2030: a szegénység vége?

2017. november 9. 11:12

Írta: Oláh Dániel

A 2015-ös évvel különleges határt léptünk át a világtörténelemben. A Világbank becslése szerint 2015-ben csökkent először a szegénységben élők száma a világ népességének 10 százaléka alá. Ha figyelembe vesszük, hogy sosem élt még ennyi ember a földön, akkor azt kell mondanunk, hogy sosem éltek még ilyen sokan, ilyen jól a bolygónkon. Az első generáció lehetünk, amely megtapasztalja a szegénység megszűnését? Az ENSZ és a Világbank célja az, hogy 2030-ra mindezt elérjük.

A szegénység ugyanakkor továbbra is megoldatlan probléma és egyre gyakrabban kopogtat be Európába is gazdasági migránsok képében. Ne feledjük, 2017 első híre az volt, hogy az észak-afrikai, gyarmati időkből visszamaradt spanyol területek több méter magas határkerítését több mint 1100 migráns rohamozta meg szilveszter éjszakáján. Az új év nem sok sikert tartogatott számukra, mivel csak két sérült tudott bejutni a spanyol területre.

Valójában viszont lényegesen többen, 

sokmillióan állnak készen arra Afrikában, hogy 2020-ig bármely pillanatban útnak induljanak. 

Változás ebben nem várható, míg több mint 3 millárd ember kevesebb mint 2,5 dollárnyi napi jövedelemmel, 1,3 milliárd szegénységben élő pedig kevesebb mint 1,25 dollárnyi jövedelemmel rendelkezik. Eközben minden nap minden órájában közel ezer gyermek veszti életét az éhség miatt. Több mint 750 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez, a földlakók negyede pedig nélkülözi az elektromosságot (miközben a fejlett országokban 2030-ra már minden autó elektromos lehet). Ha jövedelmünk meghaladja a napi 10 dollárt (ami kevesebb, mint háromezer forint), akkor pedig már a világ leggazdagabb húsz százalékába tartozunk.

A szegénység csökkentéséért a fejlett nyugat is tesz lépéseket, bár a sikerek elsődleges okai a fejlődő országok gazdaságpolitikájában keresendők. Jim Yong Kim, a Világbank elnöke szerint az oktatásba és az egészségügybe való befektetések illetve a szociális hálók kialakítása segítették a szegénységből felemelkedő embereket és előzték meg, hogy visszaessenek a szegénység állapotába. Hozzá kell tennünk, hogy szegénység alatt a napi 1,25 dolláros jövedelmi küszöböt értjük, efölött már az alacsony jövedelműek (igazán népes) csoportja található. A Pew Research Center kutatása szerint 2001 és 2011 között csak a szegények létszáma csökkent, az alacsony, a közép, a felső közép és a magas jövedelműek aránya egyaránt nőtt. E tíz év alatt a szegények aránya megfeleződött, 29-ről 15 százalékra csökkenve, miközben a globális középosztály közel megkétszereződött, 7-ről 13 százalékra növekedve. S míg 1990-ben a népesség több mint harmada volt szegény, 2015-re már csak 9,6 százalékuk él a jövedelmi küszöb alatt.

Egyesek mégis megcáfolják, hogy a szegénység csökkent. 

Ez az álláspont úgy tartja, hogy a nemzetközi szervezetek statisztikai ügyeskedéseinek köszönhetőek a sikerek. 

Nem mindegy például, hogy abszolút értékekkel vagy arányokkal számolunk. Jason Hickel azonban a fő problémának azt tartja, hogy a szegénységi küszöböt időről időre úgy változtatják meg, hogy egyre kevesebb ember maradjon alatta. Noha a Világbank az árak és megélhetési költségek emelkedése miatt a küszöböt is növelni szokta, a kritikus hangok szerint kisebb mértékben, mint ahogy az szükséges lenne. A küszöb emelkedése elmarad az infláció emelkedésétől, így valójában (reálértelemben) a küszöb nem feljebb, hanem egyre lejjebb kerül.

Mások ennek az ellenkezőjét vélik: azt, hogy a küszöb legutóbbi, 1,9 dollárra való emelésére azért volt szükség, hogy a szegények száma ne csökkenjen túl gyorsan, és maradjon még „tennivaló” a Világbank számára. Ettől persze egyelőre nem kell tartani, mivel erősen tartják magukat a szegénység olyan centrumai, mint a szubszaharai Afrika, ahol a globális szegények fele koncentrálódik.

Végül a legfontosabb, hogy az emberek miként vélekednek saját helyzetükről. A Glocalities intézet 2014-es felmérése alapján az amerikai és német embereknek csak 8 százaléka gondolta, hogy a szegénységben élők aránya megfeleződött az elmúlt 30 évben. Túlnyomó többségük azt hitte, hogy a szegények aránya folyamatosan növekszik. Ezzel szemben a kínai megkérdezettek 50 százaléka, az indiaiak 27 százaléka, és még Indonéziában is a német és amerikai arány kétszerese vélte azt, hogy a szegénység valóban drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben.

Érdekes tehát, hogy 

az érintettek sokkal inkább tudnak e folyamatokról, míg a centrumországok közvéleménye egy évtizedekkel ezelőtti világban él. 

Sokat halljuk, hogy 2030-ra minden európai autó elektromos lesz és elindul az első emberes Mars-expedíció is. Vajon mindez hamarabb sikerül, mint a szegénység felszámolása?

 

A szerző a Neumann János Egyetem tudományos munkatársa.


***

Ne maradjon le a legfontosabb gazdasági vitákról és legfrissebb elemzéseinkről! Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva
 

 

A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/30899