Népesedéspolitika

Európának három-gyermek politikára van szüksége és Kínának kell ezt finanszíroznia

2017. november 8. 10:12

Andrew Korybko
Oriental Review

Korybko szerint a „helyettesítő migráció” uniós politikája teljes gazdasági kudarc és aláássa Kína törekvéseit is az Európával való gazdasági kapcsolatok elmélyítésében. A népességcsökkenést bevándorlással helyettesíteni célzó uniós migrációs politika csökkenti a kontinens fő vonzerejét, a fogyasztói piacában rejlő potenciált. Kínának érdemes lenne megfontolnia, hogy ne csak fizikai infrastruktúrába, hanem termékenységet növelő európai szociális programokba, azaz emberi tőkébe is fektessen.

A „helyettesítő migráció” gyökerei

Az uniós liberális-progresszív elit felhasználta a migránsválságot arra, hogy megvalósítsa a helyettesítő migráció elvét a csökkenő európai népesség pótlására. Korybko szerint ez a kulturális marxizmus dogmáján alapul, amely feltételezi, hogy a migránsok azonnal beilleszkednek és termelékeny állampolgárokká válnak. Ez a nézet azt vallja, hogy az új, nagyrészt iskolázatlan afrikai és ázsiai származású európaiak nehézségek nélkül kapaszkodnak majd fel a társadalmi-gazdasági ranglétrán. A szerző szerint az új európaiak nem a semmiből jelentek meg, hanem olyan háborúskodások és az NGO-k által támogatott embercsempész szervezetek fáradozásainak köszönhetően, amelyekben az uniós elitnek is felelőssége van. És bár a bevándorlók gazdaságilag kevés előnyt jelentenek, e politikák megalapozták némely nyugat-európai ország társadalmának újratervezését – véli a politikai elemző.

Kína stratégiai szerepe az unióban

Kevesen veszik észre, hogy e migrációs katasztrófának tovagyűrűző hatásai lehetnek a világ más térségeire nézve. Korybko azt állítja, hogy veszélybe kerül az európai fogyasztói piac, amely Kína számára a fő ösztönzőt jelenti az európai infrastruktúra-beruházások végrehajtásához. Kína olyan új piacokat akar megnyerni az Új Selyemút felépítésével, amelyekre szétterítheti a túltermelését, mivel nem engedheti meg magának, hogy az állami tulajdonú vállalatai leépítésekre kényszerüljenek.

De miért gyengítené a helyettesítő migráció az európai piacokban rejlő óriási keresletet?

A moszkvai geopolitikai elemző szerint politikailag nem korrekt bevallani ezt nyugaton, de

a globális délről érkező új európaiak már sokkal több kormányzati szolgáltatást fogyasztanak, mint valós piaci terméket, és ha be is lépnek a munkapiacra, akkor is a legalacsonyabban fizetett szektorokban kapnak munkát.

Így viszont nem lehet a folyamatosan öregedő nyugati fogyasztókat pótolni.

Emellett ráadásul az új európaiak szegregálják magukat, amely feszültségeket okoz. Amikor pedig a frissen importált helyettesítő lakosság többletjövedelmeket halmoz fel, akkor is a nemzeti vagy vallási közössége által működtetett helyi üzleteket támogatják csupán. Ez az elemző szerint alapvetően gyengíti meg az Új Selyemút inkluzív értékrendszerét és veszélyezteti az európai kereslettől függő Kínát. A keleti óriás számára persze nem csak a migráció destabilizáló gazdasági hatásai jelentenek problémát, hanem a nacionalista törekvések is, amelyek korlátoznák a kereskedelem és a tőke áramlását az unió és Kína között.

Helyettesítő termékenység

A szerző szerint Kínának az lenne előnyös, ha a helyettesítő migráció leállna, ehelyett pedig a nemzeti termékenységi rátákat kezdenék javítani a nyugati országok. Ebben Kína szerepet vállalhatna, támogatva a népességnövekedést a fő európai piacain. A szakértő még azt a lehetőséget is felveti, hogy Kína közvetlen, vagy közvetett módon finanszírozhatná a nyugati országok termékenységjavító intézkedéseit,

hiszen a helyettesítő termékenység jobb eredményre vezet, mint a helyettesítő migráció. Ezzel Kína akár az európai nemzeti politikumhoz is közelebb kerülhetne, megvédve hozzáférését az uniós piacokhoz.

Kína tehát két problémával szembesül: az egyik az uniós fogyasztói piac hosszú távú szűkülése, a másik pedig a kínai vállalatok uniós kapcsolatainak megőrzése. A jövő a moszkvai elemző szerint a lengyel és magyar irány lehet, amely állami támogatásokkal igyekszik megállítani a népességfogyást. Úgy látja, hogy ezek a politikák akár már a következő évtizedben elterjedhetnek Európában. Tudni kell azonban, hogy a migrációs megoldás gyors és egyszerű, míg a demográfiai lassabb, költségei pedig nem a jövőben, hanem a jelenben mutatkoznak. Ezért lehet, hogy egyes európai országok nem engedhetik meg maguknak, hogy elegendő pénzt költsenek a demográfiai programokra.

A kettős dilemmát egy történelmi szövetségkötés oldhatná fel: Kína hozzáférést kapna az európai piacokhoz, cserébe az európai termékenységjavító programok finanszírozójává válna.

A célzászlót magasra kell tűzni a szerző szerint, létrehozva egy európai három-gyermek programot. Így a kínai vállalatok profitjuk egy részéből saját sikerükbe és jövőjükbe ruháznának be a célpiacok keresletének fenntartásával.
 

***

Ne maradjon le a legfontosabb gazdasági vitákról és legfrissebb elemzéseinkről! Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/30901