Rejtett erőforrás

Miért utakra költenek a fejlődő országok oktatás helyett?

2017. szeptember 22. 13:18

Manoj Atolia és szerzőtársai
voxeu.org

Az úthálózat kiépítése már rövid távon vállalati beruházásokhoz és növekvő kereskedelemhez, így emelkedő adóbevételekhez vezet. A jelentős iskolafejlesztések eredményeire viszont évtizedekig kell várni – érvel a VoxEU elemzése.

Az állami infrastruktúra-beruházások a szegény országok felzárkózásának fontos motorját jelentik. A 2008-as gazdasági válság óta már a gazdag országokban is napirendre kerül az infrastruktúra fejlesztése, amely talpra állíthatja a gyengélkedő keresletet.

A gazdaságpolitika számára minden országban alapvető kérdés, hogy milyen arányban támogassa a gazdasági (utak, vasutak, kikötők, közművek és telekommunikáció) illetve a társadalmi infrastruktúrát (iskolák és kórházak). Acosta-Ormaechea és Morozumi (2017) szerint például az úthálózatra költendő források iskolafejlesztésre való átcsoportosítása növekedésösztönző hatású. Hozzáteszik, hogy ezek a hatások csak az alacsony jövedelmű országok esetében szignifikánsak. Bose és társai (2007) elemzése fejlődő országokat vizsgálva kimutatta, hogy az iskolákra fordított – nem adóbevételekből származó – többletköltések az utakkal ellentétben magasabb gazdasági növekedéshez vezetnek.

Manoj Atolia és társai azt is megmutatják, hogy a szegényebb (alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező) országok GDP-jük kisebb hányadát költötték oktatásra mint utakra 2000 és 2008 között. Erre több magyarázatot adnak. Szerintük rövid- és középtávon, körülbelül 15 évig nagyobb gazdasági növekedés érezhető ha a kormány csak a fizikai infrastruktúrát fejleszti. Közel 24 év szükséges ahhoz, hogy az iskolákra költött pénz érezhetően „termőre forduljon” és a növekedés meghaladja azt a növekedést, amelyet az utak fejlesztése hozott volna. Az úthálózat már rövid távon vállalati beruházásokhoz és növekvő kereskedelemhez, így emelkedő adóbevételekhez vezet.

A jelentős iskolafejlesztések esetén viszont évtizedekig kell várni a beruházás eredményeire.

Így az úthálózattal ellentétben az oktatásra fordított pénz haszna rövid távon nem érezhető.

Az adósságcsapdában vergődő fejlődő gazdaságok nem engedhetik meg maguknak, hogy a szükséges összeget költsék oktatásra, mivel ez további eladósodáshoz vezetne. Ha a fejlődő ország kormánya kerüli az eladósodást vagy az adósságfinanszírozás nem lehetséges számára, még akkor is kevesebbet költ iskolákra, ha azok megtérülése hosszú távon magasabb lenne. Ehhez hozzájárul, ha a politikusok tervezési horizontja harminc évnél rövidebb, azaz ha a döntéshozók „rövidlátók”. 

A szerzők szerint a nemzetközi szervezetek sokat segíthetnek a fejlődő országoknak az oktatási beruházások ösztönzésében kedvezményes, de az iskolafejlesztés feltételéhez kötött pénzügyi támogatással.

***

A tudomány mindenkié! További válaszokért kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://makronom.mandiner.hu/trackback/30661