesült Királyságba, akkor az, hogy kit fogadunk be, gazdasági és kulturális kérdéssé válik. Közgazdaságilag, a bizonyíték egyértelmű: ezt lehetne a felhalmozódás és az összeadódás hatásainak nevezni. A felhalmozódás azt jelenti, hogy a magasan képzett dolgozók profitálnak más magasan képzett dolgozók jelenlétéből. Ez az összes gazdagságukat úgy megnöveli, hogy az átlagjövedelmek is emelkednek. Ezért rendelkezik London vagy más globális város olyan magas termelékenységgel és jövedelemmel: óriási képzett munkaerőállomány áll rendelkezésükre. Az összeadódás viszont annyit tesz, hogy egyszerűen hozzáadjuk az átlagostól az alacsony képzettségi szintig terjedő dolgozókat a már létező munkaerőállományhoz. Ebben az esetben a kereslet és kínálat egyszerű esete áll fenn – több dolgozó alacsonyabb fizetést jelent (bár a foglalkoztatottság nem változik).

Mindez azt is megmagyarázza, hogy miért van egy törésvonal a migrációval kapcsolatban a konzervatívok között. A magas képzettségű és magas jövedelmű csoportok jól járnak a hozzájuk hasonlóan képzett migránsokkal, mert azok növelik a jövedelmüket. Néhány konzervatív ezért hajlamos azt hinni, hogy minden migráns növeli a gazdagságunkat. Akiknek azonban inkább átlagos fizetésük van, bár kedvelhetik a migránsokat, mint egyéneket, kollégákat és barátokat, helyesen érzékelik, hogy míg munkáltatójuk nyer a hozzájuk hasonló dolgozókon, addig ők már nem. (...)

Amikor migránsok az Egyesült Királyságba lépnek, ritkán hagyják maguk mögött kulturális világnézetüket. Ez nem csupán egy tisztán gazdasági költség, hanem a migráció kulturális költsége. Azok az intézmények és kultúra, amelyek a gazdagságot és szabadságot létrehozták a társadalmunkban, vagy bármely társadalomban, nem csupán valami vákuumban vagy tankönyvben léteznek. A baloldal nagy részének fáradozásai ellenére ezek mélyen beágyazottak a brit emberek szívében és tudatában, illetve különböző mértékben az itteni intézményekben is (bár hatalmas támadás alatt állnak). (…)

Tehát általában üdvözölnünk kell a jól képzett, kulturálisan hasonló migránsokat, de az alacsonyan képzett, kulturálisan különböző migránsok közül csak keveset.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/30725