„Gyalázatos, hogy pont egy nő löki a pedofil papok karmaiba a gyerekeket!” – na jó, és azt vajon hányan fogják meggyónni, hogy az olvasóikat félrevezetve uszítottak?

(Nyitókép: AFP)

„Egy fideszes javaslat szerint az egyházi személyeknek nem kell majd jelenteniük a gyerekek ellen elkövetett bűncselekményt, ha gyónás útján értesülnek róla” – hirdeti öles betűkkel a Telex. „Gyalázatos, hogy pont egy nő löki a pedofil papok karmaiba a gyerekeket” – idéz cikkében egy kommentelőt a HVG. 

(…) Ideje megbeszélnünk azokkal, akikkel kell, hogy bűncselekmény eltitkolása nem lehet része a gyónási titoknak. Semmilyen bűncselekményé” – jelenti ki határozottan Sokszorbérmálkozó Ferenc, az állam és az egyház precíz szétválasztásának kérlelhetetlen harcosa.

A Jóisten áldja meg ezt a sok tájékozatlan honfitársunkat, hát az elmúlt években és évszázadokban mégis hogy működött ez a dolog? Bement a polgár a pesti ferencesekhez, meggyónta, hogy adót csalt,

feljegyezve mellé az elkövetett tényállást, nehogy összekeverje a dolgokat, amikor néhány órával és kellő mennyiségű egyéb vallomással később a gyóntatófülkét elhagyva útra kel, hogy a megfelelő hatóságoknál előadja mindazt, ami aznap délután a tudomására jutott?

Vagy dehogy, ne sarkítsunk, egyszerűen ismeretlen tettes ellen kellene feljelentést tennie a gyóntató papnak? Na de akkor mennyivel lennénk beljebb? Bemegy J. atya az V. kerületi rendőrkapitányságra, és szól, hogy pozor, a mai napon templomunkban gyónt egy pedofil, mire

és valamiféle sztereotip profilalkotással megpróbálja kiszűrni, melyikük néz ki úgy, mint aki esetleg gyermeket ronthat meg? Aki zavartan mozog, mert épp vészterhes diagnózist kapott orvosától és életében először úgy gondolja, mégis megpróbálkozik az imával, az felkerül a gyanús személyek szűkített listájára? Vagy ellenkezőleg, a legkatolikusabbnak kinéző, határozott léptekkel közlekedő férfi arcára zoomolnának rá a nyomozók, aki a gyereke születéséért megy éppen hálát adni?

hiszen a gyóntatók se az elmúlt években, se a Gyurcsány-kormány alatt, sem az azt megelőző korokban nem adtak és nem is adhattak ki olyan információkat, amelyek a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásakor jutottak birtokukba. Egy bizonyos Jan Nepomucký 1393-ban állítólag azért lelte halálát a Moldva folyóban és azért ismert máig is Nepomuki Szent Jánosként, mert

Aki a zsigeri, de legalább végtelenül otromba és méltánytalan pedofilpapozás és pedofideszezés generálása helyett megpróbál értelmes felnőttként viselkedni és a valóságtól nem túlságosan elrugaszkodva tájékoztatni, az könnyen észreveheti, hogy

Az egyházak (valamint az egyesületek és az alapítványok) alkalmazottaira is kiterjeszti ugyanis azt a gyermekvédelmi jelzési kötelezettséget, amely eddig rájuk (a gyermekek védelméről szóló 1997. évi XXXI. törvény 17. §-ának jelenleg hatályos, egyébként 2010 vége óta folyamatosan szigorodó (4) bekezdése szerint) nem terjedt ki – de hogy ez ne ütközzön a katolikus egyházban létező, szigorúan bizalmas gyónás intézményével, a képviselő asszony a szigorítással egyidejűleg beiktatott egy kivételt, kifejezetten és kizárólag azon esetekre, amikor a papnak hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn.

Értsd: ha a pedofil bemegy egy gyóntatófülkébe, és az érvényes gyónás előfeltételeinek megfelelően, azaz bűnét őszintén megbánva, és a bűn, valamint a bűnre vezető alkalom kerülését erősen és szívből fogadva megvallja súlyos vétkét, akkor a gyóntató pap a történteket (az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően) köteles titokban tartani. Ha azonban ugyanez a pap akár ugyanaznap, egy gyóntatófülkén kívüli szituációban

Ebből sikerült etalonként tündöklő portáloknak és elvileg felelős politikusoknak azt kikerekíteniük, hogy a kormány szabályokat lazít és pedofilokat simogat (lásd különösen a Magyar Narancsot, amely a törvény eddigi szövegét kifejezetten hibásan idézve állítja, hogy „mostantól” az egyházi személyek „úgymond fel lennének mentve a felelősség alól. Már amennyiben megszavazza a Fidesz-KDNP a törvénymódosítást, de miért is ne szavaznák meg”

Nem mintha nem kellett volna már a kormánypártoknak is rég megtanulniuk, hogy az efféle indítványokat egy minimum huszonnégyes betűméretben, csupa kapitálissal szedett sablonmondattal indítsák, amelyben felhívják minden szerencsétlen szenzációhajhász figyelmét, hogy lesz szíves azt a kettő oldalt teljes egészében végigolvasni, értelmezni, és csak azután billentyűzetet ragadni,

(Illetve sajnos csak járhatna, ebben az autoriter klerikálfasiszta hibrid rezsimben.)

Aki pedig a gyónási titok eltörlésétől várná a felderítési ráták javulását, az a legközelebbi kirohanásakor szíveskedjék kifejteni, milyen empirikus bizonyítékra alapozza ezt a vélelmét.

És mekkora arányban járnának, ha többé az sem egy névtelenséget biztosító környezet lenne, ahol a legeslegmélyebb szégyenükben a bűnük hangos kimondásával megtehetik a legelső lépést, és segítséget kaphatnak a maradéktalan szembenézéshez? Hiszen pont az a bizalmas környezet veszne el, amely egyáltalán lehetővé teszi a megnyílást. Miközben a kevéssé katolikusok körében az se feltétlenül ismert, hogy

– azaz a pedofil vagy jó útra tér, a gyónási titok mindenféle birizgálása nélkül, vagy el se érdemes mennie gyónni, mert úgyse kap feloldozást.

De az a jó, hogy akinek hittani ismeretei és készségei megfakultak, bármikor felfrissítheti őket. Bármely katolikus, aki korábban (még a bérmálkozása előtt) volt elsőáldozó, akár már ma is végezhet újra egy alapos lelkiismeret-vizsgálatot, őszintén megbánva bűneit,

és egy felszabadító gyónásban Isten színe elé állva leteheti végre a cipelt terheit.

Nem kell félni: abban biztos lehet, hogy a pap csupán az irgalmas Atya közvetítőjeként van jelen, nem kapcsol be diktafont, és egy betűt sem ad ki senkinek abból, ami odabent elhangzott.

***