A bérpolitika kiindulási pontjai

2017. november 11. 16:02

Heller Farkas
Közgazdaságtan

A bérkérdés gazdasági és magában véve nem erkölcsi kérdés. Ezért nincs is erkölcsi mérték, mellyel megállapítani lehetne, hogy melyik az igazságos bér.

„A bérpolitika célkitűzése nem is az igazságos bér elérésére irányul. A bérkérdés gazdasági és magában véve nem erkölcsi kérdés. Ezért nincs is erkölcsi mérték, mellyel megállapítani lehetne, hogy melyik az igazságos bér. Igy tehát azt célul sem tűzhetjük ki. Az erkölcsi szempont csak azt követeli, hogy a bér alakulása oly irányban befolyásoltassék, hogy a gazdasági lehetőségeken belül a munkájukból élő széles néprétegeknek is az ember személyiségéhez méltó megélhetés biztosíttassék. 

Még kevésbbé irányulhat természetesen a bérpolitika arra, hogy a munkásnak jusson a termelés egész eredménye. E követelést, mint a munkásnak a munkatermékre való igényét a szocializmus támasztotta, annak teljes elhanyagolásával, hogy a tulajdonnak is megvan a maga szerepe a termelésben, melyet ez is csak akkor lát el megfelelően, ha ellenértéket kap érte. E követelés alapja a munkaelmélet, mely szerint az érték egyedüli forrása a munka volna, mely állítás azonban a gazdasági élet alaptényeit hanyagolja el.”

Forrás: Heller Farkas: Közgazdaságtan II. kötet. Közgazdasági politika. Budapest: Németh József Könyvkiadóvállalata, 1932, p. 505.

 

A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/30718